The Legend of Zelda - Oracle of Seasons (Game Boy Color)

Folytattam kalandozásaimat és még beljebb merészkedtem, a Zelda-univerzum berkeiben: másodszorra is nekifutottam a klasszikus, legeslegelső résznek (1986), amivel kezdtem az ismerkedést, de akkor még nem jött be, most viszont annál inkább; ellenben a Zelda II-t (1987) gyorsan átugrottam, mert furcsa volt, nem ideillő, a túlméretezett főhős és az oldalnézet ... utána következett a Link's Awakening, ami azt hiszem, a kedvenc epizódommá lépett elő (bocsi, Ocarina of Time): imádtam a tündéri grafikát, a misztikus háttértörténetet és a végig konzisztens küldetéseket - ezen élmények nyomán folytattam, jelen darabbal, ami szerencsére nagyon hasonlít hozzá, mintegy annak meghosszabbítása.

Red Alert 2

Egy egész nyarat szántam arra, hogy megértsem és kibogozzam az egyet. Már kiskoromban is találkoztam futólag a kettővel (és a hárommal, de akkor azt gondoltam: hű, ami ennyire modern, az valószínűleg nagyon összetett és nem nekem való). De, ha már MDK-MDK 2, Portal-Portal 2, és Rayman-Rayman Origins (utóbbinál szintén sokat haboztam, hasonló okokból), mindenki önálló poszttal, akkor ő is kap egy esélyt.

Happyland Adventures

Minden idők legbabább játéka, amit egy általános iskolai osztálytársam/barátnőm mutatott, ugyanaz, aki az Alley Catet és a Timon & Pumbaa-t is. Emlékszem, mennyire felnéztünk a nővérére, hogy tudta az összes titkos helyet - amikre egyébként, tíz év után, én is hibátlanul emlékszem, hála a jó tanításnak.

Crock 2

Még egy platformjáték kiskoromból, csak mert annyira szeretem a műfajt. Sajnos, már ezt sem tudtam beindítani, így a Rogue Squadronhoz hasonlóan ,playthroughok és képek alapján próbáltam visszaemlékezni erre a klasszikusra.

Video Games Live-koncert (élménybeszámoló)

Ha azt állítom, hogy most pipáltam ki a bakancslistám első és legnagyobb tételét, akkor ezzel mindent elmondtam.

MDK 2

Ha nem ugyanazok lennének a szereplők, meg se lehetne állapítani, hogy ez ugyanaz az MDK: a játék teljes arculatváltáson esett át, úgy is mondhatnám, hogy jobban az új évezredhez igazították, ezáltal vagányabb, színesebb és modernebb köntöst kapott, miközben nem vesztette el a magával ragadó atmoszféráját.

Age of Empires II - The Conquerors

A világ egyik legklasszabb játéka, a gyerekkori-aranykori triász utolsó tagja, a Red Alert és a Rogue Squadron mellett. Különleges módon ismerkedtem meg vele, gyakorlatilag a véletlen hozott össze minket: egy külföldi nyaralás alkalmával, strandfocizásért CD-t lehetett nyerni, amin különböző (főleg sport-) játékok demói voltak - és hogy-hogy nem, nekem pont az Age of Empires-ön akadt meg először a szemem, pedig sosem hallottam róla korábban.

Sheep

Nagyon cuki és nagyon egyszerű játék, ahol a stresszfaktort maximum, a bárányok makacssága és a visszaszámláló órácska jelenthetik.

102 Dalmatians - Puppies to the Rescue

Ezzel még egészen kicsiként játszottunk, egy gyerekkori barátnőmmel, ugyanazzal, akivel a Tom & Jerryt, (1991) illetve a The Simset (2000) is. Akármilyen régen is volt, tisztán emlékszem minden pici részletére, főleg arra, hogy a kis pöttyös csak szaggatott nyusziugrásokkal tudott haladni és valami térkép is dereng, amit az egyik pálya megoldásához kellett (volna) megjegyeznünk, de inkább lerajzoltuk egy külön fecnire, úgy, mint anno a Lomaxhoz a kódokat.

Spyro 3 - Year of the Dragon (PS2)

Míg a The Floor is Jellyt Markiplier, addig a Spyro 3-at Jacksepticeye egyik videójában pillantottam meg - jobban mondva, utóbbi esetében a bájos thumbnailre és a Crock 2-vel való, tagadhatatlan hasonlóságra figyeltem fel (amit szintén nagyon szeretek), így magából, a videóból nem is láttam sokat, mert rögtön "elindultam" megkeresni ezt az édes játékot.

Re-Volt

 

Minden autós játékok legcukibbja, kategóriájában a kedvencem. A legjobb barátom mutatta és az első pillanattól kezdve odavoltam a kisautókért, pedig nem különösebben szeretem az autós játékokat, sőt! Akárcsak Rayman, ez is a babaságával fogott meg. Nagy meglepetésemre, kicsi Revolt a Forsakennel és a Mortal Kombattal áll "rokonságban", az Acclaim szárnyai alatt.

Legoracers

Tulajdonképpen, soha nem voltam, se nagy autóversenyes, se legóm nem volt gyerekkoromban. Az autós játékokról az az utolsó emlékem, hogy a Need for Speed tengerpartos pályáján folyton a szalagkorlátnak csapódok. Ezt a műfajt inkább a bájosabb oldaláról szeretem megragadni, a Legoracersszel (így pótolandó a legózást) és a Revolttal, mini távirányítós autókkal, no meg a különleges, vagányan futurisztikus Wipeouttal. Ha jól emlékszem, ugyanaz a gyerekkori barátnőm mutatta, aki a Tom & Jerryt (1991) és a The Simset (2000) is.

Tarzan

Miután egy ismerősöm bevezetett a The Neverhoodba, valamint a The Witcherbe, hirtelen rákérdezett, ismerem-e a tarzanos játékot. Sajnálkozva ráztam a fejem, aztán mit ad Isten, pár nap múlva, véletlenül szembejött velem a játék az interneten. Naná, hogy ismerem, méghozzá azzal a gyerekkori barátnőmmel nyúztuk együtt, akivel a 102 kiskutyát és a The Simset (2000) is.

Half-Life

Azt hiszem, most egy nagyon komoly, talán évtizedes fenntartásommal-sztereotípiámmal sikerült  végre leszámolnom, amikor is, az ingyenes elérés kapcsán, nagy nehezen rávettem magam, hogy kipróbáljam ezt a népszerű, nagy klasszikust és meg kell, hogy mondjam, egészen pozitív csalódás volt.

The Legend of Zelda - Ocarina of Time (N64)

Tavasz elején vittem ki másodszorra az A Link to the Pastet és olyannyira magával ragadott Zeldáék világa, hogy úgy döntöttem, az Assassin's Creedhez hasonlóan, "felütök" még egy epizódot, a hasonlóan népes sorozatból. A döntésben segített, hogy nemrég végeztem a Game Grumps-féle Majora's Mask-végigjátszás (2000) végignézésével, melyben felbukkant az a koncepció, ami felkeltette az érdeklődésemet, ez pedig a varázsokarina. Bár az a rész nekem kissé elborultnak és túl sötétnek tűnt, szerencsére volt egy oldottabb hangulatú, kedves világú tesója, ami pont szintén ezt a zseniális ötletet állítja középpontba - így esett a választásom az Ocarina of Time-ra

Rogue Squadron

Talán az egyik legismertebb Star Warsos játék, aminek még mindig nem tudom kiejteni a nevét, pedig már sokan, sokszor próbálták elmagyarázni és amiről minden évben kiderül, hogy még mindig nálam van az eredeti, kölcsön CD-n, a legjobb barátomtól. A nagy gyerekkori triász tagja, időrendben pont félúton a Red Alert és Age of Empires II között.

Jazz Jackrabbit 2

A nyulambulamos játék, ahogy a legjobb barátnőmmel emlegettük kiskorunkban. Ő mutatta nekem, a Lomaxszal együtt. Számomra, Raymannel ők a platformjátékok alfája és ómegája.

Oddworld - Abe's Exoddus

Az Abe's Exoddusszal valahogy úgy voltam, mint az Assassin's Creeddel: alig kezdtem bele az előző részbe, körülbelül 10 perc játékidő elegendő volt ahhoz, hogy teljesen beleszeressek a sorozatba és rögtön beszerezzem a következő epizódot.

Star Wars Jedi Knight - Mysteries of the Sith (DLC)

Eszembe jutott, nagyon homályosan egy kedves, régi játékom, így megkérdeztem a legjobb barátomat, melyik az a Star Wars-játék, amiben az egyik pályán kék és barna rombuszok elegyében állsz és van egy hajó melletted... mi más, mint a Jedi Knight! Jó, de melyik, mert öt is van (Jedi Outcast, Jedi Academy, Dark Forces II, stb.)... Végül segítségül hívtam a Google-képkeresőt, meg a YouTube-ot és sikerült megállapítanom, hogy a Mysteries of the Sith kettes pályája élt így az emlékezetemben.

Descent Free Space - The Great War

Bár sosem rajongtam kifejezetten az űrhajós "istenszimulátorokért" és inkább a legjobb barátom kedvence volt, sőt máig az, mégis gyerekkorom egyik emlékezetes játéka, az űrhajós játékok alfája és ómegája (aki játszott vele, érti a szóviccet), amit nagy meglepetésemre, szintén a Descent ihlette, valamint az Interplay követte el, akár az MDK 2-t.

Forsaken Project X

A legjobb barátommal rengeteget játszottuk anno, ezt a csodálatos színekkel és fényekkel teli játékot, együtt és egymás ellen is. A visszakeresés némi gondot okozott, hiszen még egy játék fut, nagyon hasonló néven, a Forsaken World, 2011-ből, de kisegített, hogy emlékeztem a fejlesztő nevére, amelynek mellesleg a Mortal Kombatokat és a Revoltot is köszönhetjük.

Xonix 32

Első hallásra valami nagyon vagány, nagyon 8-bites, űrhajós játéknak tűnhet, a neve alapján, de ha jobban megnézzük ...

Hoyle Classic Board Games

Gyerekkorunk - és az internet előtti idők - klasszikus társasjátékai, immár digitálisan, digitális ellenfelek ellen, ha épp nincs senki a közelben, aki leülne velünk játszani.

Maradj, de készülj! (novellacsokor az MDK-hoz)

Századszor is nekiültem, hogy kijátsszam az MDK-t, szerintem minden idők legjobb játékát, ám ezúttal körülbelül kétszer-háromszor annyi időbe telt, hiszen körülbelül képkockánként állítottam meg és rögtön papírra (monitorra) vetettem, az adott jelenet láttán, az agyamba tóduló, első, vicces gondolatokat, így született ez a "kis" szösszenet, majd mindezen felbátorodva a folytatása (és egy hasonló kísérlet, a Mysteries of the Sith-tel). A videókat csak utána ér megnézni!

Star Wars Jedi Knight - Dark Forces II

Annak ellenére, hogy kisebb fenntartással közeledtem a Jedi Knight-sorozat felé - mert buta módon, előre beskatulyáztam őket -, a Jedi Academy nagyon-nagyon jó felütésnek bizonyult és kellemesen csalódtam a Star Wars-FPS-ek eme kis családjában - ráadásul, ez az epizód kísértetiesen emlékeztet a legeslegkedvesebb darabomra, a Mysteries of the Sith-re (nem véletlenül), úgyhogy miért is ne?

MDK

Annak ellenére, hogy évezredek óta ez a világon a legeslegkedvesebb játékom, magam se tudom pontosan, mit is szeretek benne annyira. Talán azt mondanám, hogy rendkívül egyedi a látványvilága és egyszerűen lenyűgöző, teljesen magával ragadó a hangulata, a világa. Szerintem a legjobb barátomon és rajtam kívül senki, legalábbis, nagyon kevesen ismerik.

Oddworld - Abe's Oddysee

Éppen az MDK bejegyzését szerkesztettem és képeket keresgéltem, amikor - talán a hasonló hangulat / stílus / műfaj apropóján - hirtelen és megmagyarázhatatlanul, Abe bukkant fel a képernyőn és rögtön megfogott az a különös, borongós hangulat (ugyanez történt a Fallout 1-nél [1997] is).

Quake (SNES)

Egy gamer barban töltött, jókedvű, őszi délutánon, gyanútlanul SNES-en megkezdve, majd teljesen beszippantva, otthon, PC-n felvéve a fonalat (sebaj, úgyis csak a kettes pályáig jutottam), életemben először találkoztam ezzel a klasszikussal, mely valahogy sosem ért utol (illetve, én a műfajjal sem voltam tisztában, valamiért mindig RPG-nek vagy talán point-n-clicknek hittem, amolyan Diablo-jellegűnek [1997]).

The Adventures of Lomax

Mivel mindig is imádtam Raymant, egyértelmű volt, hogy ami ennyire hasonlít rá, azt csak szeretni lehet. Ez a játék, melyet a legjobb barátnőm mutatott nekem (akár a Jazz Jackrabbit 2-t), az, ami inspirált a saját játékom megtervezésében. Meglepő volt a felismerés, hogy a Psygnosis nem csak a Lemmings-sorozatért, hanem a Wipeoutért is felel.

Astérix és Obelix

Kedvenc képregényhőseim minden mennyiségben jöhetnek: láttam az összes, róluk készült rajzfilmet, animációs filmet, filmet és ez a játék is nagyon jól sikerült - csak a tényleges képregény hiányzott a gyűjteményemből, de időközben azt is sikerült beszereznem (angolul). Ha jól emlékszem, egy gyerekkori barátnőm mutatta, ugyanaz, akivel mindig Simseztünk (2000).

Red Alert

Most játszottam vele életemben először, teljesen egyedül - egész nyáron, megállás nélkül -, annak ellenére, hogy már legalább százszor asszisztáltam hozzá, a legjobb barátomnak és jó 15 éve ismerem a játékot (így kb. fejből vágom az egészet).

The Neverhood

Egy ismerősömmel ajánlottunk egymásnak játékokat (neki köszönhetően találtam rá újra Tarzanra és ismertem meg a The Witcherrel) és végül sikerült rábukkantunk egy olyanra, amivel én még életemben nem játszottam, pedig állítólag, klasszikus - ez a The Neverhood. Utólag rájöttem, hogy Beregi Tamás Pixelhősök c. könyvében már olvastam róla és eszembe is jutott, hogy már ott feltűnt a hasonlósága Earthworm Jimmel.

Timon & Pumbaa

Az egyik legősibb játékom, amit igen nehéz volt megtalálni, a dzsungeles játékok dzsungelében, végül teljesen véletlenül botlottunk egymásba, akárcsak A Dzsungel Könyvével, amikor már azt hittem, sose fogom megtalálni. Ez is az Alley Cates és happydogos barátnőmtől származik.

Earthworm Jim 2

Tommy Tallaricóra már az MDK óta felnézek, így amikor összetalálkoztam a nevével más játékokban, rögtön tudtam, hogy azokat is meg kell néznem. A 2014-es Video Games Live-koncert utáni meet & greeten ő maga árulta el, hogy mind közül Earthworm Jim a kedvenc projektje. Először az egyel kezdtem, de az valahogy nem nyerte el elsőre a tetszésemet, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy átnyargalok a kettőre. Itt már nem maradt el a hatás, a zene és a humor magával ragadott.