Miután elkészültem Wander (egyben életem első) kardjával, a Shadow of the Colossusból, olyannyira belejöttem a fegyverkészítésbe (meg amúgy is imádom a kardokat), hogy mindenképpen akartam (legalább) még egyet és tudtam, hogy biztosan zeldás lesz - viszont, akármennyire imádom, nincs különösebb kötődésem az ikonikus Master Swordhöz, így a Breath of the Wild-beli abszolút kedvencemet, a büszke Zora-nemzetség álomszép, csupa ív, csupa kecs silver longsowrdjére esett a választásom.
Hozzávalók
- dekorgumi (2 mm)
- faágak/műanyag vagy PVC-rudak
- ragasztó (pillanat-/ragasztópisztoly)
- szürke, (drapp/okker), fehér, fekete, világos- és sötétkék festék (akril/olaj)
- olló/sniccer
Opcionális:
- kék dekorkavics
A silver longsword sablonja
Amikor gyurmából készült egy "kísérleti" darab, már láttam, hogy nem lesz egyszerű kibogozni a szerkezetét (nem is voltam azzal elégedett, túl tömzsire sikerült), ugyanis a Zora Sword bizonyos pontjain olyan optikai csalódásként csavarodik, mint egy szalag, ezért igen nehezen realizálhatónak tűnt (anno könnyű dolgom volt, mivel egyetlen, tömör alapból "ütöttem ki" a fölösleget), mindössze az árnyékokból sejthető, hol ér véget egy-egy szakasz és hol kezdődik a másik. Az alábbi képet használtam referenciának:
Első lépésként, igyekeztem a lehető legjobban leegyszerűsíteni, letisztázni és rájönni 2D-ben az alapszerkezetére, majd e szerint, maradék dekorgumiból készítettem egy csúnyácska, nem teljesen arányos, ám annál hasznosabb mock-upot, melyből remekül kiderült, milyen alkotóelemekre kell osztanom, ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz és a végén kijött a silver longsword (megjegyzem, a fél kard, piros dekorgumiból rémisztően pontosan úgy néz ki, mint Sidon, akinek népéhez tartozik ez a csodás szablya - mély tisztelet a concept artistoknak a részletekért!)
Rengeteg tanakodás után arra jutottam, hogy kezdetnek megpróbálom meghatározni a kard fő tengelyét (ezt jelöltem L1-gyel - level 1), amihez minden más kapcsolódik, majd további szintekre bontom (az őt közvetlenül alátámasztókat L2-nek az ezekhez átellenben kapcsolódókat L3-nak neveztem el), hogy előbb-utóbb 3D-sé bontakozzon ki.
A penge
A legfontosabb a teljes hossz lefektetése volt - itt segítségül hívtam Wander kardját. Ebből meg tudtam állapítani, hogy valamivel hosszabbat és nagyjából ugyanolyan vastagot (6 mm) szeretnék készíteni, így egy méternél állapodtam meg (végül kicsit nagyobb lett, mint szántam).
A fő él (L1) négybe szabdalt darabkáinak összeragasztásával kezdtem (a jelenleg elérhető, legnagyobb, A3-as lapokból dolgozva, sem volt elég egyetlen lap) - összesen három sorozat készül belőlük (a vastagság végett) -, majd a belső elemekkel (L3) folytattam ("keretek"), melyeket az élüknél fogva rögzítettem, hogy kissé befelé dőljenek. Az összeillesztést az L2-komponensekkel (külső, vékony penge) zártam. Az utolsó lépés, a szablyát körülbelül egyharmadánál átszelő, apró híd L2-höz való ragasztása (elég független elem, mégis az L1-hez sorolom, szintezés alapján).
- a külső penge 70 cm hosszú, 3 cm széles (a kicsi, visszagörbülő él 6 cm hosszú)
- a markolat görbülő alátámasztója 30 cm hosszú, 2 cm széles
- összesen 1 m hosszú (legszélesebb pontján 11 cm)
- a rövid, visszahajló illesztés 17 cm hosszú; mindegyik 6 cm széles
- a hidacska 10 cm hosszú, 2 cm széles
- a legkisebb keret 13 cm hosszú
- a középső keret 34 cm hosszú
- a felső keret 33 cm hosszú; mindegyik 2 cm széles
Tipp: Ha nem elég egy lap, nyugodtan ragassz össze többet, előre, az élüknél - az illeszkedés szépen belesimul, festéssel kiválóan eltakarható.
Tipp: Hogy igazán tartós legyen, az éleknél való ragasztás mellett magukba, az illesztésekbe is bőségesen csurgattam a ragasztóból, mintegy "lepecsételve" azokat.
Photoshoppal színeztem ki az alkotóelem-csoportokat
Miután elkészült a kétrétegű szembeoldal, kerestem egy, a kard tengelyéhez hasonlóan görbülő (~ 84 cm-es) faágat - lehet PVC-cső is -, megfordítottam a konstrukciót és az ívhez igazodva rögzítettem úgy, hogy néhol kissé beigazgattam, amennyire engedte (szerencsére viszonylag rugalmas volt) - így kap megfelelő alátámasztást (de nem csak itt fog!).
Mivel még nyitott, jön rá a záró réteg, a túloldalon, mely mindössze az L1-komponensek harmadik szériáját jelenti, valamint egy 58 cm hosszú, 2 cm széles csíkot, mely az L2-L3-elemek közti "szakadékot" fogja áthidalni, ezáltal háromszöges, "Toblerone"- ("csatorna") alakzatokat kapunk, melyekkel sikerült előidézni a laza, természetes csavarodásokat. Ne felejtsük el az újonnan keletkezett, kis átíveléseket (5 és 8 cm) sem lezárni!
A markolat
Az alapot egy 34 cm-es, kicsit vastagabb faág szolgáltatta, melyet 9 x 34 cm-es, befogó dekorgumi téglalappal vontam be. A mintázat nehezen kivehető a referenciaképen, így részben improvizáltam - fél cm széles, nagyon hosszú csíkokat használtam.
Ezt nagyjából a szablya középső tengelyéhez kell rögzítenünk (ez lesz a második alátámasztás), lent-fent kb. 7-8 cm marad takarásban, erre jön egy "gombafej" alakú, 5 x 7 cm-es elem.
A díszítések
Bár a díszítőelemek "vésett" jellegűek, szeretem kiemelni és domborúra készíteni. Ehhez ismét hosszú, vékony csíkokat vágtam és vezettem végig ívesen vagy éppen szögletesen-konkávon, a fenti minta szerint.
Tipp: Ha elég vastag dekorgumival dolgozol, még élethűbb lesz, ha kivájod az adott díszítőelemet.
A díszítés részét képezi egy nagy ékkő a markolaton. Ezt rombusz alakúra készítettem, 4 db egyforma, 4 x 4 x 5 cm, derékszögű háromszögből, melyeket az élüknél illesztettem össze.
Opcionális: Eredetileg egy túl kicsinek bizonyuló dekorkavicsot szántam a helyére, melyet végül beleépítettem a nagy ékkő csúcsába.
Tipp: Ha nincs elegendő hely a drágakőnek, készíts fél centi alátámasztást, foglalatot, amit ragassz a kard oldalára, ezáltal kitolod a "talapzatát".
A markolaton körbefut egy csigavonal, de helyhiány miatt nem mertem megkockáztatni, egy esetleges L2-es alátámasztást, inkább rá építettem: egy 1,5 cm széles csíkot, mindkét szélén, 2-2 mm-nél ragasztottam le, hogy domború hatást keltsen, a közepébe pedig egy, az ékkőéhez hasonló dekorkavics került.
 |
közelkép a markolatról (itt látható a "gyémánt" kibővített alátámasztása) |
A hátoldalra nem került díszítés, csak csillogás, így fogjuk tudni megkülönböztetni az elejétől.
 |
a festés előtti állapot |
A festés
A játékban is használt cell shading technikának hála, nem kell árnyékokkal és átmenetekkel foglalkoznunk, elég mindkét színből (szürke-kék) két árnyalatot használni, a mélységek érzékeltetéséhez.
És a végeredmény :)
