Pixelhősök - DOS, 3. rész

A sor végén kullogva már csak egy nyúlfaroknyi poszttal zárják a dososok sorait az utolsó fecskék és ezzel át is rágtuk magunkat Beregi Tamás Pixelhősök című könyve CD-mellékletének ezen a platformján, így egyet máris "kivégeztünk" a négyből.

Pixelhősök - DOS, 2. rész

Az előző bejegyzéseimben a Beregi Tamás Pixelhősök című könyvéhez járó CD-melléklet több, mint 100 darabot számláló gyűjteményének négy platformjából három legjobb játékaiba már belekóstoltunk (Commodore, Sinclair és DOS), most pedig visszakanyarodunk a legutóbbiakhoz, következzen a méltán népszerű dososok második része!

Pixelhősök - Amiga, 1. rész

Ezzel a bejegyzéssel immár a negyedik és egyben utolsó retro-platform, az Amiga-sorozat is elrajtolt a blogon (mert ő se szeretne kimaradni), melynek gyöngyszemeit Beregi Tamás mutatja be nekünk Pixelhősök című, zseniális könyvében, melyhez igen terjedelmes játékgyűjteményt is mellékelt. Az én gépem sajnos az amigásokat vitte a legnehezebben - sokuknál ezért kénytelen voltam utánanézni az online verziónak -, ám ezek voltak azok a játékok, melyeket szinte mind, sorban végigjátszottam a cédéről.

Pixelhősök - DOS, 1. rész

Két jól ismert platform, a sinclairesek és a commodore-osok remekeiben már egészen alámerültünk, de a változatosság gyönyörködtet, így ideje hozzájuk csapni a Pixelhősök című könyvhöz járó játékmelléklet-áradat harmadik "fészekalját", a DOS-osok büszke csoportját. Ez az a szép korszak, amelyben én is gyerekeskedtem, illetve melyek közül talán a legtöbb ismert játék kikerült.

Pixelhősök - Commodore 64, 2. rész

Annyi, de annyi kedvemre valót találtam a commodore-osok között, a videojáték-történelmet "Ádámtól és Évától" taglaló Pixelhősökhöz csomagolt, ajándék CD-n, hogy még mindig nem kanyarodunk vissza a sinclairesekhez, se nem váltunk új műfajra, hanem továbbra is velük folytatjuk!

Pixelhősök - Commodore 64, 1. rész

Az előző részben már felpattantunk a nosztalgiavonatra és el is jutottunk valameddig a spectrumos játékok harsány, színpompás, recsegős birodalmában, a Beregi Tamás Pixelhősök című könyvéhez járó CD-mellékleten, most azonban teszünk egy kis kitérőt és átváltunk a C64-esekre, csak hogy el ne unjuk őket - ismét kiszemezgettem közülük a kedvenceimet (illetve azokat, amik méltóztattak elindulni).

Pixelhősök - Sinclair ZX Spectrum, 1. rész

2013-ban Beregi Tamás Pixelhősök című könyvét kaptam a születésnapomra, amit azóta már négyszer kiolvastam és most kezdtem el ötödször. Nagyon örültem, hogy a videojátékok történelmét a kezdetektől végigkövetve a legnagyobb kedvencemről, a nem túl közismert MDK-ról is szó esik benne. A hozzá járó CD-melléklet több, mint 100 játékot tartalmaz, én pedig belevetettem magam, kipróbáltam őket és kiemeltem azokat, amik a legjobban tetszettek. Nagyon-nagyon élveztem a pixeles, kezdetleges, csak néhány színnel operáló játékokat, elképesztő hangulatuk van! Négy nagy csoportra oszlanak: spectrumosokra, dososokra, amigásokra és commodore-osokra. Első körben jöjjenek a spectrumosok - azaz egy részük.

Xonix 32

Első hallásra valami nagyon vagány, nagyon 8-bites, űrhajós játéknak tűnhet, a neve alapján, de ha jobban megnézzük ...

Rodge

A legemlékezetesebb 8-bites játék gyermekéveimből. Akármilyen nevetségesen csúnya is, a Mr. T-re hajazó főhős és szürreális/tök értelmetlen az egész, úgy ahogy van (kicsit úgy, mint Serious Sam), mégis nagyon-nagyon szeretem. Annyira rossz, hogy az már jó. Lehetséges, hogy ez volt az első "komoly" videojátékom.

Wolfenstein 3D

Számomra ez a 2. legvéresebb, legnyomasztóbb játék a világon, közvetlenül a Mortal Kombat után, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon kedves nekem (mondjuk, a játék végeztével mindig keresnem kell valami vidámabb elfoglaltságot, akár Serious Sam esetében). Ugyanúgy általános iskolai informatikaórai gyöngyszem, mint a Dyna Blaster vagy a Terep 2 (1996) - hogy engedhették a tanárok???

Reszkessetek, betörők!

A film címe alatt több játék is fut, így, bár nekem nem kellett konkrét, kihelyezett csapdáktól tartanom, mégis igen körülményesen találtam csak meg. A filmet senkinek sem kell bemutatni - én egészen tavaly karácsonyig imádtam, amikor is négy egymást követő nap egyfolytában az első részt adták, bármelyik napszakban is kapcsoltam be a tévét.

Ski Free

A Ski Free a Tom & Jerryhez (1994) és a Tomb Raiderhez hasonlóan, sosem volt a szívem csücske, ehhez képest mégis igen sokat nyúztam gyerekkoromban, unalmas óráimban.

Dyna Blaster

Az általános iskolai informatikaórák hőse, a Terep 2-vel (1996) és a Wolfensteinnel egyetemben, ugyanis amikor előbb végeztünk az órai feladattal (és ez gyakran megtörtént), a maradék időben ezekkel játszhattunk.

Arcade Volleyball

Azon kevés sportjátékok egyike, melyeket gamer pályafutásom során érintettem. Máig nagy kérdés, hogy ő, Aldo vagy az Alley Cat volt életem első játéka?

Aldo's Adventure

Lehet, hogy szentségtörés, de sose voltam nagy mariós. Sokkal jobban szeretem a háttérben békésen meghúzódó, keleties külsejű fivérét. Életem egyik első, 8-bites játéka, még anno a böhöm nagy, asztali számítógépen kalandoztunk együtt. 

Alley Cat

2013 nyarán éppen a szakdolgozatomat írtam és teljesen véletlenül ráakadtam erre a játékra - azt hiszem, valaki éppen megosztott róla egy videót Facebookon. Azonnal megrohant a nosztalgiahullám: feléledt a gyerekkori, ám sosem feledett videojáték-mánia, minek hatására elkezdtem felkutatni azt a kismillió játékot, amiket akkoriban játszottam; innen született az egész blog ötlete.