MDK

Annak ellenére, hogy évezredek óta ez a világon a legeslegkedvesebb játékom, magam se tudom pontosan, mit is szeretek benne annyira. Talán azt mondanám, hogy rendkívül egyedi a látványvilága és egyszerűen lenyűgöző, teljesen magával ragadó a hangulata, a világa. Szerintem a legjobb barátomon és rajtam kívül senki, legalábbis, nagyon kevesen ismerik.

A játék

Az idegenek még mindig nem unták meg, hogy századszorra is megszállják bolygónkat. Bemutatlak magadnak: Kurtnek hívnak, te vagy a főhős és egy Dr. Fluke Hawkins nevű, flúgos tudósnak dolgozol, aki meg van győződve róla, hogy léteznek az ufók, de mivel ezen kijelentéséért mindenki kinevette, szégyenetekben önkéntes száműzetésbe vonultatok, az űrbe. Mellesleg, ő osztja az észt, no meg a küldetéseket és küldi utánad a batyut. Két főhős nem főhős, harmadik társatukul szegődik Bones, a hatlábú, intelligens robotkutya, aki olyan apróbb szerepeket vállal az akcióban, mint a repülőgép-vezetés. Ő odafenn épült, hogy hasznosan teljen az idő. Az MDK-ban még csak a fiatalemberrel tudsz lenni, de ez a folytatásban, nagy örömünkre, nem marad így. Van egy spéci, csavart bordás szuperruhád, ami nem passzolt, sem a prof testalkatára, de az eb hat lába se fér el benne, így értelemszerűen rád marad. Az ellenséges megszálló robotok hat helyszínt vettek célba (és végre nem csak Amerikát): Laguna Beach (mert az USA-t nem lehet csak úgy kihagyni), Lindfield, Livingston, Kirkcaldy és Sparrow Pit, angol kisvárosok, amikről szerintem a kutya se hallott (kivéve, persze Bonest). Tehát, a prof mégsem mondott akkor butaságot: a rossz szándékú idegenek tényleg hatalmas bányagépekkel akarják kizsigerelni bolygónkat. Hőseink visszatérnek, hogy megmentsék a Földet a pusztulástól. Mielőtt még a maradék szégyenében visszakullogna jó messzire, a saját bolygójára, még együttest alapít és klipet forgat. A játék vége gyakorlatilag nyitva marad, így készülhetett el könnyedén, 3 évvel később az MDK 2. Nem csak a folytatást, az előzményeket is ismerjük, a neten kering a béta-verzió, még egy kicsit más stílusban, de gyönyörű színvilággal és már olyan felismerhető karakterekkel, mint a deltás őrzők, mini Batman vagy a Star Warsos kishajó.

Jelenetek a béta-verzióból

Mire emlékeztem gyerekkoromból?

Ez a játék kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mindig rajta volt a gépemen. Megjegyzem, buta dolog letörölni, mert nem könnyű visszarakni (az egész MDK-mappának a C:// könyvtárban kell lennie). Ha azt mondod MDK, azt mondom, dalmatapöttyös-festékfoltos aréna, a hármas pályáról. A legjobban sikerült, leglehetetlenebb koncepció, stílusos őrültek háza (mint maga, az egész 3-as pálya), üde, értelmezhetetlen, vidám, magával ragadó színfolt (szó szerint). Azóta mindenhol ezt a mintát vélem felfedezni a való életben, legtöbbször színes keretű ablakok formájában. És a hatos pályán, vajh' melyik "ajtót" kell kinyitni Günti papa felett, a "továbbjutáshoz"? Mint kiderült, semelyiket, mindet be kell robbantani és ha ez megtörtént, akkor is ugyanabban az arénában maradunk. Nem (volt) logikus, az ajtók általában arra vannak, hogy kinyissuk őket. Emlékezetes a nagyfőnök méltóságos hájába fúródó ezer kis kék lövedék, de ő az istenért se akar meghalni. Gyerekkorom másik nagy kérdése Kurt sziluettje, amiről évekig azt hittem, hogy a kezében tartja a fegyvert, de, mint kiderült, az a feje folytatása. Az egyes pályát pedig, ha álmomból felébresztenek, is részletesen le tudom írni, az elejétől a végéig. A hármas pálya nagyellensége, a mai napig nem értem, mitől dobja be a törölközőt, szerintem a kis, piros, tüzes karikák lehetnek a ludasok, én azokra szoktam menni.

 

MDK a való életben

A zene

A játék minden momentumához remekül passzoló, ám kissé borongós hangulatú zenei csemegét a zseniális Tommy Tallaricónak köszönheti a világ, akit volt szerencsém élőben látni és beszélni vele. A hol rosszban sántikálós, győzedelmi, vidám, afrikai, megindító vagy éppen őrült zeneszámok akkora sikert arattak, hogy önálló, majdnem egyórás CD-n is külön kijöttek. Közülük, az én abszolút kedvencem a Stranger Things, ami keserédes dallamával önmagában is képes érzékeltetni az elkeseredett, mégis bizakodó, egy a száz ellen-jellegű harcot, a hatalmas, nyílt placcon. A hőn szeretett tracklist művészileg is megihletett, készült hozzá egy újraértelmezős zenei rajzprojekt.

A nyeremények

Természetesen, mi más is lehetne HP, mint a jó öreg alma, amit matricástul nyelünk le. Egyéb élelmiszerek is szolgáltatnak energiát, mint a szintén klasszikus csirkecomb (Obelix imádná) vagy a cukorka. Fegyver nélkül sem maradunk, hiszen gránátot vethetünk az ellenségre, közéjük hajíthatjuk a felfújható csalifigurát (ami egyáltalán nem hasonlít ránk), különböző töltényeket tölthetünk a sisakunkba (homing bullet, mortar, sniper greanade, homing sniper greanade), kaphatunk szuperfegyvert, az isteni kalapáccsal megrengethetjük a földet, a világ legkisebb nukleáris robbanásához akkor nyúlunk, ha egy ajtóhoz nem elég a kulcs, a világ legérdekesebb bombájával hipnotizáljuk az ellenfeleket vagy szabadjára engedhetjük a mindent magába szippantó minitornádót. Érdekesség, hogy az ötödik pályán ezek, az utolsó kettő kivételével, mind egyszerre vonulnak fel, a stonehenge-es placcon, Günti papa és a sleppje ellen.

Forrás: Moby Games

Az ellenfelek

Robotok, szép számmal: kamikaze, tüzes, fehér, piros kék lövedékkel, stb., stb. Star Wars-szerű hajócskák. Deltás és pörgő-forgó őrzők. Kiskutyák, de nem abból a cuki fajtából. Agresszív targonca. Bosszantó hajók, amik mindenféle oda nem illő és sérülést okozó tárgyakat, pl. tankokat vagy TNT-t potyogtatnak. Zongorázó kukoricák (!). A nyomulós golyó. A tornyok és ágyúk, amelyek a magasban pöffeszkednek. És a nagyellenségek: az intellektuális Kígyó, "az enyhén" komikus kinézetű Csúcsfej, Hájas Günther és kisfia, Günti Jr.

  

 

Minijátékok

Nem, mintha unalmas lenne a lineáris játékmenet, sőt, a közbeékelt minijátékok csak színesítik. Minden pálya eleve úgy kezdődik, hogy zuhanás közben ki kell cselezni a detektáló lézert, mielőtt behatolnánk a bányagépekbe. Rögtön, a legelső pályán, az idióta dalocskát dúdoló mini-Batman bőrébe bújhatunk, akit útközben még beszéltetni is lehet, hogy ne unatkozzunk, mialatt minden csiga leelőz minket. Örök talány, vajon mit szajkózik, én azt hallom ki belőle, hogy "away"! A négyes pályán többször is James Bond-zenére kell snowboardozunk / versenyzünk a trutyiban, illetve mindkét említett pályán felrepülhetünk az égbe, hogy felülről bombázzuk le a túlerőt. Szerintem igazságtalan, hogy közben ők is eltalálhatnak minket. Ha pedig két ízben is fogságba eső, drága Bonesunknak szeretnénk kedveskedni, összegyűjthetünk neki 10 piros csontot, bónusznyereményért cserébe.

 

A név magyarázata

Hivatalosan nincs. Általánosan bevett szokás Murder Death Killként emlegetni. A tervezők nyitva hagyták a kérdést, igazából bárki behelyettesítheti, tetszés szerint (én például a kapcsolódó novelláimnak is a kezdőbetűk alapján adtam címet). Feltűnő a hasonlóság a 3 főhős kezdőbetűivel - Max Doc Kurt.

A humor forrása

Egyértelműen az ellenfelek, főleg a nagyellenségek mókás külseje. A játék nem nélkülözi a fekete humort, talán kompenzációként a nyomott, földmegmentős hangulatért és az ijesztő ellenfelekért, akik nemcsak rusnyák, de  a gúnyolódást is mesterfokon űzik: a sejhajukat mutogatják, hogy még nagyobb kedvünk legyen lepuffantani őket. Már említettem a  vízi tehenet, a gumiszobát, amihez őrült lakók is járnak, akik nem harcolnak, csak rohangálnak körbe-körbe, majd felrobbantják magukat, illetve a groteszk Günther-család: a modellként pózoló, hájas papa és részeges, pici fia. További kedvenc, vicces karaktereim mini Batman, akit akárhányszor lősz le, két perc múlva megint ott gügyög melletted, de nem lehet rá haragudni és a 150-es energia, ami fülsértően kezd sikítozni és elinal apró lábain, ha jelezzük szándékunkat, hogy el akarjuk fogyasztani.

Easter eggek és érdekességek

• A rövidke játék összesen hét darab easter egget rejt: a tankok mögötti és a legelső szoba (csak PSX), rögtön az egyes pályán; a "megközelíthetetlen majomdoboz" a kettesen; illetve a magasban lebegő bomba, a hármason

• Az MDK-ban több alkalommal is történik utalás Tallarico másik játékára, az Earthworm Jimre: ez az a bizonyos, akváriumba zárt tehén, a hármas pályán, feltehetőleg ugyanaz, amely a következő szinten, a főhős fejével fémjelzett nyeremény felszedése esetén, az ellenfelek fejére potyog... illetve, a harmadik szinten található az 5. easter egg (csak PSX-en), a titkos Earthworm Jim-szoba.

• Az egyes pálya az egykori Shiny-stúdió Laguna Beach-i székhelyének tiszteletére játszódik ugyanezen a helyszínen (Wikipédia)

• Netes barangolásaim során teljesen véletlenül bukkantam rá az eBayen a Mission Laguna Beach-féle, rövidített verzióra, mely mindössze az egyes pályát tartalmazza

• Mint egy, Nick Brutyval készült, viszonylag friss (2014-es) interjúból kiderült, Kurt eredetileg kapott volna egy futurisztikus motorbiciklit is, mellyel összesen 8 (tehát +2) világon át kalandozott volna (HecticHQ)

Forrás: Moby Games

• A németeknél néhány dolog kiverte a biztosítékot, így ezeket - néha érthetetlen módon - cenzúrázták (mondjuk, még mindig nem értem, a kék vér miért természetesebb, mint a zöld)

• A megszűnt Shiny Entertainment hajdani, immár archivált oldalán található néhány eredeti koncepciós rajz a játékhoz, melyeket a Moby Games gyűjtött össze:

 

• Keresgéléseim során felfedeztem egy olasz stúdiót, amely egyedi geek akciófigurákat készít, köztük meglepetésemre, Kurt Hecticet is. Felvettem a kapcsolatot az oldal tulajdonosával, de sajnos egyetlen darab készült belőle és nem eladó.

Forrás: Blue Silver Metal Custom

• A gyűjtői változathoz jár egy kézikönyv, melyben rengeteg kulisszatitokra derül fény, például arra, hogy már akkoriban alkalmazták a motion capture-t.

Képek forrása: Moby Games

• Ezen az oldalon megtalálhatod önállóan a játék összes hangeffektjét

• A játékot egy év alatt készítette, mindössze hat ember

• CuteFloor nevű felhasználó YouTube-on tett közzé egy videót, 2017-ben egy, közvetlenül a megjelenés előtt, 1996-ban kiadott, 15%-os állapotú játékdemóról.

• A környezeti, dekoratív elemeket sokszor régi, spanyol páncélok inspirálták (The Reactive Code, YT)

• Az MDK stílusára nagy hatással volt H. R. Gigger művészete (vgr.com)

• Az eredeti alkotók 2015-ben nekiveselkedtek egy izgalmasnak tűnő szellemi örökösnek, First Wonder néven, ám sajnos nem volt sikeres a kickstarter-projekt

• Az ending klip eredetileg színesben készült (TvTropes)

Így változott az MDK:

 

Női szemmel

Lányként mit vettem észre először? Azt, hogy fantasztikusan vannak megrajzolva az egek - ha egy picit belegondolunk, még az idő múlását is tudjuk követni: az elsőn verőfényes reggel, a harmadikon délelőtt, a negyediken, mondhatni másnap hajnal van - nekem pontosan ez utóbbi tetszik a legeslegjobban, az ezüstérmes pedig a hatos cseresznyébe hajló borvöröse. A kettes időtlen tükörpalotája külön öröm az ember lányának, kivéve, ha a Windows 7-e nem támogatja és ezért élénklila és türkizkék pixelekben úszik az egész, aztán ember legyen a talpán, aki kitalál belőle, pont, mint a Mysteries of the Sith 2-4-es pályáin. Egyszerűen gyönyörű ez a kékezzöld-sárgás rózsaszín-szürkéslila mix. Mellesleg ez a kedvenc pályám, mert tapasztalatból mondom, hogy mindig a kettes pályák sikerülnek a legjobban, az ötösek pedig általában baromi nehezek, lásd Shadows of the Empire (1996). Meglepő módon még némi cukiságba is botolhatunk itt, többek között egy egyszemű, gügyögő fóka, egy szerencsétlen, akváriumban fejjel lefelé lebegő, kidülledt szemű, szánnivaló tehén, valamint mini Batman képében, aki egyfajta ártalmatlan jelződroid. Akárhányszor ütöd ki, hogy ne köpjön be, öt perc múlva újra ott gügyög melletted. A kedvenc karakterem persze ki más lehetne, mint a kutya és szipogva néztem szegénykémet, amint ott lebegett kikötözve az ötös pályán.

Utóhatás

Imádom ezt a játékot, így több formában igyekeztem-igyekszem megörökíteni és így kifejezni a rajongásomat. Tettem ezt két, saját tervezésű, MDK-ihletésű pólóval, amiket meg is csináltattam - és egyfolytában hordom őket -, sőt a sárgára sikerült aláírást szereznem a zeneszerzőtől, gyerekkorom idoljától, Tommy Tallaricótól (ezt a blog nyitólapján láthatjátok is). Mivel nagyon szeretek írni, készítettem egy vicces kommentárözönt, amolyan mini novellasorozatként a teljes játékhoz. Nem szeretném mindegyik fanart ötletét, illetve történetét hosszan taglalni, maradjunk annyiban, hogy bár rengeteg született, még mindig találok benne olyan izgalmas részleteket, melyek újabb és újabb rajzolásra inspirálnak és szerintem sose fognak elfogyni (a legutóbbi két éve, a játék megjelenésének 20. évfordulójára készült). Legújabb kreálmányom pedig, a Gunta Snack "életre keltése", három verzióban. Illetve én felelek az MDK magyar nyelvű Wikipédia-cikkének magjáért.

 

Ha már annyi utalás volt az MDK-ban az Earthworm Jimre, amiben természetesen Tommy Tallarico is részt vett, muszáj volt megnéznem magamnak, méghozzá mindkét részét.

Készítés éve: 1997