Rayman - 30th Anniversary Edition (Nintendo Switch)

Az eredeti Rayman gyerekkorom esszenciája, kötődésemet szerintem nem kell különösebben magyaráznom - lásd blogom neve/mindenkori felhasználónevem. Hihetetlen, hogy szinte egyidősek vagyunk! Csak az ősszel esedékes 30. évforduló alkalmával vártam bármiféle bejelentést - remasterrel ugyanúgy boldog lettem volna, mint új iterációval, akár Serious Sam esetében (kevésbé vagyok kritikus, mint az átlag rajongótábor) -, a gyönyörű art bookot már elő is rendeltem, de álmodni se mertem volna, hogy ilyen korán elkényeztetnek minket (és még csak év eleje van!). Igaz, hogy nemrég vittem ki a '95-ös epizódot, de ez nem zárja ki, hogy újra nekifussak!

The Legend of Zelda - Echoes of Wisdom (Nintendo Switch)

Nyár elején  fél füllel hallgattam az irodában a háttérben a Nintendo Directet. Mivel alig egy éve jelent meg a Tears of the Kingdom, semmi jóra nem számítottam, max portolásokra (anno ugyanilyen váratlanul jött a Siberian Mayhem). Egy teljesen véletlen pillanatban felnéztem és Zelda motoszkált, az általam imádott, felfrissített Link's Awakening miliőjében - mondanom sem kell, amint lehetett (másnap), leadtam az előrendelésemet. Hihetetlen, hogy 38 (nekem csak 9) év után a címadó hősnő bőrébe bújhatunk!

Star Wars - Dark Forces Remaster

Mivel a Dark Forces II nagyon-nagy szerelem számomra, pár évvel ezelőtt tettem egy bátortalan, nem túl gyümölcsöző kísérletet a sorozat megelőző epizódjának felfedezésére (életemben először, akár Spyrót), amit teljesen ellehetetlenített az irányítás (az egér őrült előre-hátratologatásával lehetett csak "haladni," miközben ugyanez kezelte a kamerát...). Most viszont, hogy jött egy tisztességesnek ígérkező remaster, kapott még egy lehetőséget.

Star Wars Jedi - Survivor

Négy évvel ezelőtt a Fallen Order minősége és tartalma minden egyszemélyes, kaland-FPS-rajongó hitét visszaadta a műfajba. Mivel szinte teljesen egyszerre jelent meg a  Tears of the Kingdommal - és a Zelda nálam mindent visz -, döntenem kellett; nagy lelkesedésemben el is feledkeztem csekkolni a gépem teljesítményét és amíg nem eszközöltek frissítést, csak köhögött alatta (azóta helyreállt a világ rendje, kivittem a Zeldát is, így összeálltak a csillagok).

The Legend of Zelda - Tears of the Kingdom (Nintendo Switch)

A 2019-ben beújított Nintendo Switchem "beérni látszik" - eredetileg Zelda-konzolnak, a Breath of the Wild első és második epizódjának szántam (időközben bepotyogott egy-egy Link's Awakening- és Skyward Sword-feldolgozás, amiket csöppet sem bántam). Szépen kiböjtöltük és nem is lehetett volna tökéletesebb az időzítés, két nappal a névnapom előtt (a másik ilyen, anno, a Siberian Mayhem volt, melyet pontosan a születésnapomra datáltak)!

Cuphead - The Delicious Last Course (DLC) (Nintendo Switch)

Akármilyen idegtépő is volt az a két hónap (!), ami alatt sikerült kivinnem pár évvel ezelőtt az alapjátékot, lehetetlen volt letenni, ezért szó szót, újrajátszás co-opot követett (igyekeztem ismerősi körben is terjeszteni, de nem volt egyszerű, mert a legtöbbekhez előbb jutott el a "rossz" híre) és újabb heteket dedikáltam a kiegészítőre az életemből. Főleg, hogy évekig kellett rá várnunk, addig, amíg egy időre el is feledkeztem róla és akkor vásároltam meg, amikor nagy meglepetésemre már jó ideje kinn volt a piacon.

Uncharted 4 - Legacy of Thieves Collection (PC)

Amikor 2016-ban eredetileg kijött az Uncharted 4, nagyon sokat bújtam a YouTube-ot. Szinte az összes kedvencem streamelte, emlékszem, én végül Pewdiepie sorozatánál cövekeltem le. Semmit az égvilágon nem tudtam erről a franchise-ról, de estéről estére odabilincselt a képernyő elé - egyszerűen annyira lenyűgözött, mintha 5*-os mozi-kalandfilmet néznék. Elmondhatatlan öröm volt, amikor hat évvel a megjelenés után - kis csúszásokkal - végre PC-re is átportolták (szépen lassan minden kiszemelt, Playstation-exkluzív játék átjön - igen, rátok nézek, Journey és Horizon Zero Dawn!)

Islets

Az Epic Store ingyenes heti kínálatában nyert egérutat ez a cím, mely bájos főszereplőjével és stílusával rögtön belopta magát a szívembe (először pedig nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy meg akarom próbálni).

Serious Sam - Siberian Mayhem

Alig egy éve jött ki a Serious Sam 4, javában toldozgatják-foldozgatják, így totális meglepetésként robbant, hogy a Croteam 2021 decemberében nekiállt teaselni valamit. Rögtön elkezdtünk találgatni: új játék nem lehet, hiszen az előző rész hét évig készült, az az előtti még tovább, de a télies tematika kapcsán sejtettük, hogy a legfiatalabb részhez köthető és szinte biztosak voltunk abban, hogy DLC, hiszen minden korábbi részhez járt (kivéve First Encounter); azt is meg mertem kockáztatni, hogy végre átportolják a Next Encountert. Rettenetesen boldog voltam, bármilyen új Serious Sam-tartalomtól, legyen az standalone vagy kiegészítő - főleg, hogy a születésnapom előtt egy nappal jelent meg.

The Legend of Zelda - Skyward Sword HD (Nintendo Switch)

Egy régi Game Grumps-végigjátszásnak hála, szinte ismerősként üdvözöltem ezt, a számomra örök-bájos epizódot, amit szinte már elengedtem, retro konzol-exkluzivitása miatt (azt hiszem, időközben ki is vonták a forgalomból a Wii-t), ám a (szegényes) 35. Zelda-évforduló körüli bejelentések végre elhozták Switchre (alias, a Zelda-konzolomra; és már az A Link Between Worlds sem hiányzik a repertoáromból.

Serious Sam 4

Elmondhatatlanul türelmetlenül vártam, hónapokon át árgus szemekkel lestem a Croteam összes közösségi oldalát, a Steamet, még a hírlevelükre is feliratkoztam. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor ők maguk láttak hozzá a teaserek apránkénti csöpögtetéséhez. Ezek olyan felejthetetlen pillanatokat ígértek (az icipici csúszás már nem is számított), mint kedvenc római műemlékem, az Angyalvár körüli csetepaté (amiről mostantól nem csak a Brotherhood fog eszembe jutni), kormányozható meka (!), a bika szőrén való megülése (!) és féktelen motorozás. A megjelenésig többször kivittem, elölről-hátulról, kiegészítőstül, az egész sorozatot - egyszer  a First Encountert együltömben, kb. 5 óra alatt.

Doom Eternal

A DOOM-ban való, meglepően kellemes csalódás után úgy döntöttem, folytatom a darát, hogy fenntartsam a lendületet és tovább hangolódjak a hamarosan érkező Dark Agesre, ami tuti instant buy lesz.

Horizon Zero Dawn (Complete Edition) (PC)

A szívem mélyén mindig is kíváncsi voltam a Horizon Zero Dawnra, ám sose bántam annyira, mint a (túl) hosszú ideig PS-exkluzív Journey-t vagy az imádott-irigyelt Shadow of the Colossust. Totális meglepetésként ért PC-s megjelenése, ugyanis hármuk közül pont róla nem hittem volna, hogy valaha is megismerhetem. 

Star Wars Jedi - Fallen Order

 

Világéletemben éltem-haltam a jó kis single kampányos (retro) Star Wars FPS-ekért (Mysteries of the Sith, Dark Forces II), így természetesen a Fallen Order is felkeltette a kíváncsiságomat - bár jócskán kiböjtöltem a beszerzését, végül nagyon jó vásárt csináltam.

Borderlands (GOTY Enhanced Edition)

Alapjában véve, nekem kívülről és messziről, elsőre túl őrültnek, túl soknak tűnt a Borderlands és egyedi grafikai stílusa sem ragadott meg különösebben. Most viszont, hogy nemrég ingyenes próbaidőszak kereteiben elérhetővé vált, kíváncsiságból nekifutottam.

Cuphead (Nintendo Switch)

Mindig is a platformer volt a legeslegkedvesebb műfajom (igen, a shooter csak második). Bevallom, nagyon rég akadt a kezembe igazán emlékezetes, élvezetes, klasszikus képviselője (talán kiment a divatból?). A Cupheadet már nagyon-nagyon régóta dédelgetem, mert szerelmes vagyok a grafikájába és az elképesztően kreatív és vicces bossfightokba, amiket messziről láttam - viszont az hírlett róla, hogy átlagon felüli a nehézsége...

Shadow of the Tomb Raider

Bár a rebootot, meglepő módon, kifejezetten élveztem (egyszeri végigjátszásnak tökéletes), még mindig nem mondanám, hogy nagyobb Tomb Raider-fan lettem tőle. Most épp minden játékom végére értem - nagyon kényelmesen Fallout 4-ezek, illetve most fejeztük be - századszor - a teljes Serious Sam-sorozatot, így kapóra jött az akciós ajánlás (az sem volt utolsó, hogy a számomra oly kedves Dél-Amerikában játszódik).

The Legend of Zelda - Link's Awakening (Nintendo Switch)

Eredetileg kizárólag a Breath of the Wild (meg az esetleges, következő Zeldák) miatt ruháztam be Nintendo Switchre és az első, kimerítő címen kívül nem is számítottam semmi újra a közeljövőben (khm, Tears of the Kingdom, khm...), se ebből a fészekaljból, se máshonnan. Mégis kimondhatatlanul megörültem (mint szerintem mindenki), hogy nem sokkal azután, hogy megvettem a készüléket és már majdnem a végére értem az első játéknak (de azért mégsem, mert nem olyan egyszerű), máris jött a következő, must-have meglepetés, a semmiből - az Ocarina of Time mellett, a másik legkedvesebb epizódom.

Journey (PC)

A 2018-as, The Game Awards számomra legszívdobogtatóbb, bombaként berobbanó bejelentése végre kézzelfogható valósággá vált: annak a csodálatos, eddig örök elérhetetlennek tűnő, PS-exkluzív játéknak a PC-re való áthozása, ami után már nagyon-nagyon régóta ácsingóztam.

Feudal Alloy

Első látásra beleszerettem a játék hagyományos, kézi rajzos (a Valiant Heartsot idéző) grafikájába és az édes főhősbe (akár az Unravel esetében), az pedig hab volt a tortán, hogy a legeslegkedvesebb korszakomban, a középkorban játszódik. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy szinte az elejétől végigkövethettem a játék formálódását, ugyanis részt vehettem a zárt alfa-tesztben.