The Legend of Zelda - Oracle of Seasons

Folytattam kalandozásaimat és még beljebb merészkedtem, a Zelda-univerzum berkeiben: másodszorra is nekifutottam a klasszikus, legeslegelső résznek (1986), amivel kezdtem az ismerkedést, de akkor még nem jött be, most viszont annál inkább; ellenben a Zelda II-t (1987) gyorsan átugrottam, mert furcsa volt, nem ideillő, a túlméretezett főhős és az oldalnézet ... utána következett a Link's Awakening, ami azt hiszem, a kedvenc epizódommá lépett elő (bocsi, Ocarina of Time): imádtam a tündéri grafikát, a misztikus háttértörténetet és a végig konzisztens küldetéseket - ezen élmények nyomán folytattam, jelen darabbal, ami szerencsére nagyon hasonlít hozzá, mintegy annak meghosszabbítása.

Megint Doki küldött (novellacsokor az MDK 2-höz)

Az előző rész után úgy belejöttem az improvizatív írásba, hogy az előzmények után, ezúttal nagyobb fába vágom a fejszémet és hasonló kommentárokat készítek az MDK 2 mind a kilenc (!) pályájához (a korábbi epizód csak hat pályából állt) - a tizediket nem vittem ki, mert nem igazán tetszett, ezért marad ki. Itt nem álltunk meg, később egy másik játékra is kiterjedt az irkálás, nevezetesen a Mysteries of the Sith-re. Ezek az írások még bőven az előtt születtek, hogy elindítottam ezt a blogot.

Happyland Adventures

Minden idők legbabább játéka, amit egy általános iskolai osztálytársam/barátnőm mutatott, ugyanaz, aki az Alley Catet és a Timon & Pumbaa-t is. Emlékszem, mennyire felnéztünk a nővérére, hogy tudta az összes titkos helyet - amikre egyébként, tíz év után, én is hibátlanul emlékszem, hála a jó tanításnak.