A Zelda-univerzum örök, kifogyhatatlan ihletforrás, ha az ember cukibbnál cukibb karaktereket keres a varráshoz (lásd, Kikwi, Korok, Anouki). Bár az abszolút #1-ok számomra kétség kívül a Goronok (talán egyikőjüket illene elkészítenem végre), a The Minish Cap címszereplői is, mit ne mondjak, azonnal levettek a lábamról - bár az eredeti terv szerint nem is feltétlenül akartam megvarrni magát, a manót, inkább nagyobb szabású kosztümként terveztem, magamnak, az ő kis viseletét, de ha már így alakult, elgyakoroltam az egészet kicsiben.
Hozzávalók
- zöld, barna/narancs (piros), bőrszínű anyag
- sárga és zöld szalagok
- (drót)
- madártoll(ak)
- vatta/szivacs
- piros/narancs akrillfesték
- barna fonal
- kisolló
- fekete gomb/gyöngy
A tunika
A kis manó külsejének legizgalmasabb részlete a különleges, zöld köpeny. Ez, a címképet referenciaként használva, úgy számoltam, (öt vagy legfeljebb) hat darab levélkéből állhat. Én a biztonság kedvéért, inkább utóbbinál maradtam, így a zöld anyagból kivágtam, majd összevarrtam 2 x 6 db, 7,5 x 5 cm, klasszikus levél alakú formát - duplán, ugyanis kell, hogy legyen tartása. Nem baj, ha kissé szabálytalanok, hiszen valamennyire úgyis egymás takarásában lesznek.
A hat pár levélből kiválasztunk egyet - ebből fogjuk tudni, melyik a kabátka eleje/közepe, aminek később lesz jelentősége - ezt a többitől eltérően jobban kidíszítjük: kisolló hegyével óvatosan 4 lyukat vájunk, egymástól 2-2,5 cm távolságra - a szalag szélességétől függően ki is bővíthetjük, ha szükséges. Ezután a sárga szalagot mindkét sorban, vízszintesen belefűzzük, majd megcsomózzuk a hátoldalán, hogy ne csússzon ki.
Megfogjuk sorban, a leveleket és nem kör-, esetleg virágalakban, hanem félkörívesen varrjuk össze, a szélükből mindkét oldalon fél-fél centit kitakarva, hiszen ellenkező esetben előremeredő "gallért" kapnánk eredményként, így viszont finoman leomlik. Nagyjából az egyik alul, másik fölül mechanikát váltogatjuk, de inkább figyeljük a beszédes, kialakuló gallért (és közben a fejméretet), ennek cikkcakkosan kell futnia, akkor áll jól.
Ha ezzel megvolnánk, vágjunk két, 20 cm hosszú, 0,5 cm széles csíkot a sárga szalagból - az egyiket lássuk el gallérkával - és közvetlenül a felső öltés felett rögzítsük, körben, a kabátkára, amivel így el is készültünk, rá lehet húzni a kis testre. Az így létrejött, kb. 2 cm-es gallérelemeket hagyhatjuk állva, de akár le is vasalhatjuk (ollóval ráélezhetjük), hogy kissé rálógjon a szalagra, ahogy tetszik. Ha esetleg bő lett volna a tunika, öltsük a fejhez és a testhez.
 |
| A kabátka, többféle nézetből |
A fej
A fejet némileg "Yoda-alakúra" szabom (9 x 5 cm), szokás szerint megkétszerezve - ez már magába foglalja a kb. 4 cm-es, felfelé álló, hegyes manófüleket. Az első dolgom a gombszemek és a pozsgák felapplikálása az arcra - utóbbit narancssárga akrillfestékkel.
Ezután összefogok néhány barna fonalat, tetszés szerint három- vagy négyrét hajtom, félbevágom, így kapok három kupac, kb. 4 cm hosszú (de tetszés szerint variálható), frufrunak való hajtincset: egyet-egyet a fülei mellé, a harmadikat, ami picit hosszabb, pedig középre, a homlokára. Megfogom a fonalkötegek tetejét és összekötöm őket, akár a szalmabálákat, majd rögzítem a fejtető három, már említett pontján - egyelőre ne aggódjunk, hogy előre mered, ezt később a sapka teljességgel le fogja takarni és ollóval vagy az ujjainkkal még igazíthatunk is a frufrun.
Az utolsó, hiányzó részlet a manósipka. Ehhez két darab háromszögre lesz szükségünk, melyek talpának hosszát úgy állapíthatjuk meg, hogy lemérjük a fejkerületet, ez nálam 21 cm, tehát ezt felezzük meg - a magasság tetszőleges, a manó tényleges testalkatához igazítva (én kb. 6 cm-re hagytam). A háromszögeket egymásnak fordítva összeöltöm azokat, majd kifordítom és körben rávarrom a fejre úgy, hogy a megfelelő hosszúságú frufrut kinn hagyom (akár ki is tömhető, de nem kötelező, hiszen így is van tartása).
És a végeredmény :)
Ezután összefogok néhány barna fonalat, tetszés szerint három- vagy négyrét hajtom, félbevágom, így kapok három kupac, kb. 4 cm hosszú (de tetszés szerint variálható), frufrunak való hajtincset: egyet-egyet a fülei mellé, a harmadikat, ami picit hosszabb, pedig középre, a homlokára. Megfogom a fonalkötegek tetejét és összekötöm őket, akár a szalmabálákat, majd rögzítem a fejtető három, már említett pontján - egyelőre ne aggódjunk, hogy előre mered, ezt később a sapka teljességgel le fogja takarni és ollóval vagy az ujjainkkal még igazíthatunk is a frufrun.
Az utolsó, hiányzó részlet a manósipka. Ehhez két darab háromszögre lesz szükségünk, melyek talpának hosszát úgy állapíthatjuk meg, hogy lemérjük a fejkerületet, ez nálam 21 cm, tehát ezt felezzük meg - a magasság tetszőleges, a manó tényleges testalkatához igazítva (én kb. 6 cm-re hagytam). A háromszögeket egymásnak fordítva összeöltöm azokat, majd kifordítom és körben rávarrom a fejre úgy, hogy a megfelelő hosszúságú frufrut kinn hagyom (akár ki is tömhető, de nem kötelező, hiszen így is van tartása).
A test és a végtagok
Pontosan méretre varrható és kitömhető a kabátka, de a biztonság kedvéért érdemes egy 8 cm magas, 9 cm széles, trapéz alakú törzset is kreálni a manónak - pontosan ugyanolyat, mint Green Teensie-nek -, amihez minden más központilag kapcsolódni fog. Például ehhez varrtam hozzá a két, 6 cm hosszú, 4 cm széles csőnadrágszárat, barna anyagból, kisebb terpeszbe igazítva.
 |
| Az első próba, hogyan áll együtt a kabátka és a nadrág |
A kéz és lábfej, szokás szerint, gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, azzal az apró különbséggel, hogy előbbit a testszínű, "meztelen" karokhoz (13 x 4 cm, duplázva!), oldalt, a levelek közé, nyakmagasságban, míg utóbbit ("Miki egér"-jellegű, három ujjal, 5 x 6 cm) a kitömött csőnadrághoz kapcsoljuk, mezítláb, "pipálva". Ne felejtsük le a karokról, mindkét oldalon, a zöld szalagból készült "karkötőt" - kb. háromszor körbecsavarva rajta (így hozzávetőleg, 2 x 21 cm hosszú, 1 cm széles szalagra lesz szükségünk).
A kéz és a láb egy-egy példája
A farktoll
Az utolsó lépés - igazából csak díszítőelem - a farktoll előkészítése: ehhez választhatunk, ha szerencsénk van, egyetlen, megfelelő hosszúságú (az enyém kb. 9 cm) és pont jól görbülő, hófehér tollat, melynek felső harmadát befestjük, a minta szerint, narancssárga akrillal, majd ügyesen hozzávarrunk belülről, a kabátka aljához, akár a törzshöz; vagy a biztonság kedvéért - ha találtunk - összeilleszthetünk 2 db tollat, közöttük egy dróttal (ha befestjük, mintha ott se lenne), mely irányítja a dőlésszöget (ha nem jól görbülne) és így rögzítjük ugyanoda. Ha kicsit kócos lenne a végeredmény, "fésüljük" meg (gombos)tűvel.
És a végeredmény :)
