Kereső

2016. október 1., szombat

Seasons After Fall


Adott egy különleges varázserővel (és kedves mentormedvével) bíró, édes rókafi, aki képes befolyásolni az évszakok váltakozását, mindezt gyönyörű, festői, kézzel rajzolt környezetben - ennyi elég volt ahhoz, hogy bejelentése óta lessem-várjam és természetesen, azonnal le is csapjak a Seasons After Fallra.


A játék

Olyan sötét idők járnak a hatalmas, labirintikus meseerdőben, hogy egy medve megkérdőjelezi, mit keres ott egy rókakölyök (ezek lennénk mi)... Viccet félretéve, egy gyermekhangú, testetlen narrátor-magocska, már a legelső pillanatban, in medias res felajánlja a barátságát és segítségünket kéri a titokzatos varázsszertartáshoz szükséges források beszerzéséhez, a szokásuktól eltérően, feltűnően álomszuszék évszak-őrzőktől, az erdő négy fejétől (maci, angolna, kakadu-hattyú és légy, mint az erdei lakók legjellegzetesebb képviselői). Ennek értelmében vissza/meg kell szereznünk a négy évszakot irányító, mágikus gömböket, majd egyesítenünk ezeket. Miután ez megtörtént, a lelkecske hozzáállása érthetetlen módon, gyökeresen megváltozik, fejébe száll a hatalom, magunkra hagy és ismeretlen helyekre bujdosik, új kincseivel, szerencsére időközben felébred a négy, nagy hatalmú őrző közül, a még mindig gyengélkedő maci és némi dorgálás után ő kéri a segítségünket, miután meglepetten konstatálja a történteket és zavart érez az Erőben. Így tehát, a rókafi, aki teljesen gyanútlanul és ártatlanul keveredett mindebbe és akire eredetileg csak évszak-őrzővé válásáig tartott volna igényt a magocska (mert valahogy egyszerre mindketten birtokoljuk a hatalmat...), kénytelen maradni még, átpártolni a "másik oldalra" és kideríteni a már valódi (?) segítségnyújtás közben, miért szakadt rájuk váratlanul a hosszú álom, min is duzzog pontosan a magocska, hogyan is zajlik az a bizonyos, titkos szertartás (melyekhez még négy szelecskét is szabadjára kell engednünk), illetve egyáltalán, mi a manó zajlik az erdőben???





A képességek
(hasonlóságok más játékokkal)

A Fly'N-hoz és a The Floor Is Jellyhez hasonlóan, végig dimenzióváltással kell operálnunk és a megfelelő időpontban, mindig az arra legalkalmasabb varázserő bevetésével előnyünkre változtatnunk a környezetet, szimplán a haladáshoz vagy éppen egy feladvány megoldásához - amikor jó helyen vagy, mindig felcsendül a zene, ha némaság van, baj van. Minden évszaknak megvan a maga varázsa (akár az Oracle of Seasonsben), de igazán kombinálva hatékonyak, viszont amint váltás történik, az előző szép csöndben visszavonulót fúj:

  • tavasszal a szakadó eső szárba szökkenti a palántákat, kellemes dagályt okozva egyenlíti ki a szintkülönbségeket, illetve különösen magasra lövi a gejzíreket

 

  • nyáron az apály új, tengerszint alatti, titkos utakat tár fel, inda-hidakat fakaszt, izzítja a pattogógumókat és visszafogja a gejzíreket

 

  • ősszel nőnek a lépcső-gombák, törnek fel a közepesen alacsony gejzírek és a finom, forró , emelő szellők


  • télen sokkal könnyebb a a befagyott tavon a közlekedés, illetve különböző magasságú jégszobor-platformokat "faraghatunk"

 


Ezen kívül, felettébb bájos, random lények kis csoportja áll rendelkezésünkre, akiket általában ősszel, a gombákról vagy a köves talajról lehet le-/felzargatni: a leginkább meteoritdarabba szorult rákocskára emlékeztető kreatúráról érdemes tudni, hogy vízben megszívja magát, majd a megfelelő helyre terelve (fenyegetően mögé kell állni), mini-dinamitként/jégtörőként alkalmazható; a kagylóházas egyed gomba-platformmá képes átlényegülni; a propelleres málna pedig, magasabbra ér társainál (a többiek apró ugrásokra sem képesek, csak ugyanazon a szinten lehet velük dolgozni) és szintén szétzúzza a szétzúznivalót, például az utat eltorlaszoló, repedt farönköt.


A grafika

Szikrázó színeiben, fényeiben és úgy összességében, abszolút a Rayman Originshez, illetve a Rayman Legendshez tudnám hasonlítani. A mesekönyv-hangulaton (közel érzem magamhoz a stílust) még inkább dob, az Unraveléhez hasonló, klasszikus zenei aláfestés, ami tökéletesen passzol az idő csodaszép (és csoda gyors) múlásához. Bár tavasszal kissé meglepődhetünk - senki ne számítson bimbózó virágokra és éledő, színes természetre, inkább készüljön a monszunállapotokra. A nyár jobban hajaz a tavaszra, mint a tényleges tavasz; de mind közül a meleg, arany ősz a legszebb, ám a tél liláskék álomvilága sem elhanyagolandó, szinte érezni a borzongató hideget - játékban évszakokat, szerintem ennyire szépen még sose ábrázoltak. Olyan aprócska részletekre is figyeltek a csillogó-villogó, igazán hangulatos, mágikus meseerdőben, hogy hősünk smaragdszín szeme világít a sötétben, így egy percre se tévesztjük szem elől, akár a Jazz Jackrabbit 2-ben a nyúlfikat (például, amikor egészen beleveszik a hatalmas fűbe) és apró tappancsai nyomán fűszálak repkednek szanaszét, illetve apró fénypöttyök szállingóznak körülöttünk.


  



Női szemmel

A Seasons After Fall egyszerűen gyönyörű, megnyugtató terápia, akár az Unravel: egyáltalán nincsenek ellenségek, viszont tele van édes karakterekkel és hihetetlenül ötletes rejtvényekkel - amikor olvastam, hogy mindenki dicséri a szentjánosbogárkás feladványt, hirtelen nem is tudtam, melyikre gondolnak, hiszen több is van belőlük. Nekem az volt a kedvencem, amikor említett kis lények, az évszakoknak megfelelő, hosszas, fényes szimbólumcsóvát húztak maguk mögött és dekódolós manőverrel, bizonyos alakzatokat kellett reprodukálni, ezek helyes kombinációjából. De ez egy, a számtalan remek, kellő kihívást jelentő feladvány közül; az abszolút díjnyertes momentum számomra a repülő fenyveses jelenet, ahol szintén a megfelelő évszak előhívása indította be a fa "hajtóműveit" - egyszerűen zseniális! Végül is, meseerdőben vagyunk, bármi megtörténhet! A Fly'N, illetve a The Foor Is Jelly óta tudatosan keresem/vonzom a "multitaskingolós", kombinálós-logikázós játékokat, mert nem csak az alapfelütés zseniális, hanem mindaz, amit ki lehet hozni belőlük. Szeretem keresni az összefüggéseket, rácsodálkozni a szituációra és rájönni a megoldásra (a Portal is ilyen). Tény, hogy a rókafi miatt néztem rá erre a játékra, a legkedvesebb szereplőim, rajta kívül, mégis a tündéri segéd-rákocskák, akik alaposan megilletődve mozdulnak arrébb kényszerre, vicces futáshangot hallatva. Tudtam, hogy nem érez semmit és nem fáj neki semmi, mégis érzékenyen érintett, hogy kihasználják és remélhetőleg csak elbóbiskolt, amikor már csak a szellemét, a hórókát kellett irányítanom... Kellett egy kis idő, mire kitapasztaltam egyesével az évszakokat, majd a közöttük levő összefüggéseket. A Seasons After Fall legnagyobb hányada a szikrázóan színes és fényes, boldog varázserdőben játszódik, ám az események következtében, sötét köd szállja meg és kellemesen borzongató atmoszféra lengi körül, de sosem annyira, hogy félelmetes legyen. Ha még mindig ködös "kissé" a játék, nem vagy egyedül. Mint utólag utánanéztem, különböző fórumokon, nem én voltam az egyetlen, akinek nem sikerült megértenem útközben, sőt a végére érve sem (az endinget látva, kirázott a hideg) - pedig nagyon jó lenne az alapsztori, ha rendesen ki lenne bontva. Egyetlen nagy hibát követtem el, játék közben: huzamosabb időre félreraktam és természetesen tök random fejeztem be, ebben az open-worldöket is megszégyenítő méretekkel rendelkező (amúgy véges), erdő-labirintusban. Persze, egyáltalán nem emlékeztem, hogy mit mondott utoljára a maci (vagy egyáltalán, eddig mit csináltam) és merre kell mennem - ezt nem szabad, különben a képességeidet (na, meg az idődet) kizárólag arra használhatod/pazarolhatod, hogy A) kiküszöböld a folytonos keringést és visszajuss az origóba B) ha véletlenül rossz irányba indultál, átjuss a pálya túlsó végébe.






Utóhatás

Készítettem egy kis fanartot az évszakok őrzőiről, a saját stílusomban:




Készítés éve: 2016