Mivel nagy videojáték-rajongó vagyok, emellett imádok barkácsolni, természetes, hogy előbb vagy utóbb, hozzám is eljutott a cosplayezés. Számomra nagyon inspirálók a "nagyok" alkotásai, akár egy mezei plüssvarráshoz vagy replikakészítéshez. Mivel nem tudok (ruhát) varrni, nem voltam biztos benne, hogyan is vágjak neki, mert inkább a varrás, mint a barkácsolás része izgat. Már több potenciális (varrós) kosztümötletem is volt, de mivel a portal gunom jó ideje kész van, úgy döntöttem, kicsit módosítok a sorrenden és a Portal 2 Chelljének (az eredeti, legeslegelső tervem), egy hozzám nagyon közel álló karakter felszerelését készítem el.
Hozzávalók
- egy pár (bármilyen, akár sarkos) csizma,
- fehér és fekete dekorgumi (filc)
- pillanatragasztó
- tépőzárszalagok
- kulcskarikák
- patentok
- a sarokhoz: fekete cipőkanál (vagy valamilyen műanyag/fém, amiből te készíted el)/drót
- gyurma
- fekete textilszalag
Előkészületek
Első cosplaynek mindenképpen valami egyszerűt szerettem volna, olyat, amihez én csak a kiegészítőket készítem el (maximum a másodiknál kezdek majd el varrogatni). Szerencsére, a második rész Chellje elég hétköznapi ruhákat visel, öltözékének legnagyobb részét saját szekrényemből (melegítőnadrág, cicanadrág), illetve vásárolt ruhákból (topok) állítottam össze (referenciának a bejegyzés indexképét használtam) - ne tudjátok meg, milyen nehéz türkiz színű felsőt találni... nekem "csak" a kellékeit kellett megalkotnom (a saját készítésű portal gunom már két éve harcra készen áll). Amikor évekkel ezelőtt (azóta rágom a cosplay-kérdést) előkotortam rég nem használt korcsolyámat és megláttam a csizma bélését, már akkor tudtam, hogy tökéletes alap a longfall bootshoz, de akkor még nem ismertem, se a dekorgumit, se egyéb kreatív anyagot, amiből megvalósíthatnám. Volt egy felejthető kísérletem kartonnal, ami túlságosan merevre sikerült.
 |
| A csizma alapja |
Szintén az előzményekhez tartozik, hogy egy nagyon kedves barátnőm (akinek innen, ismét köszönöm a támogatását) ugyanígy, ezer éve szeretne conra menni, így kinéztük és kijelöltük magunknak a 2019-es, őszi MONDOCont. Nekem az volt az egyetlen feltételem, magammal szemben, hogy mindenképp saját készítésű jelmezben kell mennem (ennek nem feltétlenül kell tetőtől talpig, általam varrottnak lennie).
B: első jelmezpróba (2019 június)
J: második jelmezpróba (2019 október)
A csizma sablonja
Mivel különleges alakú, a lábszárat szinte teljes egészében fedő lábbeliről van szó és nekem csak egy pici csizmám van, szépen, ahogy a nagyoktól (Kamui Cosplay, Kinpatsu Cosplay) tanultam (ragasztószalag vagy drága fólia helyett), levágtam egy jókora darab darab pauszpapírt, körbetekertem a lábamon (mert magamtól, síkban, a megfelelő méretben tuti, nem tudtam volna leképezni) és nagy vonalakban, nyersen, egyben felskicceltem az egész csizma körvonalát, majd kiegészítettem az illesztésekkel (későbbi ragasztások/tépőzárak/patentok helye) és görbületekkel (vádli, sarok), ezután bejelöltem a vágások helyét is.
Ezt többszöri minta-újravétel, újraméretezés, átrajzolás és kiigazító vagdosás követte, ugyanis elsőre természetesen nem sikerült eltalálnom, de amint igen, összeigazítottam síkban, egy szintbe hoztam az íveket, letisztáztam és átrajzoltam a végleges sablont másik papírra, ráírva a pontos méreteket, hogy tudjam, mekkora és mennyi dekorgumit kell majd vennem. Időnként ráhúztam a csizmaalapra a könnyen alakítható (rendkívül sérülékeny) papírmodell-puzzle-t, hogy lássam, stimmel-e.
Tipp: Az ideiglenes rögzítéshez használj apró öltéseket, gemkapcsot vagy gombostűket!
 |
| Az első mintavétel |
Ezt többszöri minta-újravétel, újraméretezés, átrajzolás és kiigazító vagdosás követte, ugyanis elsőre természetesen nem sikerült eltalálnom, de amint igen, összeigazítottam síkban, egy szintbe hoztam az íveket, letisztáztam és átrajzoltam a végleges sablont másik papírra, ráírva a pontos méreteket, hogy tudjam, mekkora és mennyi dekorgumit kell majd vennem. Időnként ráhúztam a csizmaalapra a könnyen alakítható (rendkívül sérülékeny) papírmodell-puzzle-t, hogy lássam, stimmel-e.
Tipp: Az ideiglenes rögzítéshez használj apró öltéseket, gemkapcsot vagy gombostűket!
 |
| A teljesen saját tervezésű és készítésű sablonom (kérlek, jelöld a forrást, ha használod!) |
 |
| A kirakós darabjai |
A végleges csizma
Mielőtt - életemben először - nekiugrottam volna a dekorguminak, kicsit utánanéztem, hogyan is viselkedik. Bár eredeti állapotában is egészen jól formázható, mert nagyon puha, láthatóan nem 100%-osan úgy hajlik, ahogy én akarom, illetve nem marad úgy.
Egy kisebb, kísérleti darabbal, a rövidebbik szárral és az orral kezdtem. Először az egész gumilapot próbáltam a hajszárító melegével (profibbaknak/bátrabbaknak hőlégfúvó ajánlott) alakíthatóvá tenni, ám rájöttem, hogy sokkal hatásosabb, ha előbb kivágom a kívánt darabot (csak nem mertem), majd felváltva, a kezemmel és a csipeszekkel a csizmára szorítva-tűzve melengetem-igazgatom. Láss csodát, kb. 20 perc molyolás után (biztosan nem kell annyi, de folyamatosan elmozdult, kihűlt, elvesztette a formáját, rosszul formáztam, stb.), ahogy elengedtem, a darab felvette és meg is tartotta a csizma alakját (a hajlatnál maradtak apró gyűrődések, de nem is rossz textúrának!) - viszont a továbbiakban bőven elég volt 10 perc melegítés (már 5 perc után elkezdi mutatni a formáját, de egy picit tartsunk rá!).
A fekete díszekkel folytattam - teljesen véletlenül találtam a kreatív boltban fekete filcet és úgy gondoltam, a teljesen másfajta felület nagyon jól fog mutatni a dekorgumi "bőrhatása" mellett. Az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy az apró díszeket se nem festem, se nem vágom ki a helyüket, hanem azokat is megcsinálom. Mivel semmiképp sem szerettem volna károsítani vagy módosítani az eredeti csizmát, célul tűztem ki, hogy a darabok mobilisak legyenek, ezért a patentok mellett döntöttem, hiszen kellően láthatatlan, mégis szilárd rögzítők.
A talpat egyszerűen az orr alá csúsztattam és patentokkal rögzítettem úgy, hogy a fehér részen még túllógjon, 5-5,5 centire, mindkét oldalon meghagyva 2-3 centiméter, kikandikáló, fekete csíkot.
A hosszabbik szár normál téglalapból lett kialakítva, csak lekerekítettem a tetejét kerekítettem, kivágtam a sarok helyét, illetve hajszárítóval pontosan a vádlim körkerületére és ívére melengettem (rátartva a beletűrt nadrágra). A lelógó "füleknél" fogva, patentokkal rögzítettem, ezután felkerült rá a két tépőzár is.
Utoljára a "híd" került rögzítésre, pontosan 8 cm-rel a lelógó fül aljától.
A talpat egyszerűen az orr alá csúsztattam és patentokkal rögzítettem úgy, hogy a fehér részen még túllógjon, 5-5,5 centire, mindkét oldalon meghagyva 2-3 centiméter, kikandikáló, fekete csíkot.
A hosszabbik szár normál téglalapból lett kialakítva, csak lekerekítettem a tetejét kerekítettem, kivágtam a sarok helyét, illetve hajszárítóval pontosan a vádlim körkerületére és ívére melengettem (rátartva a beletűrt nadrágra). A lelógó "füleknél" fogva, patentokkal rögzítettem, ezután felkerült rá a két tépőzár is.
Utoljára a "híd" került rögzítésre, pontosan 8 cm-rel a lelógó fül aljától.
 |
| Fit-teszt és a végleges, fél pár csizma, immár rendes sarokkal és rugóval |
A tépőzárak
A 4 darab, állítható rögzítőszalagot fekete tépőzár-szalagokból varrtam, saját kezűleg (de készen is fel lehet rá applikálni). Először mind a puha, mind az érdes szalagból levágtam 13-13 cm-t, majd utóbbiból visszahajtottam, egyik végén 2 cm-t (ennél fogva lesz később ragasztva a szárhoz), ezután összevarrtam őket középen, az illeszkedésnél (ide húztam fel és itt állítottam meg a karikát is). Az egyik szalagot 7 centire a szár tetejétől, a másikat 2 centire előbbitől rögzítettem.
Az "ugrórugó"
Ahogy utánaolvastam (szigorúan, csak miután megvolt a saját elképzelésem), mindenki számára ez jelentette a legnagyobb kihívást. Míg az emberek nagy része meghagyta a csizmája sarkát vagy vékony, hajlítható alumíniumlapot csatolt rá, addig az én eredeti koncepcióm a fekete, műanyag cipőkanál volt (ami viszont túlságosan merev), ám egy este megvilágosodtam és konstatáltam, hogy a Kikwi-madár antennájának elkészítési módja itt is kiválóan helyt áll.
Fogtam egy darab, jó hosszú drótot, félbehajtottam és "fonatba" csavartam a két szárát, hogy erősebb legyen a váz. Erre 3 cm széles "gyurmaköpenyt" készítettem, hogy volument adjak a rugónak - kellőképpen el lehet osztani-lapogatni, a megfelelő vastagságra. Miután "felöltöztettem" az alapot, két fekete szalag közé fogtam és oldalt összevarrtam, majd kapott még egy réteg filcet is. A sarkot ezután biztonsággal állíthattam a kívánt ívre.
Tipp: Ha csak puha PVC van kéznél, csavarj a fonatba egy nem feltétlenül vastag, ám kellően merev drótot és máris lesz tartása!
A rugó egy kis "házból" indul: ezt egy 10,5 x 4,5 cm-es, fehér dekorgumi-téglalapból készítettem el - plusz fél centi körbe, a ragasztáshoz (a 2 mm-es él meglepően könnyen odaragadt az alaphoz pillanatragasztóval), 3 cm-re a csizmaszár tetejétől. A téglalap tetejét befedtem egy ugyanekkora felületű, fekete filcdarabbal, majd feketére festettem 3 anyacsavart és egymástól egyenlő távolságban - 2 centinként - egymás alá ragasztottam őket. Ebbe vezettem bele az ugrórugót, amit a biztonság kedvéért, a csizma sarkához is rögzítettem.
A csizma összes alkotóelemét egymáshoz patentoltam, így egy az egyben, egy darabban le- és felhúzható a csizmaalapról.
Egyéb kiegészítők
- A fehér, eredetileg derékig érő topból levágtam 3 centit, felvarrtam az alját és fekete textilfestékkel rápingáltam az Aperture Laboratories logóját
- A régi, narancssárga melegítőnadrágomból felvarrtam 20 centit, térdtájékon pedig két barna, 13 x 10 cm-es foltot rögzítettem, tüllből.
- A jobb csuklómra fáslit tekertem.
És a végeredmény :)
Az (angol nyelvű) élménybeszámolót ide kattintva olvashatod el.
 |
| Karakter vs. cosplay (a fotót édesanyám készítette) |
 |
| Fotó: Bene Gábor |
 |
| Fotó: Varga Kitti |
 |
| Fotó: Tóth Andi |