Aldo's Adventure

Lehet, hogy szentségtörés, de sose voltam nagy mariós. Sokkal jobban szeretem a háttérben békésen meghúzódó, keleties külsejű fivérét. Életem egyik első, 8-bites játéka, még anno a böhöm nagy, asztali számítógépen kalandoztunk együtt. 

Hasonlóságok más játékokkal

Első ránézésre megállapítható, hogy a már említett nagytestvérből és a Donkey Kongból (1982) van összegyúrva (ott is királylányt kell menteni, akár a Dynában). Bevallom őszintén, én sosem játszottam a majmossal (nem is vagyok gamer?), melyben szintén Mario egyik/másik fivére a főhős (mennyi van neki!) és van neki egy csapdába esett szíve választottja. A legelső asszociációm ezzel a játékkal kapcsolatban a Snakes & Ladders, csak snake nélkül. Szerkezetüket tekintve, a két játék 90%-ban megegyezik: teljes egészében átvették a platformos-létrás teret, főhősöstül-hordóstul, egyedül a királylány cserélődött ki kincsesládikára. Úgy látszik, fivérével ellentétben, Aldo magányos agglegény és jobban érdeklik az ékkövek és tallérok.

Az "ellenfelek"
és az irányítás

Az első fontos tudnivaló, hogy szerezni kell hozzá egy DosBox-társítót, akár az Alley Cathez. Maga, a játék a legegyszerűbb, legkezdetlegesebb platformjátékok egyike: Aldo, az arab Mario zöld futószalag-szerűségeken (vagy állványokon) vadászik kincsekre, különböző magaslatokban, miközben guruló hordók helyett, ezúttal ágyúgolyók záporoznak rá, amiből 50-50% az esély, hogy az önállósult hordók (bombák?) balra vagy jobbra indulva fogják (megpróbálni) megakadályozni ebben. Ám nem csak ők tesznek így: az alattomos lövőállomások egy ideig csak úgy köpik a lövedékeket, majd látszólag elhallgatnak és amikor elmész alattuk, puff, a fejedre pottyantanak egy meglepetést; pehelykönnyű lépteink nyomán eltűnnek alólunk az illékony platformok (hogy semmilyen bizonyítékot ne hagyjunk); szakadékok, falak, tűz, létrák (még a törött is hasznosítható, csak nagyobbat kell ugrani) és icipici talajelemek (amiket csak nagyon precízen lehet megközelíteni) nehezítik a közlekedést. Ha nem is tűnik annak, az irányítás valójában nagyon egyszerű, mindössze 5 gombra van szükségünk: a nyilakra, illetve a Space-re, a vidám szökkenéshez. A főhős meglehetősen öregurasan, szaggatottan mozog, akárcsak Rodge, valamint a gravitáció is lassított felvételben húzza lefelé és nagy bosszúság, hogy esés közben nem lehet irányt változtatni, ha éppen rosszul indítottuk el. A pályáknak általában több megoldása is van, attól függően, mennyire vagyunk maximalisták a gyűjtögetésben.

  

A nyeremények

Példaképének Indiana Jonest tekintő, bár kicsit iparosabb, modernebb környezetben kutakodó Aldo megelégszik a kevésbé látványos kincsekkel: bár mindig legalább egy, de inkább több kincsesládika lebeg, végső célként, a szeme előtt, azért útközben bekapkodja a zsebébe a kecses üvegcséket, zafírokat (lehet, hogy gyémánt, de csak három színt használnak), a pénzeszsákokat és az amúgy kék, de feltételezhetően arany rögöket. A teljes koncentrálást néma csend segíti: a játékhoz se menüsor, se hangok nem tartoznak. 4 életünk van, de nincs 0. Mentés sincs, csak ez a négy esély és a lelki terror: időre megy a játék, ám a csökkenő számsor feltornázható, az útközben felszedett nyereményekkel. A pályák egy idő után ismétlődnek: első körben piszkosfehér háttér előtt játszunk, a másodikban mintha lekapcsolták volna a villanyt, a háttér feketébe, a sötét hajú főhős pedig mini Hulk Hoganbe vált át.

   

Easter eggek és érdekességek

Bár a játéknak nincs menüsora, egy trükkös módon mégis állítható-szabályozható a nehézség. A kezdőképen, amikor villog a C:// a DOS-os képernyőn, annak függvényében, hogy hány bomba záporában szeretnél állni, csak ennyit írj be: aldo 1/2/3, stb. Így az ágyúk egyszerre csak ennyi hordót fognak köpni, egy körben, majd kis szünet és újabb ugyanilyen adag. Másik vicces dolog, amit inkább amolyan bugnak tekinthetünk, amikor a legeslegfelső szinten, közvetlenül feletted pereg a számláló, a pontok, illetve ott sorakoznak az életet jelző figurák. Előbbiek bordó színűek, ám ha felugrasz, rikító pinkké változtatod őket. A számláló természetesen azonnal visszavált bordóba, amint fordul a szám. Ha óvatosan súrolod a tűz szélét, ugyanez a hatás, de ezzel azért jobban kell vigyázni. Saját icipici képmásaidat se kíméled, ha hozzájuk ugrasz fel, kiradírozódnak. Ugyanígy tesznek a pályacímek, ha érintkezel velük. Egy kis érdekesség: a játékot apa és fia programozta (Forrás: Moby Games)

Készítés éve:    1987