Cuphead - The Delicious Last Course (DLC) (Nintendo Switch)

Akármilyen idegtépő is volt az a két hónap (!), ami alatt sikerült kivinnem pár évvel ezelőtt az alapjátékot, lehetetlen volt letenni, ezért szó szót, újrajátszás co-opot követett (igyekeztem ismerősi körben is terjeszteni, de nem volt egyszerű, mert a legtöbbekhez előbb jutott el a "rossz" híre) és újabb heteket dedikáltam a kiegészítőre az életemből. Főleg, hogy évekig kellett rá várnunk, addig, amíg egy időre el is feledkeztem róla és akkor vásároltam meg, amikor nagy meglepetésemre már jó ideje kinn volt a piacon.

A játék

Ms. Chalice tüneményét legutoljára nem kevesebb, mint háromszor mentettük ki mauzóleum-beli "gavallérjai" karmai közül, amit ő akkor különböző "áldásokkal" hálált meg. Az ördögfióka sikeres láb alól eltétele utáni össznépi buliban már nem vett részt és azóta sem hallatott magáról... A bájos külső huncut belsőt takar: Csészike kisasszony világéletében arról álmodott, hogy fakó szépségéből valódi kiscséssze legyen (talán, mint A Szépség és a Szörnyeteg-beli rokona) és ezért képes a legvégsőkig elmenni, még addig is, hogy - a másikat ravaszul átejtve - elcsereberélje egyik lovagja fizikális testét. Annyira azért nem bánjuk (főleg, hogy az aki másnak vermet ás elve itt is érvényesül...), sőt miután az első ijedtségen túljutunk és látszólag gyanúsan könnyedén visszacsináljuk, segíteni is hajlandók vagyunk. Egy falatka ízletes csokis keksznél többre lesz szükség a csinos, valós edényforma elnyeréséhez (és végleges birtokba vételéhez), így a csipet csapat felkerekedik, hogy a távoli szigeten megszerezze az öröklétet ígérő (nem utolsósorban, mindenki számára előnyös), egy adag masszához szükséges öt alapanyagot, melyet öt ördögi karakter őriz (eddig kevésbé tűnik hátborzongatónak az üzlet, de várd ki a végét!) és "kedves", "mosolygós" Sószóró bácsi közbenjárását kérje a legvégén, a világ legdrámaibban, legszínpadiasabban előadott sütésében, egy titkos hozzávalóval megtoldva, amiről nem akartunk tudni...

Hasonlóságok és különbségek
az előző részhez képest

Első pillantásra úgy tűnik, mintha mi sem történt volna Inkwell Islandsen - akár futhatunk még egy kört; szó szerint, ugyanis Chalice abszolút opcionális, nem is feltétlen kell foglalkozni vele. Két lehetőség áll fenn: vagy kirándul egyet Csészike kisasszony a jól ismert szigetcsoportokon vagy ellenkezőleg, annyira "megharagszunk" rá csínytevése miatt, hogy inkább egyik kedvenc Csészefiúnkkal (és minden újdonsággal felruházva) vágunk neki a vadiúj tíz (!) pályának. Érdemes mindkét élethelyzetben megtapasztalni és kihasználni az új képességeket - előnyük, hogy automatikusan aktiválódnak; utóbbiban kiélvezhetjük a járatlan környezetet és az ismét hihetetlenül fantáziadús és komplikált boss-láncolatokat. A DLC elindítása nem annyira egyértelmű: el kell caplatni az első mauzóleum mellett vesztegelő révészhez és szépen megkérni, szállítson el minket a úticélunkig (nem kell neki részletezni). Egyébként minden a megszokott kerékvágásban halad: az új overworldben számos kedves mellékkarakterrel találkozunk, titkokat keresünk, mellékes ügyességi feladványokat oldunk meg extrákért, illetve Mr. Bajszos Disznó is nyitott az új piacra, sőt új portékák garmadával kedveskedik - ezekről később. Ha odafigyelsz, több visszakacsintást találhatsz az előző epizódra, leginkább patternek, néhol karakterek és ötletek formájában. A sima bossfightok dominálnak, a "közkedvelt" run-n-gunoknak most búcsút kell intenünk (talán nem is baj); különleges repkedős kalandban viszont lesz részünk. A szintek ezúttal szigorú lineáris sorrendben követik egymást - minimális, választható kitérővel.

Cuphead a DLC-ben és Chalice az eredeti játékban

Az irányítás és a fegyverek

Ha az eredeti tutorialt nehéznek tartottad, Chalice-ét még inkább annak fogod: az összes lényeges információt ömlesztve tálalják és neked kell kitalálnod, milyen sorrendben hajtsd végre, a rózsaszín búzaszálak (parry-PTSD) és a komisz, szakadt papírcsík között (jól megdolgoztatnak a motivációs aranytallérért). A főhősnő legjobb tulajdonsága, hogy gyorsan "tanul": a fiúkkal ellentétben eleve rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyeket Cupheadnek és Mugmannek jó pénzért meg kellett vásárolnia, másodsorban ezt ellensúlyozandó, neki egyszerre csak egy lehet felszerelve (töltény továbbra is kettő), így mérlegelni kell. A leleményes kislánynak semmibe se kerül hosszú-védő dodge-dasheket vagy pattogós double jumpokat kivitelezni, viszont van olyan rendes, hogy megosztja eme tudását a csészefiúkkal, az őt stílusosan süti-charmként jelképező formában - ez kel versenyre a szokásos, hasznosabbnál hasznosabb perkekkel, úgy mint extra HP vagy automata parry. A kis hölgy valamilyen formában egyfolytában jelen van. Az új fegyvernemek fokozatos megszerzésével (mindent átfedő elektromos hullám, követős töltény) szinte csalásnak tűnnek a harcok (de legalább is sokkal könnyebbnek). A speciális repülőgép-irányítás két módon manifesztálódik: a klasszikus felállás mellett azt is kipróbálhatjuk milyen, amikor "magánsofőrünk" - egykori mentorunk - van; valamint ez alkalommal nem a járműből jön a lőszer, hanem belőlünk.

Cuphead vs. Cuphead DLC

kép forrása: Foggy Porductions

 A pályák

Hegyes pálya: Szurkálódó bányász manók hemzsegő tömegével játszunk fogorvososdit és a két, "megszelídített" fő boss-karakter is visszaköszön az előző epizódból

Tipp: Ha van lelkierőd, folyamatosan mozogj a platformok között!

Jeges pálya: A lázálom-szerű "gladiátor"-előadásban fogva tartott hóember és a házibálna küzdelmei, a gyönyörű Aurora Borealis égisze alatt, ami nem csak dísznek van, hanem konkrétan az egyik stage felelőse

Legjobb tippem: Az ultidat használd a fagyasztóból kirepülő színes kis izékre 

Kevésbé hasznos tipp: Hagyd, hogy a bálna magától kitakarítson

Sakk a kastélyban (4 pálya): az elmesport fő karakterei tartanak minket sakkban, fegyvertelenül

Tipp: A dash lesz a legfőbb eszközünk, double jumpra legtöbbször nincs is szükség, csak szimplára

Kutyás pálya: Szárnyaló családi vállalkozás - a varázstetoválásos Kutya Őrmester, a mindenki világát felforgató, erős női karakter, Kutya Őrmesterné és a pupákok, akiket anya és apa hagy harcolni

Legjobb tippem: A repülő attól függően mozdul, hogy melyik szárnyán állsz

Tipp: Amikor elfordul a képernyő, a felfelé gomb mindig az, amelyik irányba eltekeredett

Kaktuszos pálya: A legtipikusabb 30-as évek-beli, Lucky Luke-stílusú westernfilm elevenedik meg, a "kocsmatulajdonos", mohó marhalánnyal, aki nem képes meghazudtolni gyökereit, de elkerülhetetlenül a vágóállatok sorsára jut

Bogaras pálya: Egy alvilági, szövevényes szeszfőzde-háló rajtaütésén ütünk rajta, miközben tücsköt-bogarat összehordunk. Figyeljük meg jól, ki az igazi góré, nem az, akire elsőre gyanakodnánk!

*SPOILER* Final bossfight: A nem éppen a gyöngédségéről híres Sószóró bácsi elkezdi feldolgozni a meglepett, érzékeny hozzávalókat (kicsit megszakadt a szívem, főleg a tündéri kockacukorért) -meglehetősen (ön és köz)veszélyesen és dinamikusan tesz-vesz a konyhában

 

Női szemmel

Nem vagyok a fizetős extra tartalmak híve, nagyon-nagyon kell, hogy szeressem az alapjátékot: eddig kizárólag a BioShock Infinite season passét vettem meg - illetve, mint utólag kiderült, a Mysteries of the Sith, ami az egyik legkedvesebb játékom a világon, is "csak" kiegészítő (legjobb barátom számos Age of Empires II-mellékszállal lepett meg az évek során, amik mindig dugig voltak vadiúj fejlesztésekkel, térképekkel, népekkel és küldetésekkel). Szívügyeim a kicsi, független stúdiók, valamint az indie játékok és a Studio MDHR nagyon rászolgált. Látszik, hogy jócskán maradt a kidobásnál nemesebb sorsot érdemlő, kreatív anyag, amit nem sikerült beleszuszakolni az első részbe - merthogy őrültségben, meglepetésekben, nevetésben (anyázásban) és csattanóban most sincs hiány (itt sem sikerült egy-egy szint két-három napnál hamarabb...). Számtalan ütős poénra kaptam fel a fejem, mint a kereszt(espók)apa, miközben két oldalról szorongatják - mi és a bobbyk (ó, azok a komisz bobbyk...) -, ingerülten kapja fel a telefont: "I'm in a battle"; az airbo(r)ne-os szójáték a repülőgépes pályán és a tehenes pálya egésze, legzseniálisabb átmenetek sora úgy, ahogy van. A nagy perpatvarban sajnos nem igazán volt alkalmam tanulmányozni a finom, részletgazdag háttereket, de majd erre is igyekszem sor keríteni - nagyon gondolkodom a játék art bookján. Ami most még jobban feltűnt és megragadott, mint korábban, a pályák történetmesélési képessége: az emberarcú, alvó ormok mögötti mondára rettentő kíváncsi lennék; emellett a már említett bogarasságokat e tekintetben is szeretném kiemelni - azt hiszem, ez volt a legszórakoztatóbb, mondhatni, a kedvenc pályám - a második a kutyás; ellenben a sakkosok mindegyikénél kis időbe telt kitalálni és elkapni a mechanikát - épp ezért nem igazán nőttek a szívemhez -, annál nagyobb büszkeség volt rájönni! A zenéje viszont sokcsillagos ötös (a negyedik sziget fő theme-je se sokkal marad el mögötte). Ritkaságszámba megy, hogy hosszabban elidőzök egy fő menüben, minthogy beállítom az optionst, most viszont végighallgattam az új, bűbájos címdalt. Őszintén, annyi élményben volt részem és olyan régóta játszom, hogy nem is tudok mindenre visszaemlékezni. Bár jóval kevesebb kihívásból áll, mint elődje, sikerült nagyjából ugyanannyi időt eltöltenem vele - kisebb, többhetes szüneteket is közbeiktattam egy-egy nagyobb kudarc után.  Én csak Ms. Chalice-szel játszottam, az új pályákon, de a távolabbi jövőben majd lehet, hogy futok egy kört vele a megszokott tájakon is. Kihívás és szórakoztatás tekintetében abszolút megéri a pénzét! Amikor kivittem, azt kívántam, bár ne ért volna véget ismét...

Készítés éve: 2022