A gyerekkori-aranykori triász tagja, közvetlenül a Red Alert és a Rogue Squadron mellett. Gyakorlatilag a véletlen hozott össze minket: 8-9 éves lehettem, amikor egy külföldi vakáció alkalmával, strandfocizás fejében nyertem egy CD-t, tele játékdemókkal és hogy-hogy nem, pont az Age of Empires-ön akadt meg a szemem, pedig korábban sosem hallottam róla. Érdekes módon ez ismét "csak" egy DLC, akár a Mysteries of the Sith, de elég, hogy örökre beleszeressek a sorozatba.
A játék
A(z angol) tanulás, avagy a história megkedveltetésének (talán) legkellemesebb módján emelkednek fel az emberiség történelmének legnagyobb egyéniségei (többek közt Jean D'Arc, Attila, a hun vagy El Cid). Ha valami folytán egy kő alatt éltél mostanáig, a legeslegalapabb "bébilépésektől" (William Walace csizmájába bújva), egy (vagy több) AI-nép vagy a barátaink mellett-ellen (ó, azok a jó kis 2000-es évek eleji LAN-partyk!), a nagyobb attention spannel rendelkezők egész kampányokat hadvezérkedhetnek végig (gyönyörűen illusztrált és narrált, kisebb fejezetekre bontva), míg a kisebb attention spannel bírók villámcsatákra (Lepanto, Hastings, York) adhatják fejüket; aki már ennyiben sem talál kihívást, ranked multiplayerben mérkőzhet meg a hasonszőrűekkel, a képzeletbeli aranykorona elnyeréséért. A legbékésebbeknek, akik a Legoracershez hasonlóan csak "autót építeni" jöttek, gazdag "játékkészlet" áll a rendelkezésükre, hogy kényükre-kedvükre építsenek vadi új történeteket, a saját szabályaik szerint. A cél mindig egy-egy civilizáció felvirágoztatása, misszióink ezüst tálcáján akad illusztris személyek (királyok és hősök) kísérete, életben tartása, avagy likvidálása, hosszú vándorutak állomásainak megtétele, más városok behódoltatása vagy leigázása addig, amíg minden küldetés beteljesül vagy csak az egyik fél marad talpon. Számtalan kisebb (tatár, maja, berber) - nagyobb (vietnámi, frank, viking) nemzeti identitást ölthetünk magunkra (mindenki az anyanyelvén szólal meg, bár nem kerek mondatokban), mindenkinek megvan a maga előnye és hátránya. A majdnem 30 éves (!) játék örökségét jellemzi, hogy mind a fejlesztői, mind a rajongói gárda máig aktív: előbbiek csak úgy ontják magukból a kiegészítőket, újabb és újabb népekkel (még nem volt meg minden apró germán törzs), míg utóbbiak rendre izgalmas nemzetközi versenyeken mérik össze képességeiket.
A bázisépítés
A játék alcíméhez hűen, minden alkalommal a fekete ködben, apránként tesszük meg a nagy felfedezéseket, mindezt évszázadoknak megfelelő néhány óra alatt. A kezdőszett mindig mindenkinek ugyanaz: a "városháza", a stratégia mag (ennek elpusztítása sokszor a győzelem záloga), egy marék örökifjú pórnép, egy malom, egy fatelep, egy kevés állatállomány és/vagy néhány egységnyi vetemény és egy felderítő egység (a profik tudják a pontos sorrendet és mennyiséget). Ezekből kell gazdálkodnunk, hogy szert tehessünk további gazdasági (bánya, piac), hadászati (lőtér, laktanya, istálló) és fejlesztéssel kapcsolatos (templom, egyetem, kovácsműhely) installációkra, egyre hatékonyabban tudjuk passzívan is védelmezni (kastély, lőtornyok, primitív fakerítés helyett kőfal és -kapu vagy, ha más nem, ott vannak a természet adta határvonalak), remélhetőleg egyre gyarapodó és egyre dizájnosabb birtokunkat. A Fallouttól eltérően, a lakberendezésre, valamint a Stronghold Crusader-féle "kenyeret és cirkuszt"-elméletre nem kell gondunk legyen. A honlegények és -leányok táplálásához, az építkezésekhez, a karbantartásokhoz, a zsoldokhoz és a befektetésekhez (gyorsabb gyűjtés/nagyobb hatókör/támadóerő/kevesebb költség) nyersanyagokra és forrásokra van szükségünk (az igazán régi motorosok még mindig tudják a cheatkódokat, úgy mint marcopolo vagy cheesteakjimmys). Ehhez a környezet szinte minden elemével - legyen élő vagy élettelen - interaktuálhatunk (azért nem egy Breath of the Wild): a halászatból, a házi- (bárány) és vadállatok (vaddisznó, szarvas; az igazán vadak, mint a farkas és a jaguár viszont nem fehérjeforrások) levadászásából (de csak a parasztok által), a bányákból kőszikla és arany nyerhető ki (nem vagyunk olyan anyagiasak, mint a Red Alert-beli kollégák), fát pedig értelemszerűen az erdőkből "bányászhatunk" (ha valaki oktalan, egy életre gyökeret vethet a tölgyek között). A források, akár a valóságban, végesek, de a népnek (akár a kastélykorszakban) sem derogál visszavonulni a farmjaikra, halászhajókat kiküldeni (akinek van kedve/kapacitása, a vizekre is kiterjesztheti hatalmát) vagy a piacon üzérkedni; de a közvagyont relikviák megkaparintásával és útonállással is lehet gyarapítani.
.jpg)
Az egységek és a harcmódok
Ha nagyon leegyszerűsítjük, embereinket feloszthatjuk parasztokra és katonákra (most tekintsünk el az egyházi személyektől, a földi és vízi kereskedőktől). Előbbiek princípiuma a városrendezés és a betakarítás, vészhelyzetben minimális ellenállásra képesek, de ha közösségüket fenyegeti veszély, igen leleményesek: látszólag gyáván húzódnak épületekbe, ám odabentről megnövelik azok védekezőerejét, ha képes volt erre, ha nem. Időnként felüti fejét a túlnépesedés, így mindig szem előtt kell tartanunk ennek a két kategóriának az egészséges balanszát és úgy beindítani a gazdaságot, hogy sose menjen a hódító-pusztító hadsereg rovására. A korábban felsorolt báziselemekből ki lehet következtetni, milyen egységek tartoznak zászlóink alá: különböző fegyvereket (kard, dárda, puska, íj és nyíl, balta) forgató (hajigáló) gyalogosok, könnyű- és nehézlovasság (keleti nemzeteknél harci állatok, pl. elefántok és tevék) és ezek mindennemű kombinációi, valamint vízi megfelelőik (számszeríjas és ágyús gálya, tűzköpő, kamikaze). Minden körnek megvan a maga sztárja, például Eagle Warrior, Teutonic Knight, stb. Hozzájuk társulnak az ostromtornyok és -gépek, úgy mint különböző fajta katapult (amik tumultusban nem mindig tudják megkülönböztetni az ellenséget a baráttól) és egyre masszívabb faltörő kosok. Mivel utóbbiak nagy hatótávolságban jeleskednek és rendkívül lomhák, általában előbbiek (akár pacifizmusra, pesztrálásra vagy "vérszemre" felszólított alakzatokban felvonuló) védelmére szorulnak, cserébe képesek elszállítani őket. A földi csapatok egyik fele a tisztes távolságra, másik fele a kézi tusára voksol, ezért össze kell dolgozni. Itt vegyük elő újra az egyházi személyeket, akik a maguk módján, térítéssel és gyógyítással (amolyan ősi supportként) igyekeznek megtámogatni harcosaikat.
A menü
A középkori stratégák valószínűleg ölni tudtak volna olyan felhasználói felületért, amilyennel a mai játékosok rendelkeznek. Szinte minden oldalról betöltik a képernyőt a funkciók, kezdjük is a bal felső sarokból! Itt olvashatóak a leltárkészletek és a "KSH" lakossági statisztikái - különös figyelemmel a "munkanélküliekre" (ha ilyen pórnépet látunk, rögtön visszaküldhetjük dolgozni). Folytatva a felső sorral, az átellenes oldalon nagyon sok izgalmas menüpont található: a diplomáciához el se kell utaznunk a másik fél országába, könnyedén kiválaszthatjuk, mennyivel szeretnénk megvesztegetni (ha ellenséges vagy neutrális) vagy megtámogatni (ha barát). Ugyanitt érhető el a technológiai fa, mely magába foglalja az össze nemzet összes erősségét és gyengeségét, mivel nem mindenki él meg minden kort, nem mindenki számára elérhető minden fejlesztés és egység, stb. Valamint itt olvashatjuk el a küldetéseket (és a hozzájuk járó tippeket) ha megfeledkeznénk róluk. A jobb alsó sarokban a világtérkép kicsinyített mása fogad, melyen célpontokat lehet kijelölni és át lehet váltani domborzati, gazdasági (ha pl. azt akarjuk látni, hol van még kifosztatlan aranybánya), statisztikai vagy szövetségi nézetre - kinek mi fontos. Balra haladva, a kört lassan zárva találjuk - kijelölés fejében - a talán legfontosabb, stratégiai szekciót, az irányítást (a már megpedzett alakzatokkal és harcstílusokkal), a "bizalmas" információkat mindenkiről (HP, damage, vagyon, ha releváns) és a "feladatlapot" (ez minden személy/épület esetében más). Minden meccs végén kibővített elemzéseket kapunk - kor szerinti lebontásban -, ki mikor volt hatalma teljében, mennyi nyersanyagot és mekkora hadsereget kalapozott össze, milyen időközönként ért el fejlődést, stb.
A pályaszerkesztő
Ha úgy érzed, tudsz jobbat, mint a fejlesztők (szeretjük az ilyen címeket, lásd Portal 2), lehetőséged van felépíteni a saját világodat és úgy berendezni, akár a Sims-ben - szinte jobb szórakozás, mint az eredeti, de csak szinte és még szkriptírási képesség sem kell hozzá! Alaposan megszemlézhetsz minden egyes apró dolgot, amit valaha láttál (vagy nem láttál) a kampányokban, az útmutató tábláktól a legkisebb törött szekérderékig. Az alap természetesen a jellegzetes gyémánt, melyen az első fontos, meghozandó döntés a talaj minősége: hagyhatod füvesen, de lehet még sivatagi, jeges vagy tálalhatsz tengeri pályát és később finomíthatod egyéb, más természetű elemekkel. Ha nincs kedved ezen bíbelődni és rögtön az izgalmas részre ugranál, kérhetsz randomizált vagy előre elkészített terepet, létező vagy nem létező tájakról. Erre rajzolhatsz, különböző méretben, szögletes "ecsettel" domborzatokat, falvakat, állomásokat vagy bármit, amit elképzelsz, nem baj, ha a valóságban semmi közük egymáshoz és rögtön ki is próbálhatod, hogy működne a gyakorlatban. Akinek van magasabb szintű affinitása, küldetéssorozatokat és triggereket találhat ki, illetve programozhat be, a saját feltételeivel (játékosok száma, nemzetisége, szövetsége, populáció- és forráslimit), mint egy rendes multiplayerben.
A humor forrása
A játék sosem próbált tökéletes lenni vagy halálosan komolyan venni önmagát, éppen ezért számtalan mókás (főleg fizikai) anomália mosolyogtatja meg, ennyi idő után is a felhasználókat: az én személyes kedvencem az ostromgépek katolikus hitre való térítése (a híres Wololo előtt nincs lehetetlen!); egy vitorlás kényelmesen elnyel 10 harci elefántot, míg 11 gyalogos már letiltást kap; szorgos kardozással és nyílzáporral pikk-pakk kigyullad bármely kőépület, melyet néhány - tűzbe mért - kalapácsütéssel gond nélkül el lehet oltani; amikor erősen vesztésre áll a szénánk, de még jól megszivatjuk az ellenfelünket azzal, hogy utolsó életben maradt parasztunkat elrejtjük a világ másik felén, hogy ne értse, miért nem sikerült még legyőznie... aztán ez az egy ember újraépíti és benépesíti a társadalmat... Ki ne használta volna az édesen bégető bárányt felderítőnek, mert ő ugye semmilyen gyanút nem kelthet, bár nem egy hűséges állatka. Talán néhányan még emlékeznek arra a titkos szóra is, mely egy menő sportkocsit volt képes behívni a középkorba...
Női szemmel
Az Age of Empires azon kevés videojátékok egyike, amiről elmondhatom, hogy gyerekkorom óta - kisebb megszakításokkal - folyamatosan játszom vele, méghozzá máig ugyanazzal a gyerekkori barátommal és rengeteg anekdota kötődik hozzá. Persze szoktam kisebb szusszanásokat tartani, hiszen a két kedvenc játékmódom, a kampányok, illetve a skirmish egy idő után igen egy kaptafára tudnak menni, főleg az én ráérős, fészekrakós játékstílusommal (co-opban is csak "supportolok"). Bár legalább 25 éve játszom, még mindig nem tudom a tuti sorrendet az elején - éppen ezért nem is mérkőzöm rankedben, ellenben a pályaépítés nagyon is az én asztalom: mindent szépen telerakok virágokkal, szalmabálákkal és állatkákkal (mindig sajnáltam leölni a barikat), ezzel órákig el tudok lenni. Említettem a játszva angoltanulást, kifejezetten emlékszem, hogy bizonyos egyszerűbb (blacksmith, oak, mill) - bonyolultabb (exhasusted, idle) szavakat és műveltségi kifejezéseket (crop rotation, imam) innen tanultam. Máig egyik legnagyobb büszkeségem, hogy tudom a faltörő kost angolul - ki tudja, mikor lesz rá szükségem. Közvetlen diplomázás előtt, a biztonság kedvéért nagyon figyelmesen toltam végig a Cid-kampányt, hogy még jobban sikerüljön az országismeret vizsgám. Saladin eredettörténete pedig annyira megtetszett - bár az ő missziósorozata az egyik legnehezebb a játékban -, hogy kerítettem egy könyvet az életéről és rongyosra olvastam. Bár azóta elkészült a harmadik és a negyedik epizód is, semmi sem áll olyan köze a szívemhez, mint a második.
Utóhatás
Egy szem fanart készült belőle, még a másolós korszakomból:
UPDATE: Én már nem, a legjobb barátom azonban továbbra is követi a tengernyi új, kapcsolódó megjelenést: én megkaptam tőle az HD Edition-pakkot (2013), az összes, hozzá megjelent DLC-vel (The Forgotten [2013], The African Kingdoms [2015], Rise of the Rajas [2016]), ő pedig tőlem a Definitive Editiont (2018).
Készítés éve: 2000