The Legend of Zelda - Tears of the Kingdom (Nintendo Switch)

A 2019-ben beújított Nintendo Switchem "beérni látszik" - eredetileg Zelda-konzolnak, a Breath of the Wild első és második epizódjának szántam (időközben bepotyogott egy-egy Link's Awakening- és Skyward Sword-feldolgozás, amiket csöppet sem bántam). Szépen kiböjtöltük és nem is lehetett volna tökéletesebb az időzítés, két nappal a névnapom előtt (a másik ilyen, anno, a Siberian Mayhem volt, melyet pontosan a születésnapomra datáltak)!

Horizon Zero Dawn (Complete Edition) (PC)

A szívem mélyén mindig is kíváncsi voltam a Horizon Zero Dawnra, ám sose bántam annyira, mint a (túl) hosszú ideig PS-exkluzív Journey-t vagy az imádott-irigyelt Shadow of the Colossust. Totális meglepetésként ért PC-s megjelenése, ugyanis hármuk közül pont róla nem hittem volna, hogy valaha is megismerhetem. 

Assassin's Creed - Origins

Tíz évvel ezelőtt hatalmas Assassin's Creed-rajongó voltam, sorra daráltam a részeket - sosem sorrendben, hanem ahogyan kedvem tartotta -, de 4.5 rész (Brotherhood, Revelations, Assassin's Creed III, Syndicate és Black Flag (2013) után zuhanórepülést vett a lelkesedésem és kezdtek egy kaptafára menni. Bár az erősen vérfrissített Originst még megvettem a megjelenésekor (vonzott az egyiptomi téma) és bele is tettem néhány órácskát, nem volt az igazi. Az utolsó próbálkozás óta eltelt négy évben újra felütötte fejét a nosztalgia, így még egyszer belevágtam.

The Legend of Zelda - Breath of the Wild (Nintendo Switch)

Még sose fordult elő velem, hogy első látásra annyira, de annyira végtelenül beleszeressek egy játékba, hogy a fő platformomat is lecseréljem - egyetlen játék, illetve a sorozat - kedvéért, hiszen úgy döntöttem, a Switchemet megteszem Zelda-konzolnak (pedig mindig úgy képzeltem, hogyha egyszer konzolt veszek, az PlayStation lesz, már a játékkínálat alapján).

Fallout 4

Hosszú évekig nagyon úgy tűnt, akármerről is nézem a Fallout-sorozatot, nem, nem és nem, egyszerűen nem az én műfajom, pedig nagyon-nagyon szerettem volna, hogy az legyen - de nem is akartam belekezdeni valami ennyire végtelenül hosszúba, hiszen mostanában nem igazán kötnek le az ilyenek, inkább a gyorsan végigpörgethetők, lásd Serious Sam. Többszöri "hozzászagolás" volt szükséges ahhoz, hogy végül teljesen magával ragadjon ez az univerzum.

Assassin's Creed - Syndicate (Special Edition)

A Syndicate abban a szent pillanatban megnyert magának, ahogy kijött (nagyon kedves a szívemnek a viktoriánus kor).  A szülinapom közeledtével, egy akció-szerűség bukkant fel a Ubi oldalán, ami mint kiderült, kizárólag a PS4-verzióra vonatkozik... merő csalódottságomban (vérbeli XXI. századi "gyermekként"), csak jóval később fordult meg a fejemben, hogy utánanézzek a fizikai változatnak - és lám, egy hazai boltban szintén le volt árazva, ráadásul a special edition, így végre ő is hozzáadódott a gyűjteményemhez.

Assassin's Creed - Unity

A Unity jó ideje csücsül a fiókomban, ugyanis amikor a Ubisoft korábbi születésnapja alkalmával minden hónapban ingyenesen elérhetővé tette egy-egy játékát, ezt is behúztam. Bár a francia forradalom az egyik kedvenc történelmi korszakom (sőt imádom Párizst), a multizás tüntető jelenléte, illetve későbbi kiégésem a sorozattal kapcsolatban - melyről itt írok - sokáig visszatartó erő volt, de  eljött az ő ideje.

Assassin's Creed III

A Ubisoft 30. születésnapja alkalmából, 2016 júniusától kezdve, fél éven át, minden hónapban ingyenesen letölthetővé tette egy-egy klasszikus játékát. Nagy-nagy örömömre, decemberben az Assassin's Creed III-ra került sor.

Assassin's Creed - Revelations

Mindössze 5 perc után (a kezdeti nehézségek ellenére), olyannyira beleszerettem a Brotherhoodba és általa, az egész sorozatba, hogy tudtam, ezzel "örökké" szeretnék játszani. Azóta sorra falom az epizódokat, bár nem feltétlenül sorrendben: AC III, Syndicate, Black Flag (2013) és csak most kanyarodtam vissza a Revelationshöz; később az Origins, illetve a Unity is terítékre kerültek még. Ezúttal egyetlen szó döntött: Isztambul.

Assassin's Creed - Brotherhood

Annak ellenére, hogy a lopakodós, open-world játékok nem igazán az én műfajom, jó ideje szemezek az Assassin's Creed-sorozattal, mert odavagyok a koncepciójáért és a grafikájáért. Karácsonyra egy kis pénzt és azt az útravalót kaptam, hogy szerezzem be magamnak.

Fallout 3 (GOTY Edition)

Miután véget ért az Assassin's Creed Origins, készen álltam egy újabb eposzra (csak nem ugyanebből a sorozatból - bár az Odyssey [2018] még hátra van). Emlékeztem, hogy az Epic-fiókomban lapul egy korábbról ingyenesen behúzott Fallout 3 - és bár a Fallout 4 után sem lettem a sorozat legvérmesebb rajongója, kellemes emlékeket hagyott bennem az a fél év, amit beleöltem.

The Witcher (Enhanced Edition)

Néhány évvel ezelőtt a The Witchert kaptam karácsonyra, attól az ismerősömtől, aki a The Neverhoodot is mutatta. Akkor még sehol se voltam az Assassin's Creedtől vagy a Zeldától, nem igazán jött be a szerepjáték, így eleinte nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, de egy kis kitérő és miután másodszor (vagy harmadszor) is fáradhatatlanul, újra felcsaptam, mára mondhatni, egészen megkedveltem a műfajt.