Star Wars Jedi Knight - Mysteries of the Sith (DLC)

Eszembe jutott, nagyon homályosan egy kedves, régi játékom, így megkérdeztem a legjobb barátomat, melyik az a Star Wars-játék, amiben az egyik pályán kék és barna rombuszok elegyében állsz és van egy hajó melletted... mi más, mint a Jedi Knight! Jó, de melyik, mert öt is van (Jedi Outcast, Jedi Academy, Dark Forces II, stb.)... Végül segítségül hívtam a Google-képkeresőt, meg a YouTube-ot és sikerült megállapítanom, hogy a Mysteries of the Sith kettes pályája élt így az emlékezetemben.

Mire emlékeztem gyerekkoromból?

Gyakorlatilag mindenre, hiszen örök kedvencem: a lányos színű menüre, a fűzfaarcú személyre, a pályaintrókban, a már említett, szemrontó pályarészre (amiben amúgy semmi kék nincs és két további szinten át gyűrűzik), a dobozokra, a lávaüvegre, a borsózöld monitorra, a sármosan őszülő (?) Kyle-ra és haláltusájára, ahogy még utoljára felemeli a karját, a narancssárga (!) lézerkardra, az ewokok nyávogására, a Force seeing rettentő idegesítő és hátborzongató zenéjére (és, hogy nem lehet belőle előbb kilépni), a különböző Force-ok neonszínű ikonjaira, a Forsakenhez hasonlóan szétkardozható, kis kék neoncsíkokra, a kör alakú, vizes teremre, a 4-es pályán (a híres-hírhedt fulladásos jelenetre, ameddig én mindig jutottam és ami rémálmaimban kísért) és a Bacta Tankra (bár sose tudtam, mire való).

A játék

Ilyennek kellene lennie ma is minden DLC-nek, mint a Dark Forces II-hoz tartozó Mysteries of the Sith, melynek 14 pályányi fantasztikus, kidolgozott története örökkévalóságnak ígérkezik és teljesen magával ragad. A játék első negyedében, a kiterjedt univerzum-beli legkedvesebb karakterem, az immár elkötelezett Jedi mester, Kyle Katarn, háromnegyedében, pedig legjobb tanítványa, Luke Skywalker későbbi, hites felesége és egy gyönyörű, lila lézerkard tulajdonosa, a fiatal Mara Jade bőrébe bújva, de a szereplőválasztás sajnos nem opcionális (pedig akkor végig előbbivel lennék) - miután sikeresen végigszenveded a fulladós jelenetet, jutalmul megkapod a továbbiakban a vagány Marát, aki a váratlan események (támadások) következtében újoncként, gyakorlata kellős közepén, egyenesen a dolgok sűrűjébe csöppen és kénytelen mesterétől élesben átvenni a "kocsmai verekedésekkel", bebörtönzésekkel, búvárkodással, hajszákkal, kémkedésekkel, eltűnésekkel és lelepleződéssel teli küldetést, majd végül - nem spoiler - utána is kell néznie, a korábbi démonaival továbbra is küzdő férfinak, mert túl sokáig maradt el és neki még szüksége lenne a mentorálásra (de önmagával is szembe kell néznie, képletesen és szó szerint is). Bár a játék nem kifejezetten RPG, 99%-ban mégis, vérbeli shooter, azért mi is közvetlen közelről követhetjük végig, az ifjú leányzó fejlődését és eldönthetjük helyette, melyik Force-használatokban jeleskedjen, a sötét vagy a világos oldal által preferáltakban - ami az ő hovatartozását nem fogja befolyásolni, mint más epizódokban, ő határozott karakter.

A fegyverek és a képességek

Fegyvereink három csoportra oszlanak: a kezdetektől vannak sajátjaink (lézerkard, a puszta öklünk, pisztoly), felszedhetjük azokat (robbanószerkezetek, amik egy tábla csokira hasonlítanak) vagy elkobozhatjuk másoktól (követős rakéta - ha mi kapjuk a képünkbe és ránk tapad, kivédhetetlen -, gépfegyver, stormtrooper-pisztolyok, stb.). Természetesen, a töltényszámot is végig nagyon észben kell tartani, de ha kifogyunk, semmi baj, még mindig ott a közelharc és a fénykardunk. A Jazz Jackrabbit 2-höz vagy a Serious Samhez hasonlóan, itt is a numerikus billentyűzet segítségével válogathatunk közöttük és ami ott a kettős ugrás, az itt a Force jump, ha már Star Wars, bár nem túl egyszerű kivitelezni, mert könnyen beverhetjük a buksinkat, az ál-ég plafonba vagy hátraeshetünk, a nagy lendülettől. Az Erőt igen sokféleképpen használhatjuk fel: ha jófiúknak akarunk tűnni, átláthatunk a falon, eltaszíthatunk magunktól másokat (vagy kapcsolókat igazgathatunk távolról), begyorsulhatunk, speckó ívben dobhatjuk el a fénykardunkat, hogy még jobban taroljon vagy hathatunk azokra, akiknek gyenge az akaratuk (még, ha csak szobor is az illető); ha pedig inkább a rosszakhoz húzunk, elvakíthatjuk áldozatunkat, gyakorolhatjuk a szemmel verést vagy a híres-hírhedt Force Lightningot. Egy többé, de inkább kevésbé hasznosítható, vonalas térképpel is rendelkezünk, a sniper-mód pedig egyetlen fegyverhez jár (és ezt neked kell kitalálnod), de nem-scope módja is van, természetesen (nekem elég nagy nehézséget okozott, először megtalálni, majd kilépni belőle - de az automata ellenfél-felfedező zoomolás viszont nagyon hasznos).

Hangeffektek

Ezek azok, amiket én minden Star Wars-játékban imádok, itt viszont kissé vegyes érzéseim vannak. Szeretem az Energy Cell (Steam-üzenetre hajazó) és a fegyverváltás hangját, a cipők kopogását, fémes talajon, Kyle hümmögését, a csukott ajtók előtt, az ewokok csicsergését, ami tisztára az Age of Empires II pulykáira emlékezetet és azt a semmihez sem hasonlítható, gusztusos hangeffektet, ami az okézásokhoz és a fegyverek felvevéséhez jár. Amitől viszont falra mászok, az a Force seeing zenéje (és még mindig nem értem, pontosan mire való), a riasztó, a shield és az HP felszedésével járó hangok, a halálsikoly pedig hátborzongató, sose hallottam még ilyet. Ami hasznos, hogy a Wolfensteinhez hasonlóan, itt is mindig előre tudunk arról, ha ellenségek vannak a közelünkben, hiszen mindegyiküknek vannak jól bejáratott kis mondatai.

Grafika

Mysteries of the Sith-végigjátszás után lehet rögtön menni a szemészorvoshoz - főleg azok után a pályák után, melyekben szikla és/vagy hegy található és van pár ilyen. Igencsak megnehezítette a haladást (a secretelést meg még inkább), hogy általában minden alulexponált, ráadásul sötét és pixeltengerben úszik, amin még az sem segített sokat, ha halványan rávilágítottam a lézerkardommal (de még a Field Lighttal se mentem sokra) - én néha nem tudom, hová vesztek a színek és hogy csinálják emberek YouTube-on, hogy náluk egészen normálisan néz ki, sötét, de legalább jó kontrasztos. Értem én, hogy még csak 1998-at írunk, de na... az ominózus 2-4. pályáig, például rettenetesen elfáradt a szemem és örültem, hogy végre kitaláltam az aszteroidabázisról és átléptem, mondjuk egy tűéles, fémes padlózatú és falú, kapitányi kabinba (UPDATE: a játék vizuális menüjében feljebb lehet venni a fényerőt, ami orvosolja a problémát). Kicsit olyan érzés volt, mint az MDK tükörpalotája, de szerintem az még rosszabb, főleg ha crashel. Ilyenkor egyszerűen nem különülnek el az üregek a falaktól és a padlótól. Rendben, azért maguk, a helyszínek globálisan, en block nem voltak rosszak hangulatilag, sőt néhány kifejezetten csinos elemet is találtam, mint például, a "kedvenc" pályám lávaüvegei vagy a ténylegesen kedvenc, 11-es pályámon a kastély legtöbb része, illetve az ég. Ismételten a Wolfensteint idézném, olyan szempontból, hogy néha itt sem lehet messziről megkülönböztetni, hogy az ewok vagy sárga overálos ellenfél, esetleg sárga egyenruhás, ellenséges kapitány?

Mysteries of the Sith vs. MDK

Érdekességek

• A Jade Crusaders blogoldalán, még 2011-ben közzétettek néhány eredeti concept artot a játékból (többek közt, a borítótervről):

 

• A 14 pályán felül, bizonyos módon, megközelíthető egy 15. szint is, mely egy pszichedelikusan színes Felhővárosba kalauzol el minket, tádám, az ifjú Luke Skywalkerként

• Ez az egyetlen epizód, melyben Mara Jade főszerepet játszik (The Game Show)

• Ha megtetszett a Dark Forces-széria története, el is olvashatod vagy meghallgathatod 

Női szemmel

Be kell vallanom, a Mysteries of the Sith dédelgetett kedvencem a Jedi Knight-sorozatból, méghozzá két okból: egyrészt megmagyarázhatatlanul megragadó a hangulata (még az ezredszeri végigjátszás után is), másrészt odavagyok Kyle Katarnért (ráadásul, a fénykardja az én kedvenc színemben pompázik) és a történetéért, nekem ő az abszolút kedvenc szereplőm, expanded universe-en innen és túl. Az ő pályái mindig játszi könnyedséggel megvoltak, kivéve a belefulladós, vízi jeleneteket, amelyeket azért rühellek különösen, mert korábban sokáig volt ilyen visszatérő rémálmom, ezért utálom, ha bármilyen játékban víz alá kell merülni. Csak ilyen szempontból nem bántam a karakterváltást, hiszen Mara ideje legnagyobb részét, hálistennek szárazföldön tölti. Még egy vallomás: ahhoz, hogy egyáltalán el-, illetve továbbjussak, a lányzó részeihez (amikhez már hatalmas motiváció volt legyőzni magam és odáig eljutni), muszáj volt egy kis rásegítést használnom, hiszen akárhogyan próbálkoztam és akármilyen magas szintre volt fejlesztve a Force Jumpom, egyszerűen nem tudtam megugrani azt a sziklát, ami továbbvisz a palotába és kiskoromban is csak mindig idáig jutottam (sőt, a kapcsolótrancsírozós részen túl soha), akár a Dzsungel Könyvében vagy az MDK 2-ben, így a játékot a négyes pályától felfelé most láttam életemben először (ennek ellenére, mindig is nagy kedvencem volt és lesz) - nos, most sem csalódtam, hiszen innentől jobbnál jobb pályák vártak, kivéve a nyolcast (ahol fogalmam sem volt a kezdőlöketet adó Force Pull használatáról, icipici, sötét és csontvázas cellámban, illetve a disznó, főleg tömegével, elég nehéz ellenfél, ráadásul fegyver nélkül) és a tizenkettes, ami az egyik legrémisztőbb pálya, amit életemben láttam - sötét van, a fegyvereink csak szikrát köpnek, ráadásul a fél pályát a víz alatt töltöd (na, itt meg a Persuasiont nem tudtam használni, szintén a szint legelején). A hatos határeset, ott leginkább csak a hajamat téptem az útvesztőben, ahol direkt azzal szívatnak, hogy minden terem és folyosó egyforma (és még az sem különbözteti meg őket, hol sétál C3PO), egyesek meg képesek ezt a legkönnyebb és legunalmasabb pályának titulálni... a többi viszont eléggé rendben volt, már maga, az első legújabb, az ötös pálya, aztán a tízes, ahol Rodge ikertestvéreivel találkoztam és jó kis kihívás volt és természetesen az abszolút kedvenc, a  többihez képest végig meglepően világos, meleg és hívogató, meseszép 11-es palota.

Utóhatás

Míg az MDK-hoz írt történeteim direkt kommentárnak tekinthetőek, addig a Mysteries of the Sith esetében, igyekeztem belehelyezkedni a főhősnő szemszögébe és felgombolyítani az ő gondolatait, a küldetések teljesítése közben. Illetve, mivel eddig elég kevés fanartot találtam a játékhoz, elhatároztam, hogy majd én készítek egy, Mysteries of the Drawing Sith nevű sorozatot, melyben az alapkoncepció a pályák bemutatása, a helyszínek keresztmetszetén keresztül. Legfrissebb alkotásom egy StarWars x Legend of Zelda crossover - Mysteries of the Link.

  

Készítés éve: 1998