Alley Cat

2013 nyarán éppen a szakdolgozatomat írtam, amikor kis pihenőt iktattam közbe, ugyanis teljesen véletlenül ráakadtam erre a játékra - azt hiszem, valaki éppen megosztott róla egy videót a Facebookon. Azonnal megrohant a nosztalgiahullám: feléledt a gyerekkori, ám sosem feledett videojáték-mánia, aminek hatására elkezdtem felkutatni azt a kismillió játékot, amiket akkoriban játszottam; innen született az egész blog ötlete.


A játék témája a tipikus kutya-macska "barátság". Egy kóbor nyávogót testesíünk meg és kiválaszthatjuk, milyen nehézségi fokozaton (azaz milyen cicusként) szeretnénk megélni a vérbeli panel-életet. A nyitóképen olyan háttér előtt tipeg fel-alá a doromboló állatka, ami majd kiszúrja a szemünket, ám amikor elkezdjük élesben, elhallgat a zene és csak aprókat pityog, puhán, a macskatalpak lépkedését utánozva - olyan, mintha valaki rosszban sántikálna (ami igaz is). Legalul kezdünk és mihamarabb fel kell jutnunk, első körben, legalább a legalacsonyabb kukára, mielőtt vagy kiemelkednek a benne lakó vézna, fehér macskák vagy nekünk ront egy harci pitbull. Ha véletlenül utolér, fehér és fekete pixeleink összekeverednek és a képernyő széle felé tendálnak, csetepatét imitálva. Szerencsés esetben túléljük a kalandot, az alacsony kukáról a kerítéslécre szökkenünk, egészen az ide-odarángató fregoliig. Még itt sem vagyunk teljesen biztonságban, hiszen a szomszédok láthatatlan keze mindenféle használati tárgyat, például telefont hajigál az ablakon, pedig nem is miákoltunk hamisan. Ha sikeresen megragadjuk, ki-kikaphatunk az arra szaladó, ajándék egérkék után bónuszpontokért vagy megleshetjük azokat a lakásokat, ahonnan agresszíven közeledtek felénk. Itt különböző feladatok várnak ránk:

• Akváriumos szoba: A minimalista "legénylakás", két székkel, egy asztallal, egy lámpával, egy kisasztallal és egy akváriummal van berendezve, illetve angolosan távozhatunk az egy szem ablakon, ha mégsem tetszene a feladat (az egyetlen játék a játékban). Ha úgy döntünk, maradunk, máris ketten próbálnak feltartóztatni: az egyik a seprű, amit mocskos mancsnyomok széthordásával le lehet foglalni, valamint  itt is beront időnként a képbe egy öl-pitbull, aki elől felugorhatunk a biztonságot adó asztalra, székre vagy felcsimpaszkodhatunk a lámpára. A cél, hogy elmerüljünk az akváriumban és ott minden halacskát összegyűjtsünk, a rájákat gondosan kikerülve, mielőtt megfulladnánk - ezt elkerülendő, alkalomadtán, kótyagos irányítással, fel kell úszni a felszínre levegőt venni. Ezt a pályát szívlelem a legkevésbé.

•  Sajtos szoba: Az üdítő és egyben szemroncsoló piros-sárga környezetben hatalmas sajt foglalja el a képernyő 75%-át, ebben egerek szemtelenkednek. A pitbull és a seprű itt is szériatartozékok, de sokkal könnyebb elrejtőzni a lyukakban, ahol látványos, kissé nehezen kivitelezhető, rézsútos ugrásokat kiviteleznhetünk. A cél 5 cincogi begyűjtése.

• Kutyás szoba: Ez az én kedvencem, az egyik legizgalmasabb és legkomplexebb pálya. A cél, hogy minden tálkából kilefetyeljük a tejet, a pitbullok óvó, álmos tekintete alatt. Ők persze nem nézik jó szemmel, hogy rátettük a mancsunkat a kajájukra, így kétlépcsős figyelmeztetést adnak: először csak az egyik szemüket nyitják fel, ekkor még nincs baj, csak akkor, ha már mindkét fekete csík látszik. Ekkor célszerű pár tappancsnyommal odébb állni és várni, amíg lassan visszaszenderedik. Itt nincs ráadás pitbull, van belőlük elég, a seprű viszont eltántoríthatatlanul a közelben lábatlankodik.

• Pókos szoba: A második kedvencem, annak ellenére, hogy irtózom a pókoktól. A szoba 50%-át egy könyvespolc foglalja el, az ennek tetején levő három vázát kell, jó cica módjára leborogatni, miközben a jó háziasszony pók próbálja ezt megakadályozni. Szerintem főhősünk simán megehetné ahelyett, hogy menekül előle. A feladat kivitelezhető egyetlen bravúros keresztugrással, ha épp nincs ott az őrszem. A pitbullt szinte nem is kell érintenünk, csak "dísznek" van.

• Kalitkás szoba: Oké, holtversenyben van a 2. helyért! Az asztalon levő, lomha kalitkát kell lelökdösnünk a nózinkkal a földre, majd a belőle kiszabaduló, a szobában őrülten cikázó kis madarat (pillangót?) elkapni - közben vigyázni az időnként berontó pitbullal és természetesen, a seprűvel.

Ha sikeresen vettünk egy feladatot és teleraktuk a bendőnket vagy szereztünk egy trófeát, megnyílik az út szívünk hölgyéhez a törött (láthatatlan) és szerelmes (szilárd platform) szívekből álló szinteken (a kupidók sorra számolják fel alólunk a talajt), ahonnan ennek tetejébe egyéb féltékeny hím macskák próbálnak letaszigálni minket. Ha felkapaszkodunk a tetejére, összecsókolózunk, szívecskék lepik el a képernyőt és hopp, kiscicáink lesznek. Ezután lépünk egy szintet, ahol már kevesebb kuka van és nehezebb feljutni a kerítésre. A játék gyakorlatilag a végtelenségig húzható.

A játékot hirdető, eredeti poszter

Készítés éve: 1984