Star Wars - Dark Forces Remaster

Mivel a Dark Forces II nagyon-nagy szerelem számomra, pár évvel ezelőtt tettem egy bátortalan, nem túl gyümölcsöző kísérletet a sorozat megelőző epizódjának felfedezésére (életemben először, akár Spyrót), amit teljesen ellehetetlenített az irányítás (az egér őrült előre-hátratologatásával lehetett csak "haladni," miközben ugyanez kezelte a kamerát...). Most viszont, hogy jött egy tisztességesnek ígérkező remaster, kapott még egy lehetőséget.

Star Wars Jedi - Survivor

Négy évvel ezelőtt a Fallen Order minősége és tartalma minden egyszemélyes, kaland-FPS-rajongó hitét visszaadta a műfajba. Mivel szinte teljesen egyszerre jelent meg a  Tears of the Kingdommal - és a Zelda nálam mindent visz -, döntenem kellett; nagy lelkesedésemben el is feledkeztem csekkolni a gépem teljesítményét és amíg nem eszközöltek frissítést, csak köhögött alatta (azóta helyreállt a világ rendje, kivittem a Zeldát is, így összeálltak a csillagok).

Uncharted 4 - Legacy of Thieves Collection (PC)

Amikor 2016-ban eredetileg kijött az Uncharted 4, nagyon sokat bújtam a YouTube-ot. Szinte az összes kedvencem streamelte, emlékszem, én végül Pewdiepie sorozatánál cövekeltem le. Semmit az égvilágon nem tudtam erről a franchise-ról, de estéről estére odabilincselt a képernyő elé - egyszerűen annyira lenyűgözött, mintha 5*-os mozi-kalandfilmet néznék. Elmondhatatlan öröm volt, amikor hat évvel a megjelenés után - kis csúszásokkal - végre PC-re is átportolták (szépen lassan minden kiszemelt, Playstation-exkluzív játék átjön - igen, rátok nézek, Journey és Horizon Zero Dawn!)

Serious Sam - Siberian Mayhem

Alig egy éve jött ki a Serious Sam 4, javában toldozgatják-foldozgatják, így totális meglepetésként robbant, hogy a Croteam 2021 decemberében nekiállt teaselni valamit. Rögtön elkezdtünk találgatni: új játék nem lehet, hiszen az előző rész hét évig készült, az az előtti még tovább, de a télies tematika kapcsán sejtettük, hogy a legfiatalabb részhez köthető és szinte biztosak voltunk abban, hogy DLC, hiszen minden korábbi részhez járt (kivéve First Encounter); azt is meg mertem kockáztatni, hogy végre átportolják a Next Encountert. Rettenetesen boldog voltam, bármilyen új Serious Sam-tartalomtól, legyen az standalone vagy kiegészítő - főleg, hogy a születésnapom előtt egy nappal jelent meg.

Serious Sam 4

Elmondhatatlanul türelmetlenül vártam, hónapokon át árgus szemekkel lestem a Croteam összes közösségi oldalát, a Steamet, még a hírlevelükre is feliratkoztam. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor ők maguk láttak hozzá a teaserek apránkénti csöpögtetéséhez. Ezek olyan felejthetetlen pillanatokat ígértek (az icipici csúszás már nem is számított), mint kedvenc római műemlékem, az Angyalvár körüli csetepaté (amiről mostantól nem csak a Brotherhood fog eszembe jutni), kormányozható meka (!), a bika szőrén való megülése (!) és féktelen motorozás. A megjelenésig többször kivittem, elölről-hátulról, kiegészítőstül, az egész sorozatot - egyszer  a First Encountert együltömben, kb. 5 óra alatt.

Doom Eternal

A DOOM-ban való, meglepően kellemes csalódás után úgy döntöttem, folytatom a darát, hogy fenntartsam a lendületet és tovább hangolódjak a hamarosan érkező Dark Agesre, ami tuti instant buy lesz.

Star Wars Jedi - Fallen Order

 

Világéletemben éltem-haltam a jó kis single kampányos (retro) Star Wars FPS-ekért (Mysteries of the Sith, Dark Forces II), így természetesen a Fallen Order is felkeltette a kíváncsiságomat - bár jócskán kiböjtöltem a beszerzését, végül nagyon jó vásárt csináltam.

Borderlands (GOTY Enhanced Edition)

Alapjában véve, nekem kívülről és messziről, elsőre túl őrültnek, túl soknak tűnt a Borderlands és egyedi grafikai stílusa sem ragadott meg különösebben. Most viszont, hogy nemrég ingyenes próbaidőszak kereteiben elérhetővé vált, kíváncsiságból nekifutottam.

Shadow of the Tomb Raider

Bár a rebootot, meglepő módon, kifejezetten élveztem (egyszeri végigjátszásnak tökéletes), még mindig nem mondanám, hogy nagyobb Tomb Raider-fan lettem tőle. Most épp minden játékom végére értem - nagyon kényelmesen Fallout 4-ezek, illetve most fejeztük be - századszor - a teljes Serious Sam-sorozatot, így kapóra jött az akciós ajánlás (az sem volt utolsó, hogy a számomra oly kedves Dél-Amerikában játszódik).

Wolfenstein II - The New Colossus

Miután újonnan fellángolt a Wolfenstein-szerelem (a Doom már apránként labdába rúghat mellette) és megint átélhettem a klasszik, jó sztorialapú FPS-játékok rég nem látott varázsát - pedig még alig kezdtem el a The New Ordert, de az akción belül gyorsan behúztam a The New Colossust is, mert tudtam, hogy nem elég a jóból (egyéb epizódok is vannak a tarsolyomban, de őket majd később, sorban fogom beszerezni).

Assassin's Creed - Origins

Tíz évvel ezelőtt hatalmas Assassin's Creed-rajongó voltam, sorra daráltam a részeket - sosem sorrendben, hanem ahogyan kedvem tartotta -, de 4.5 rész (Brotherhood, Revelations, Assassin's Creed III, Syndicate és Black Flag (2013) után zuhanórepülést vett a lelkesedésem és kezdtek egy kaptafára menni. Bár az erősen vérfrissített Originst még megvettem a megjelenésekor (vonzott az egyiptomi téma) és bele is tettem néhány órácskát, nem volt az igazi. Az utolsó próbálkozás óta eltelt négy évben újra felütötte fejét a nosztalgia, így még egyszer belevágtam.

DOOM

A Doom-sorozattal kapcsolatban körülbelül olyan szintű egyetemes, szinte megdönthetetlen fenntartásom van, mint anno a Half-Life-fal (azt pedig sikerült  szépen lassan lebontani), sőt még talán erősebb is. A címszavak a brutalitás, a lények és a túl sok gore - nem állítom, hogy a Wolfenstein barátságosabb, én mégis inkább annak rajongótáborát erősítem. 

Overwatch

Bár sosem rajongtam a multikért - főleg nem azokért, melyek sok-sok-sok játékost tömörítenek (az Age of Empires a legjobb barátommal, az más), egy ismerősöm addig-addig dicsérte és rágta a fülemet, hogy bár rettentő szkeptikusan, de beadtam a derekamat, egy ingyenes hétvége erejéig  - immár két éve, hogy azon a bizonyos próbaidőszakon egy csapásra eldőlt az Overwatchhoz való viszonyom.

Fallout 4

Hosszú évekig nagyon úgy tűnt, akármerről is nézem a Fallout-sorozatot, nem, nem és nem, egyszerűen nem az én műfajom, pedig nagyon-nagyon szerettem volna, hogy az legyen - de nem is akartam belekezdeni valami ennyire végtelenül hosszúba, hiszen mostanában nem igazán kötnek le az ilyenek, inkább a gyorsan végigpörgethetők, lásd Serious Sam. Többszöri "hozzászagolás" volt szükséges ahhoz, hogy végül teljesen magával ragadjon ez az univerzum.

Assassin's Creed - Syndicate (Special Edition)

A Syndicate abban a szent pillanatban megnyert magának, ahogy kijött (nagyon kedves a szívemnek a viktoriánus kor).  A szülinapom közeledtével, egy akció-szerűség bukkant fel a Ubi oldalán, ami mint kiderült, kizárólag a PS4-verzióra vonatkozik... merő csalódottságomban (vérbeli XXI. századi "gyermekként"), csak jóval később fordult meg a fejemben, hogy utánanézzek a fizikai változatnak - és lám, egy hazai boltban szintén le volt árazva, ráadásul a special edition, így végre ő is hozzáadódott a gyűjteményemhez.

Wolfenstein - The New Order

Legalább 10+ évnyi kihagyás, plusz a Wolfenstein legutolsó végigjátszása óta anno, a megjelenéskor fontolgattam, hogy megvásárolom ezt az epizódot, de végül elvetettem - sose voltam a sorozat legnagyobb rajongója, mégis inkább vagyok wolfensteines, mint doomos. Ez abban az időszakban történt, amikor "visszatértem" a gaming világába és rácsodálkoztam, micsoda pixeltengerből indultak az egykori, nagy klasszikusok (Zelda, Fallout, Rayman) és milyen csoda lett belőlük, cirka 20 év elteltével.

Assassin's Creed - Unity

A Unity jó ideje csücsül a fiókomban, ugyanis amikor a Ubisoft korábbi születésnapja alkalmával minden hónapban ingyenesen elérhetővé tette egy-egy játékát, ezt is behúztam. Bár a francia forradalom az egyik kedvenc történelmi korszakom (sőt imádom Párizst), a multizás tüntető jelenléte, illetve későbbi kiégésem a sorozattal kapcsolatban - melyről itt írok - sokáig visszatartó erő volt, de  eljött az ő ideje.

Tomb Raider

Bevallom, sohasem rajongtam a Tomb Raider-sorozatért, de mint mindenki, aki a kilencvenes években született, természetesen én is ismerek egy epizódot személyesen, nevezetesen a Tomb Raider IV-et (1999), amiről annyi emlékem maradt, hogy nagyon sötét, nagyon creepy (nesze neked, Half-Life!) és már az első pályák egyikén elakadtam, mert oktalanul beszaladam egy terembe, egy láthatatlan kapun keresztül és onnan az istenért se tudtam kijönni. Na, innentől nem is próbálkoztam tovább a szériával, de most, hogy rövid időre ingyenesen elérhető a reboot és úgyis bezártságra vagyunk ítélve, úgy gondoltam, nekifutok.

BioShock Infinite (Season Pass)

A BioShock Infinite világa, hangulata és története teljesen magával ragadott. Miután megvettem, gyors egymásutánjában kétszer is kivittem, de még mindig édeskevés volt. A kívánságlistámon ott csücsült egy ideje a két kiegészítő, a Burial at Sea, Episode 1 és 2 és most egy Season Pass-leárazással sikerült az egészet egyben megkaparintanom (nagy meglepetésemre, egy harmadik tételt, a Clash in the Cloudsot is tartalmazta a csomag), pedig nagyon-nagyon ritka, hogy fizetős extra tartalmak megvételére vetemedjek, lásd Cuphead.

BioShock Infinite

Amilyen nagy kérdőjel volt számomra a BioShock, olyan egyértelmű volt a folytatás, mely esetemben a BioShock Infinite. Teljesen lenyűgözött a tempója, a látványvilága és természetesen, a felhővárosos téma, amivel rögtön meg lehet fogni (lásd, Star Wars vagy éppen, Deadcore).