Star Wars Jedi Knight - Mysteries of the Sith (DLC)

Eszembe jutott, nagyon homályosan egy kedves, régi játékom, így megkérdeztem a legjobb barátomat, melyik az a Star Wars-játék, amiben az egyik pályán kék és barna rombuszok elegyében állsz és van egy hajó melletted... mi más, mint a Jedi Knight! Jó, de melyik, mert öt is van (Jedi Outcast, Jedi Academy, Dark Forces II, stb.)... Végül segítségül hívtam a Google-képkeresőt, meg a YouTube-ot és sikerült megállapítanom, hogy a Mysteries of the Sith kettes pályája élt így az emlékezetemben.

Mire emlékeztem gyerekkoromból?

Gyakorlatilag mindenre, hiszen örök kedvencem: a lányos színű menüre, a fűzfaarcú személyre, a pályaintrókban, a már említett, szemrontó pályarészre (amiben amúgy semmi kék nincs és két további szinten át gyűrűzik), a dobozokra, a lávaüvegre, a borsózöld monitorra, a sármosan őszülő (?) Kyle-ra és haláltusájára, ahogy még utoljára felemeli a karját, a narancssárga (!) lézerkardra, az ewokok nyávogására, a Force seeing rettentő idegesítő és hátborzongató zenéjére (és, hogy nem lehet belőle előbb kilépni), a különböző Force-ok neonszínű ikonjaira, a Forsakenhez hasonlóan szétkardozható, kis kék neoncsíkokra, a kör alakú, vizes teremre, a 4-es pályán (a híres-hírhedt fulladásos jelenetre, ameddig én mindig jutottam és ami rémálmaimban kísért) és a Bacta Tankra (bár sose tudtam, mire való).

A játék

Ilyennek kellene lennie ma is minden DLC-nek, mint a Dark Forces II-hoz tartozó Mysteries of the Sith, melynek 14 pályányi fantasztikus, kidolgozott története örökkévalóságnak ígérkezik és teljesen magával ragad. A játék első negyedében, a kiterjedt univerzum-beli legkedvesebb karakterem, az immár elkötelezett Jedi mester, Kyle Katarn, háromnegyedében, pedig legjobb tanítványa, Luke Skywalker későbbi, hites felesége és egy gyönyörű, lila lézerkard tulajdonosa, a fiatal Mara Jade bőrébe bújva, de a szereplőválasztás sajnos nem opcionális (pedig akkor végig előbbivel lennék) - miután sikeresen végigszenveded a fulladós jelenetet, jutalmul megkapod a továbbiakban a vagány Marát, aki a váratlan események (támadások) következtében újoncként, gyakorlata kellős közepén, egyenesen a dolgok sűrűjébe csöppen és kénytelen mesterétől élesben átvenni a "kocsmai verekedésekkel", bebörtönzésekkel, búvárkodással, hajszákkal, kémkedésekkel, eltűnésekkel és lelepleződéssel teli küldetést, majd végül - nem spoiler - utána is kell néznie, a korábbi démonaival továbbra is küzdő férfinak, mert túl sokáig maradt el és neki még szüksége lenne a mentorálásra (de önmagával is szembe kell néznie, képletesen és szó szerint is). Bár a játék nem kifejezetten RPG, 99%-ban mégis, vérbeli shooter, azért mi is közvetlen közelről követhetjük végig, az ifjú leányzó fejlődését és eldönthetjük helyette, melyik Force-használatokban jeleskedjen, a sötét vagy a világos oldal által preferáltakban - ami az ő hovatartozását nem fogja befolyásolni, mint más epizódokban, ő határozott karakter.

A fegyverek és a képességek

Fegyvereink három csoportra oszlanak: a kezdetektől vannak sajátjaink (lézerkard, a puszta öklünk, pisztoly), felszedhetjük azokat (robbanószerkezetek, amik egy tábla csokira hasonlítanak) vagy elkobozhatjuk másoktól (követős rakéta - ha mi kapjuk a képünkbe és ránk tapad, kivédhetetlen -, gépfegyver, stormtrooper-pisztolyok, stb.). Természetesen, a töltényszámot is végig nagyon észben kell tartani, de ha kifogyunk, semmi baj, még mindig ott a közelharc és a fénykardunk. A Jazz Jackrabbit 2-höz vagy a Serious Samhez hasonlóan, itt is a numerikus billentyűzet segítségével válogathatunk közöttük és ami ott a kettős ugrás, az itt a force jump, ha már Star Wars, bár nem túl egyszerű kivitelezni, mert könnyen beverhetjük a buksinkat, az ál-ég plafonba vagy hátraeshetünk, a nagy lendülettől. Az Erőt igen sokféleképpen használhatjuk fel: ha jófiúknak akarunk tűnni, átláthatunk a falon, eltaszíthatunk magunktól másokat (vagy kapcsolókat igazgathatunk távolról), begyorsulhatunk, speckó ívben dobhatjuk el a fénykardunkat, hogy még jobban taroljon vagy hathatunk azokra, akiknek gyenge az akaratuk (még, ha csak szobor is az illető); ha pedig inkább a rosszakhoz húzunk, elvakíthatjuk áldozatunkat, gyakorolhatjuk a szemmel verést vagy a híres-hírhedt Force Lightningot. Egy többé, de inkább kevésbé hasznosítható, vonalas térképpel is rendelkezünk, a sniper-mód pedig egyetlen fegyverhez jár (és ezt neked kell kitalálnod), de nem-scope módja is van, természetesen (nekem elég nagy nehézséget okozott, először megtalálni, majd kilépni belőle - de az automata ellenfél-felfedező zoomolás viszont nagyon hasznos).

Hangeffektek

Ezek azok, amiket én minden Star Wars-játékban imádok, itt viszont kissé vegyes érzéseim vannak. Szeretem az Energy Cell (Steam-üzenetre hajazó) és a fegyverváltás hangját, a cipők kopogását, fémes talajon, Kyle hümmögését, a csukott ajtók előtt, az ewokok csicsergését, ami tisztára az Age of Empires II pulykáira emlékezetet és azt a semmihez sem hasonlítható, gusztusos hangeffektet, ami az okézásokhoz és a fegyverek felvevéséhez jár. Amitől viszont falra mászok, az a Force seeing zenéje (és még mindig nem értem, pontosan mire való), a riasztó, a shield és az HP felszedésével járó hangok, a halálsikoly pedig hátborzongató, sose hallottam még ilyet. Ami hasznos, hogy a Wolfensteinhez hasonlóan, itt is mindig előre tudunk arról, ha ellenségek vannak a közelünkben, hiszen mindegyiküknek vannak jól bejáratott kis mondatai.

Grafika

Mysteries of the Sith-végigjátszás után lehet rögtön menni a szemészorvoshoz - főleg azok után a pályák után, melyekben szikla és/vagy hegy található és van pár ilyen. Igencsak megnehezítette a haladást (a secretelést meg még inkább), hogy általában minden alulexponált, ráadásul sötét és pixeltengerben úszik, amin még az sem segített sokat, ha halványan rávilágítottam a lézerkardommal (de még a Field Lighttal se mentem sokra) - én néha nem tudom, hová vesztek a színek és hogy csinálják emberek YouTube-on, hogy náluk egészen normálisan néz ki, sötét, de legalább jó kontrasztos. Értem én, hogy még csak 1998-at írunk, de na... az ominózus 2-4. pályáig, például rettenetesen elfáradt a szemem és örültem, hogy végre kitaláltam az aszteroidabázisról és átléptem, mondjuk egy tűéles, fémes padlózatú és falú, kapitányi kabinba. Kicsit olyan érzés volt, mint az MDK tükörpalotája, de szerintem az még rosszabb, főleg ha crashel. Ilyenkor egyszerűen nem különülnek el az üregek a falaktól és a padlótól. Rendben, azért maguk, a helyszínek globálisan, unblock nem voltak rosszak hangulatilag, sőt néhány kifejezetten csinos elemet is találtam, mint például, a "kedvenc" pályám lávaüvegei vagy a ténylegesen kedvenc, 11-es pályámon a kastély legtöbb része, illetve az ég. Ismételten a Wolfensteint idézném, olyan szempontból, hogy néha itt sem lehet messziről megkülönböztetni, hogy az ewok vagy sárga overálos ellenfél, esetleg sárga egyenruhás, ellenséges kapitány?

Mysteries of the Sith vs. MDK

Érdekességek

• A Jade Crusaders blogoldalán, még 2011-ben közzétettek néhány eredeti concept artot a játékból (többek közt, a borítótervről):

 

• A 14 pályán felül, bizonyos módon, megközelíthető egy 15. szint is, mely egy pszichedelikusan színes Felhővárosba kalauzol el minket, tádám, az ifjú Luke Skywalkerként

• Ez az egyetlen epizód, melyben Mara Jade főszerepet játszik (The Game Show)

• Ha megtetszett a Dark Forces-széria története, el is olvashatod vagy meghallgathatod 

Női szemmel

Be kell vallanom, a Mysteries of the Sith dédelgetett kedvencem a Jedi Knight-sorozatból, méghozzá két okból: egyrészt megmagyarázhatatlanul megragadó a hangulata (még az ezredszeri végigjátszás után is), másrészt odavagyok Kyle Katarnért (ráadásul, a fénykardja az én kedvenc színemben pompázik) és a történetéért, nekem ő az abszolút kedvenc szereplőm, expanded universe-en innen és túl. Az ő pályái mindig játszi könnyedséggel megvoltak, kivéve a belefulladós, vízi jeleneteket, amelyeket azért rühellek különösen, mert korábban sokáig volt ilyen visszatérő rémálmom, ezért utálom, ha bármilyen játékban víz alá kell merülni. Csak ilyen szempontból nem bántam a karakterváltást, hiszen Mara ideje legnagyobb részét, hálistennek szárazföldön tölti. Még egy vallomás: ahhoz, hogy egyáltalán el-, illetve továbbjussak, a lányzó részeihez (amikhez már hatalmas motiváció volt legyőzni magam és odáig eljutni), muszáj volt egy kis rásegítést használnom, hiszen akárhogyan próbálkoztam és akármilyen magas szintre volt fejlesztve a Force Jumpom, egyszerűen nem tudtam megugrani azt a sziklát, ami továbbvisz a palotába és kiskoromban is csak mindig idáig jutottam (sőt, a kapcsolótrancsírozós részen túl soha), akár a Dzsungel Könyvében vagy az MDK 2-ben, így a játékot a négyes pályától felfelé most láttam életemben először (ennek ellenére, mindig is nagy kedvencem volt és lesz) - nos, most sem csalódtam, hiszen innentől jobbnál jobb pályák vártak, kivéve a nyolcast (ahol fogalmam sem volt a kezdőlöketet adó Force Pull használatáról, icipici, sötét és csontvázas cellámban, illetve a disznó, főleg tömegével, elég nehéz ellenfél, ráadásul fegyver nélkül) és a tizenkettes, ami az egyik legrémisztőbb pálya, amit életemben láttam - sötét van, a fegyvereink csak szikrát köpnek, ráadásul a fél pályát a víz alatt töltöd (na, itt meg a Persuasiont nem tudtam használni, szintén a szint legelején). A hatos határeset, ott leginkább csak a hajamat téptem az útvesztőben, ahol direkt azzal szívatnak, hogy minden terem és folyosó egyforma (és még az sem különbözteti meg őket, hol sétál C3PO), egyesek meg képesek ezt a legkönnyebb és legunalmasabb pályának titulálni... a többi viszont eléggé rendben volt, már maga, az első legújabb, az ötös pálya, aztán a tízes, ahol Rodge ikertestvéreivel találkoztam és jó kis kihívás volt és természetesen az abszolút kedvenc, a  többihez képest végig meglepően világos, meleg és hívogató, meseszép 11-es palota.

Utóhatás

Míg az MDK-hoz írt történeteim direkt kommentárnak tekinthetőek, addig a Mysteries of the Sith esetében, igyekeztem belehelyezkedni a főhősnő szemszögébe és felgombolyítani az ő gondolatait, a küldetések teljesítése közben. Illetve, mivel eddig elég kevés fanartot találtam a játékhoz, elhatároztam, hogy majd én készítek egy, Mysteries of the Drawing Sith nevű sorozatot, melyben az alapkoncepció a pályák bemutatása, a helyszínek keresztmetszetén keresztül. Legfrissebb alkotásom egy StarWars x Legend of Zelda crossover - Mysteries of the Link.

  

Készítés éve: 1998