Rayman - 30th Anniversary Edition (Nintendo Switch)

Az eredeti Rayman gyerekkorom esszenciája, kötődésemet szerintem nem kell különösebben magyaráznom - lásd blogom neve/mindenkori felhasználónevem. Hihetetlen, hogy szinte egyidősek vagyunk! Csak az ősszel esedékes 30. évforduló alkalmával vártam bármiféle bejelentést - remasterrel ugyanúgy boldog lettem volna, mint új iterációval, akár Serious Sam esetében (kevésbé vagyok kritikus, mint az átlag rajongótábor) -, a gyönyörű art bookot már elő is rendeltem, de álmodni se mertem volna, hogy ilyen korán elkényeztetnek minket (és még csak év eleje van!). Igaz, hogy nemrég vittem ki a '95-ös epizódot, de ez nem zárja ki, hogy újra nekifussak!

Plane Crazy (Championship Edition)

Amikor már azt hittem, minden gyerekkori játékunkat megtaláltuk, a legjobb barátom spontán megemlített még egyet, amit ő nagyon szeretett és régóta keresett. A cím önmagában nem mondott sokat és a műfajt illetően - amiért nem igazán rajongok, kivéve kicsi Revoltot és a Legoracerst - is voltak kétségeim, ám a teaser videó hatására feltörtek az emlékek.

Star Wars - Dark Forces Remaster

Mivel a Dark Forces II nagyon-nagy szerelem számomra, pár évvel ezelőtt tettem egy bátortalan, nem túl gyümölcsöző kísérletet a sorozat megelőző epizódjának felfedezésére (életemben először, akár Spyrót), amit teljesen ellehetetlenített az irányítás (az egér őrült előre-hátratologatásával lehetett csak "haladni," miközben ugyanez kezelte a kamerát...). Most viszont, hogy jött egy tisztességesnek ígérkező remaster, kapott még egy lehetőséget.

Borderlands (GOTY Enhanced Edition)

Alapjában véve, nekem kívülről és messziről, elsőre túl őrültnek, túl soknak tűnt a Borderlands és egyedi grafikai stílusa sem ragadott meg különösebben. Most viszont, hogy nemrég ingyenes próbaidőszak kereteiben elérhetővé vált, kíváncsiságból nekifutottam.

Serious Sam - Classics Revolution

Eredetileg azért vettem meg az eredeti epizódot, hogy elérjem az art bookját (mert a HD-verzióhoz, amin én "nevelkedtem", sajnos nem jár), ám mit ad Isten, észrevétlenül, csendesen, "ingyenesen" lejött vele a Fusion (2017) "kistestvére", a Classic Revolution, mely a két legelső kaland összefogása mellett új tartalmakkal is kecsegtet, amiket okvetlenül le kellett csekkolnom, amíg várjuk a melegében bejelentett, nagyon ígéretes (és vicces) Shatterverse-t (2026).

Age of Empires II (Definitive Edition)

Bár az Age of Empires II - Definitive Editiont már jó pár évvel ezelőtt megkaptam a legjobb barátomtól (ő pedig cserébe az HD Editiont [2013] tőlem), bevallom, jobbára még mindig az eredeti verziót nyúzom, ám időnként kíváncsiságból lejátszom egy-egy meccset a javított kiadásból is.

Serious Sam HD - The Second Encounter

A meglehetősen mozgalmas első rész után egy percig nem volt kérdéses a folytatás,.

Serious Sam HD - The First Encounter

Szokás szerint, a legjobb barátom mutatta, nemrég ezt a játékot, kérdeztem is, hol rejtegette idáig ezt a zseniális szösszenetet. Pont valami ilyesmire volt szükségem, annyi szép, finom indie után, mint az Ori and the Blind Forest, a Seasons After Fall vagy a Botanicula, amiket utoljára játszottam. 

Serious Sam 2

A gépem újrarakásakor, a mappák között böngészve, egyszer csak egy magányos, szerényen rejtőzködő Serious Sam 2-re lettem figyelmes. Meg mernék esküdni rá, hogy láttam korábban is, ám mivel megzavart a sok kettes, elkönyveltem The Second Encounternek, amit már kijátszottam. Most komolyan, mire fel ez a sok kettes??

Shadow of the Colossus

A 2017-es, budapesti Video Games Live-koncerten (ami nekem már a harmadik alkalom volt) hangzott el - többek közt - a Shadow of the Colossus egyik (főcím?) dala, miközben a kivetítőn lenyűgöző képek villództak a játékból. Szerelem volt első látásra.

The Legend of Zelda - The Minish Cap

A The Minish Cap azóta rajta van a képzeletbeli kívánságlistámon, mióta - nem is tudom, hogy a The Game Theorists YouTube-csatornáján vagy valaki összefoglaló videójában, melyben Zelda-dungeonokat vetett össze - először megpillantottam a tündéri Picorikat (vagy Minishokat). Szerelem volt első látásra, így a kontextus hiánya és a kevés fellelhető információ ellenére se voltam rest kideríteni, melyik részben szerepelnek.

Rayman 3 - Hoodlum Havoc

Már nagyon régóta gondolkozom a Rayman 3-on, ugyanis bár imádom a platformereket, maradok a 2D-k hűséges híve - talán, a Croc 2-ből eredő, nem túl pozitív tapasztalatok miatt (bár Spyrót vagy a 102 kiskutyát kifejezetten szerettem). Mostanában sokat néztem a Game Grumps-csatornán a Majora's Mask-végigjátszást (2000) - illetve, időközben kivittem az Ocarina of Time-ot -, így valahogy egészen szimpatikusnak tűnt. Mivel Rayman az egyik - ha nem a - legkedvesebb játékom a világon, úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt.

Star Wars Jedi Knight - Jedi Academy

A Mysteries of the Sith utáni lázas keresgélés óta tudok a Jedi Knight-sorozatról, de néhány képet elnézve, előre elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg túlságosan egy kaptafára mennek és nem érdemes megnézni őket, külön-külön (lásd: Descent-Forsaken) - ráadásul, a MOTS számomra úgyis mindent visz. A legjobb barátom nemrég elővarázsolta az egészet és meggyőzött, hogy próbáljam csak ki, én pedig azóta azt kérdezgetem, hogy miért nem mutatta már jóval korábban.

Star Wars Jedi Knight - Jedi Outcast

Végre rászántam magam és adtam egy esélyt a teljes Jedi Knight-sorozatnak, hogy bebizonyíthassa, minden része megéri, a maga pénzét. A Dark Forces II-ből és a Jedi Academyből fakadó, több mint pozitív tapasztalaton felbuzdulva, nyugodt szívvel vágtam neki az utolsó darabnak ...

Stronghold Crusader

Természetesen soha, semmi nem ütheti ki az Age of Empires II-t a nyeregből, de mivel hasonló történelmi-stratégiai játék, ezért ezt is megnéztem magamnak. Most jöttem rá, hogy hosszú évek óta, következetesen rosszul írom a nevét, nincs i betű, a második szóban. Azért szeretem, mert a kedvenc korszakomba, a középkorba, konkrétan a keresztes háborúkba kalauzol.

Flipperek

Világéletünkben imádtunk flipperezni a legjobb barátommal, csak "sajnos", olyan sokkal játszottunk, hogy a felének nem emlékszem a nevére. Persze, mindig ő volt az ügyesebb és ő nevelt le arról, a rossz szokásomról, hogy teljes súlyommal, egyszerre rátenyereljek, mindkét ütő gombjára. Máig emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először értem el az egymilliót! Engem nem igazán érdekelnek a különböző lépések, egy-egy feladat teljesítéséhez, csak szeretek játszani.

The Legend of Zelda - Oracle of Seasons

Folytattam kalandozásaimat és még beljebb merészkedtem, a Zelda-univerzum berkeiben: másodszorra is nekifutottam a klasszikus, legeslegelső résznek (1986), amivel kezdtem az ismerkedést, de akkor még nem jött be, most viszont annál inkább; ellenben a Zelda II-t (1987) gyorsan átugrottam, mert furcsa volt, nem ideillő, a túlméretezett főhős és az oldalnézet ... utána következett a Link's Awakening, ami azt hiszem, a kedvenc epizódommá lépett elő (bocsi, Ocarina of Time): imádtam a tündéri grafikát, a misztikus háttértörténetet és a végig konzisztens küldetéseket - ezen élmények nyomán folytattam, jelen darabbal, ami szerencsére nagyon hasonlít hozzá, mintegy annak meghosszabbítása.

Happyland Adventures

Minden idők legbabább játéka, amit egy általános iskolai osztálytársam/barátnőm mutatott, ugyanaz, aki az Alley Catet és a Timon & Pumbaa-t is. Emlékszem, mennyire felnéztünk a nővérére, hogy tudta az összes titkos helyet - amikre egyébként, tíz év után, én is hibátlanul emlékszem, hála a jó tanításnak.

MDK 2

Ha nem ugyanazok lennének a szereplők, meg se lehetne állapítani, hogy ez ugyanaz az MDK: a játék teljes arculatváltáson esett át, úgy is mondhatnám, hogy jobban az új évezredhez igazították, ezáltal vagányabb, színesebb és modernebb köntöst kapott, miközben nem vesztette el a magával ragadó atmoszféráját.

Giants Citizen Kabuto

Mivel az MDK készítőinek csoda kezei alatt született, rögtön ráharaptam, viszont nem ez az első köröm vele: régebben olyan idegtépően elakadtam egy ponton - valahol a sniperes "sorfalnál" -, hogy mérgemben letöröltem. Talán nem a legjobb felvezető, mégis mélyen bevésődött az emlékezetembe ez a rendkívül hangulatos világ (a Shiny-játékok sajátja) és évek múltán, már békével, újra eszembe jutott.