Miss Rayman: Overwatch

Bár sosem rajongtam a multikért - főleg nem azokért, melyek sok-sok-sok játékost tömörítenek (az Age of Empires a legjobb barátommal, az más), egy ismerősöm addig-addig dicsérte és rágta a fülemet, hogy bár rettentő szkeptikusan, de beadtam a derekamat, egy ingyenes hétvége erejéig - immár két éve, hogy azon a bizonyos próbaidőszakon egy csapásra eldőlt az Overwatchhoz való viszonyom.

A játék

Az egyébként mesterien megírt és itt-ott sejtetett háttértörténetbe (minden karakter saját, mélyen árnyalt múltja) most nem szeretnék belemenni. Alapjában véve, a játékban két hatfős csapat, 21 pályán (ezeket később osztályozzuk), négyfajta küldetéstípusnak (melyek "vakon" dőlnek el, a meccs legelején, bár a térképtípusból már sejthető), kétféleképpen indulhat neki - ez utóbbi a támadó és a védekező, ami szintén véletlenszerűen lesz leosztva -: de nézzük először a meccsfajtákat! Az első, néha igen frusztrálóan ható szituációban (escort), közvetlenül a küszöbön fogadják a támadó csapatot, akik az esetek döntő többségében rögtön, különösebb fennakadás nélkül elindítják a központi szerepet betöltő, gazdagon megpakolt payloadot (azért ki tud alakulni olyan vicces szituáció, hogy a kiegyensúlyozatlan erőviszonyok következtében, az érkezők egyszerűen képtelenek elhagyni a respawnt). A kettes számú feladat lehet két, egymástól tisztes távolságban levő helyszín egymás utáni, meghatározott sorrendben, bizonyos időkereten belül való elfoglalása, puszta gyalogszerrel (assault); ellenben a harmadik típusú akcióban először a pontot kell bevennünk, majd félúttól a célpontig, két checkpoint érintésével utaztatnunk a payloadot (hybrid). A negyedik (leghosszabb) felütés pontfoglalás és -tartás, három körben, három különböző helyszínen (control) - legalább két, maximum három meccset kell lejátszanunk ahhoz, hogy eldőljön (a 3 helyszín mindig randomizált sorrendben követi egymást, nincs rájuk törvény). Persze, nem veselkedhetünk neki rögtön az akciónak, előtte kötelezően "táncra kérjük" (érkezünk, kóstolgatjuk) egymást, az objektív tényleges ostroma előtt, viszont ha bármelyik oldalról, egyvalaki is ráteszi a lábát a célpontra, megindul annak birtokba vétele, ami szembeszegülés esetén leáll, illetve a betöltött százalékok érvényüket vesztik. Ráadásul, nem óraütésre ér véget a meccs - az idegtépő overtime lép érvénybe, ha a korlát lejártával, akár egyszemélyes ellenállás is van a payload vagy a point körül - ekkor megáll az idő és a csapat lehetőséget kap az újraszerveződésre és a fordításra. Akkor dőlt el a forduló, amikor már csak kizárólag az egyik team tagjai tartózkodnak a kulcshelyszínen. Futólag már említettem a két nézőpontot is - mindkettőre megvannak a megfelelő harcosok, persze vannak átfedések: míg a rohamozók próbálnak fokozatosan előrenyomulni, mozgékony védelemmel és agresszív harcosokkal, addig a fogadó fél igyekszik ezt mindenáron megakadályozni kihelyezett, aljas csapdákkal, álló, szilárd védelemmel, rejtekből való levétellel és nem kevésbé harcias bajtársakkal.

balra fent: escort (támadó), jobbra fenn: control

balra lenn: hybrid, jobbra lenn: escort (védekező)

Egyéb játéklehetőségek

Aki nem szeretne rögtön fejest ugrani a velejébe, pörgősebb vagy éppen nyugodtabb, változatosabb játékmenetre vágyik, azt számtalan útkereszteződés várja: a gyakorlópályán bármely karaktert egyszemélyes diadalra indíthatjuk, begyakorolhatjuk képességeit a lélektelen, álló, mozgó, csoportosan tobzódó, magasan vagy alacsonyan sétafikáló, barátságos vagy ellenséges cél-robotokon - általában itt tudjuk először szemügyre vételezni az új hősöket. Amikor úgy érezzük, már eleget tudunk, de nem feltétlenül szeretnénk a néhol toxikus, ám rendkívül tanulságos quickplaybe alámerülni, elindulhatunk a gép ellen (mind a 11 másik harcost az AI irányítja), de vigyázat, csalóka, hiszen direkt könnyített és egyáltalán nem életszerű. Ennél sokkal izgalmasabb kalandok várnak ránk, az általában hetente vagy az ünnepi eventek idejére cserélődő-előjövő kihívásokban (Lúcioball, Junkenstein's Revenge, Mei's Snowball Offense), úgy mint kétszemélyes párbaj (van három hősből választós és randomizált változata); nyolcszemélyes mindenki mindenki ellen (akár kompetitívben vagy szintén random szerencsejátékként); 3v3 vagy 6v6 kieséses párbaj; 4v4 vagy 6v6, minél több killre hajazó meccs; 6v6, teljesen randomizált szereplőkkel (elhalálozás esetén csere); limit nélkül, akárhányszor beválasztható hősökkel (lehet akár egy egész csapat, tiszta Tracerünk); meccs null-gravitációs térben vagy újabban éppen azok a pályák, melyeket maguk, a játékosok kreáltak, saját szabályokkal és kritériumokkal - sokszor ezek is felajánlanak egy-egy lootboxot, ha nyertél vagy benne voltál, legalább a TOP 5-ben. Itt ugyanúgy , zavartalanul gyűlnek a pontjaid és zajlik a szintlépés. Az igazán tehetségesek és "kőszívűek" élesben, kompetitívben is indulhatnak, de csak akkor, ha tényleg kivételesen jó vagy a hősöddel (maradj a maineddel!), megvan a taktikai képességed, van mikrofonod, tudsz együttműködni másokkal és jól bírod a kritikát - ennek pontrendszerébe se megyek bele, hiszen én nem kompetitívezek (akik viszont igen, azokat onnan ismered fel, hogy szép arany fegyverük van).

balra fent: deathmatch, jobbra fenn: 6v6 elim

balra lenn: duel, jobbra lenn: low grav

A hősök

Sok-sok más játékkal ellentétben, itt nem (csak) a klasszikus kategóriák léteznek, hanem minden karakternek van legalább két, egyedi képessége - általában egy, a köz érdekében, illetve egy, saját használatra. Ennek kimenetele sokszor attól függ, hogy barátot vagy ellenséget ér, hiszen más-más hatást fejt ki. Természetesen nem folyamatosan és korlátlanul állnak rendelkezésre, jól kell velük sáfárkodni. A szereplők közül sokan családtagok, ismerősök, barátok vagy éppen ellenlábasok; illetve szinte mindegyikük átesett valamilyen genetikai mutáción. A meccs alatti killek, részvétel-jelenlét-hasznosság, illetve idő fejében, más-más tempóban, mindenkinek töltődik az utolsó nagy dobása, azaz ultija, ami jól időzítve, vagy kimerítő csapást mér a másik oldalra vagy az egész csapat válláról levesz valamilyen terhet - nem olyan régóta már te is bármikor láthatod, hogy áll csapattársaid ulti-töltöttsége. Gyakorlatilag akkor válthatunk hőst, amikor kedvünk tartja, csak vissza kell ugranunk a respawn areába és még kasztot is cserélhetünk (ha nem olyan módban vagyunk, ahol lockolva van), ám mindenki csak egyszer választható, így sajnos osztozkodnunk kell (próbáljuk félretenni az egónkat és azt nézni, melyik hőssel vagyunk még olyan jók, ami ennek a kompozíciónak a hasznára válik) - idővel kitanulhatók a kombinációk is, ki kivel igazán ütős. Ha van jól bevált szerepünk, már előre magunkra vállalhatjuk. A leghatékonyabb kombináció állítólag a 2-2-2, de valószínűleg a DPS-szerep a legközkedveltebb, van hogy 4 is jut egy csapatra, mindössze egy dokival és egy erőemberrel (mondom ezt, doki mainként). Az ellenséges csapatösszetételt viszont csak akkor ismerhetjük meg, ha már összetalálkoztunk a ponton.

A supportok: (az "orvosi team")

Ana: az öreg, ám annál belevalóbb hölgy, Pharah édesanyja, igazi tyúkanyó-típus, legyen szó támadásról vagy gyógyításról: a rossz "gyerekeket" "ágyba" dugja (elvágva egy-egy halálos ulti kezdetét), a jókat viszont - kissé fájdalmas módon - röpködő injekciós tűkkel (akár sniper módban) vagy nagyobb dózisú gyógyszerespalackok vagdosásával rázza fel (ha ellent ér, akkor leszipolyozza). Ultija rövid időre megsokszorozza a célszemély testi erejét.

Baptiste: a színesbőrű, örök optimista, ugrólábú healer büszke hivatására és arra, hogy jó benne. Ana gyógyszeres palackjait kevésbé fájdalmasan használja. Halhatatlan mezeje, jól alkalmazva, vészhelyzetben is megvéd a biztos haláltól, hiszen nem ereszti el az utolsó HP-t. Ultijában lövőerőt sokszorozó falat húz társai elé.

Brigitte: Torbjörn magabiztos, határozott fellépésű lányának kedves, gyógyító kezeit méretes buzogány és apró pajzs kíséri, amivel annál nagyobbat tud lökni; édesapjától örökölt pajzselemeket osztogat, ha üt, azzal gyógyítja a körülötte állókat; ultijában ennek előrehaladott verzióját sugározza mindenkire.

Lúcio: a brazil DJ a basszus erejével támad (nagyon könnyedén gödörben találhatja magát az, aki a hangszóró-trombita másik végén áll); kollektíve felcsatolhatja a nyúlcipőt, 10 méteres körzetben (hasznos, ha sietni kell az objektívre vagy menekülni egy ulti elől); passzívan ugyanekkora átmérőben gyógyít, illetve rá is adhatja a kakaót. Ellenfeleit gyakran bosszantja azzal, hogy falra mászik előlük. Ultija ideiglenes, nagy erejű pajzsot von mindenkire, aki a már említett határon belül tartózkodik

Mercy (a support mainem, aki engem mindig a Valiant Hearts Annájára emlékeztet): a bájos, svájci ápolónő, az egyik legikonikusabb figura, aki varázspálcája sugarából visszaleheli az életet vagy alaposan felpörget. Másik képessége, az egyre hosszasabban visszatöltődő újraélesztés az egyik legsorsdöntőbb. Ultija: magasan a többiek felett röpködve őrköd (vele kapcsolatban később adok tippeket).

Moira: a merész, kétes kimenetelű kísérletekért rajongó tudósnő egyik kezével ad (életet), a másikkal elvesz (életerőt), hihetetlen távolságokból, mind horizontálisan, mind vertikálisan - ezt kétféleképp teheti: pattogós varázsgömbjeivel vagy "manuálisan". Ultijában két erejét egyesíti. Vészhelyzetben, Reaperhez hasonlóan, köddé válik.

Zenyatta: a spirituális vezető, Genji mestere, aki Moirához hasonlóan, gömbökkel operál: ám míg egyik balzsam a léleknek, addig a másik fáj, ha ollócsattogás kíséretében hozzád vágja (megjelöl, ezáltal meggyengít). Ultijával folyamatosan maximumon tartja a körülötte állók HP-ját, teljesen ellehetetlenítve egy-egy ultit.

A tankok: (a védelmező, vezető erőemberek)

D.Va: az ifjú videojáték-bajnok, talán a másik legösszetéveszthetetlenebb szereplő, aki egy rózsaszín, nagy lövőerejű és mozgékony mekát kormányoz. Hatalmas ulti-robbantása az egyik legpusztítóbb fegyver.

Orisa: a jólelkű, ám határozott, röghöz kötött őrző-védő hatalmas, íves pajzzsal. Ha kell, egyetlen mozdulatával "előveszi" a menekülőket, illetve képes erősítést hívni saját magának. Ultija: pozitív, boostoló energiáját az egész csapatra átsugározza.

Reinhardt: Torbjörn életerős, vidám, vakmerő jó barátja, Brigitte keresztapja. "Thor-kalapácsával" és elsodró egyéniségével tör utat a csapatnak. Orisával ellentétben, még pajzzsal is sokkal mobilisabb. Ultija: Zaryához és Meihez hasonlóan megbénítja, földbe döngöli az ellent.

Roadhog: a kegyetlen, ausztrál, punk malacember, Junkrat jó barátja, nem titkoltan "energiaital-függő" (a supportokat is lepipálva), íves horgára pedig senki sem akad szívesen. Ulti: csupa kacattal töltött fegyvere több méteres körzetben visszatartja a betolakodókat vagy éppen, a szakadék felé taszajtja őket.

Sigma: a gravitáció ura, a legmobilisabb (távirányítós) pajzsos tank; az általa teremtett, mesterséges fekete lyuk minden belecsapódó lövedéket elnyel, illetve előhívhat a semmiből egy nagy taszítóerővel bíró meteoritdarabot. Ultija az égbe emeli, majd brutálisan földhöz csapja a bűvkörében levőket.

Wrecking Ball: pici hörcsög, nagy "mekában", gömbformáját, ügyesen, mások bosszantására használva. Kis horgonyával tereptárgyakba akadva, szélsebesen tud forogni és hintázni, blokádot tartva az adott területre, hiszen senki sem tudja megközelíteni. Ha mégis, pajzsot kapcsol magára, erőteljes lövőereje mellé. Lendületes földet érésével szintén söpröget. Ultija Torbjörnéhez hasonló: kidobott gránátjai elzárják az utat.

Zarya (a mainem): az orosz testépítőnő két pajzsot képes kivetíteni, egyet önmagának, egyet társának, mely begyűjti a becsapódó lövedékek erejét és saját energiájába forgatja vissza (erről később, bővebben). Ultija: gravitációs mezeje kegyetlenül begyűjti a környéken lábatlankodókat.

A DPS-ek: (a keményfiúk)

Ashe: a McCree-nél nem kevésbé gőgös, mesterlövész cowgirl, aki hatalmas szöcskeugrással képes kivonni magát a veszélyből vagy másokat a forgalomból - ha így nem, dinamitot dob a másik után. Ultija: hű segítője, a hatalmas, pusztító erejű robotember, aki Torbjörn turretjéhez hasonlóan, mindenkit lát és mindenkit elér.

Bastion: talán a legkevésbé kedvelt, természet- és madárbarát hős, a play of the game koronázatlan királya, a nagyon egyszerűen kezelhető, talán legnagyobb lövőerejű szereplő. Ultija: lövőerejénél is hatalmasabb robbantások és jobb mobilitás.

Doomfist: a színes bőrű vasököl, aki különböző módokon képes fellökni, -öklelni és a földbe/falnak döngölni. Ultija: pusztító, nagy hatósugarú ökölcsapás a magasból.

Genji: a cyber-ninja, ahogy mindenki hívja, Hanzo fivére, Zen tanítványa. Tipikus japán fegyverekkel operál - dobócsillagait két módon is elvetheti. Ultija: gyilkos pengéjébe és szívébe a sárkány költözik

Hanzo: a megfontolt íjász, Genji fivére, aki különböző nyílzápor-sűrűségekkel segít a harcban. Ultija: két tekergőző, magas HP-fogyasztású szellemsárkány, melyek szűk folyosón biztos halált nyújtanak

Junkrat: a vidám természetű, szurtos, ausztrál, robbantásmániás őrült, akinek rengeteg tüskés-szúrós-robbanékony eszköz van a repertoárjában (medvecsapda, akár Corvónak a Dishonoredban és aknája). Ultija: különösen robbanós, tüskés autógumi.

McCree: az öntelt, néha mogorva cyber-cowboy, a világ minden fájdalmával, aki egyszerű gurulással tér ki az őt célzó töltények ellen. Ultija: Soldier 76-éhez hasonló, automatán célzó lövéssorozat, ördögszekérrel és világítással kísérve.

Mei: a lelkes, buzgó, kíváncsi tudós-eszkimólány, aki Elsához hasonlóan a jeget uralja; dermesztő személyiségével és szúrós jégcsap-töltényeivel nem kellemes összefutni. Magas jégfala számtalan funkciót betölt: felemel valakit, elzárja az egérutat, kettéválasztja a csapatot vagy éppen kivéd egy robbanékony ultit. Ultija: Zaryához és Renihardthoz hasonlóan megálljt parancsol mindenkinek.

Pharah: a fém "sas-nő", a rakéták úrnője, Ana lánya, aki egyetlen mozdulatával képes félrepöccinteni. Ultija: pusztító rakétazápor.

Reaper: Soldier 76 és Ana bajtársa, a félelmetes lövőerejű kaszás, aki különböző módokon, hangtalanul oson-surran a harcmezőn és meglepetésszerűen tűnik fel a hátad mögött. Ultija: pusztító töltény-forgószél.

Soldier 76 (a másik mainem): az amerikai szuperkatona, Ana és Reaper bajtársa, konzervatív, szigorú apafigura, aki szilárdan ügyel "gyermekei", a fiatalok egészségügyi állapotára és mindig korából adódó előnyére hivatkozik. Ultija: automatán célzó szuperfegyver.

Sombra: a mexikói hackerlány, Reaperhez hasonlóan láthatatlanul tesz-vesz a csatamezőn és manipulálja mások képességeit, illetve a HP-k hovatartozását. Ultija: rövid időre kikapcsolja mindenki különleges képességeit (más, bénító ultikkal ütős kombó)

Symmetra: a kimért indiai szépség, aki alattomos módon, titokban kihelyezett, életszipolyozó tornyokat hagy szerte a fronton, valamint teleportjával társai közlekedését segíti. Ultija: minden töltényt elnyelő, végtelen fal

Torbjörn: Reinhardt barátja, Brigitte édesapja, az apró törpe-mérnök, a play of the game-ek másik leggyakoribb visszatérője, akinek turretje viszi a munka oroszlánrészét. Ultija: Hammondéhoz hasonló, távol tartó, forró lávatenger

Tracer: a vidám, cserfes, villámgyorsan cikázó brit lány, akinek egyik lába itt, a másik ott (vagy amott, ha gyógyulni szeretne, pont úgy mint a Dishonoredban). Ultija: öntapadós bomba.

Widowmaker: a magaslatokat kedvelő, csinos, özvegy, francia kémnő/mester orvlövész, aki a biztonság kedvéért egy pókméreggel teli csapdát is hord magánál. Ultija: megjelöli az összes ellenfelet.

Készülődünk a meccsre

A szintlépés

Természetesen nem marad viszonzatlan a játékba töltött sok száz vagy sok ezer óra: a legeslegelején még sokkal gyorsabban pörögnek a pontok, ami a későbbiekben fokozatosan lelassul, miközben haladunk előre a bronz, ezüst, arany, platina és gyémánt lépcsőfokokon. Minden 100. szint elérése után kapsz egy csillagot, amiből minden kategóriában 5-öt gyűjthetsz össze, ezután lépsz a következő fokozatra (nyugalom, nagyon ritkán kerülsz össze a saját súlycsoportoddal, általában mindenfelől találhatsz embereket a csapatodban). De hogyan is lehet pörgetni azokat a bizonyos pontokat? Nagyon sokféleképpen: egyrészt aktívan, a teljesítményed függvényében, amennyiben meccs közben te szedted le a legtöbb ellent (3, gyors egymás utáni kill után "begyulladsz" és még MVP is lehetsz, ha életben tartod a lángot), minél több HP-t töltöttél vissza sérült csapattársaidba vagy te söprögetted ki a legtöbb illetőt a pontról (minden esetben az első három "helyezettet" díjazzák) - de azért is ki lehetsz tüntetve, mert te szerezted a legtöbb (arany)medaliont, tehát több kategóriában is kiugró voltál; valamint passzív módon: ha nyertetek, ha épp csak beugrottál (bedobott a gép) egy percre erősítésként, a végére, több meccset játszottál le egyhuzamban, csoportba verődtél másokkal és együtt is maradtatok, a barátaiddal játszottál, stb. Azt viszont büntetik, ha túl sokszor hagytad magára társaidat és mondjuk rage quiteltél. A szintugrásokat a rendszer loot boxokkal díjazza, melyek véletlenszerűen különleges skineket (különböző látványossági fokozatokkal és színvariációkkal bíró, ünnepi "gúnyákat"), játékbeli valutát (ezeket az itt felsorolt dolgokra lehet beváltani), higlight intrót (play of the game-bevezető), emote-ot vagy spray-t tartalmaznak, amikkel remekül el lehet bolondozni meccs előtt-közben-után (krediteket bizonyos kasztbeli szerepvállalásért is kaphatsz). A mérkőzés végén megemlítésre kerül a legeredményesebb játékos (nem mindig igazságosan, hiszen a gép nem láthatja, valójában ki küzdött a legelszántabban és ki tette a legtöbbet a csapatért, inkább a látványos ultikra és multikillekre koncentrálódik). Sőt, a forduló legvégén még azt is megszavazhatják a játékosok, a felkínált - általában 4 - jelöltekből (legyen akár csapattársunk, akár ellenfelünk), hogy kit tartottak a legeredményesebbnek. Néhány kategória, úgy mint legjobb gyógyítás, legtöbb kill, állandóan jelen vannak, ám léteznek hős-specifikusak is, például Sombra hány embert hackelt meg vagy Reinhardt hány embert lökött a falnak. A publikus számvetés után láthatod a saját, kibővített, egyéni statisztikáidat is - mind az átlagot, mind azt, hogy ehhez képest most jobban vagy rosszabbul teljesítettél -, úgy mint offenzívák és defenzívák, ulti-killek, célzási ráta, stb. Az Overwatch nemrégiben kibővült egy másik motiváló, közösségépítő rendszerrel - ebben a meccsben részt vevő összes, 11 játékosból bármelyik hármat díjazhatjuk, aszerint, hogy mennyire áldozta magát a teamért, vezette a támadást vagy szimplán elismerhetjük, hogy mennyire jó a hősével (ez később felkerül a profilodra, így mindenki láthatja, melyik szerepben tűnsz ki leginkább).

Itt például azért kaptam elismerést,
mert vezéregyéniségnek bizonyultam

A pályák

A világ minden tájára beköszönünk (sokszor hőseink szülő-, lakhelyére), melyeket a már említett, négy kategóriába sorolhatunk, a küldetés célja szerint: Paris, Temple of Anubis, Horizon Lunar Colony, Volskaya Industries és Hanamura egyazon tájegységen két pont védelmét-meghódítását adja fel leckének. Junkertownban (az én kedvenc pályám), Doradóban, Rialtón, Havanában, Route 66-on és Watchpoint: Gibraltaron egy idejekorán "elszabaduló" vándor-payload kíséretét kell biztosítani vagy éppen visszatartani; ennek variációja, a duplázó-küldetés, először a pont, majd a kincsekkel teli rakomány meghódítása és tovább terelése, úgy mint Blizzard Worldben, King's Roadon, Hollywoodban, Eichenwalde-ban (másik kedvenc pályám) vagy Numbaniban. Ilios, Lijiang Tower, Busan, Nepal és Oasis, a többkörös párviadalok helyszínei.

Hanamura és Numbani

Ilios és Dorado

Eichenwals és Oasis

A kommunikáció

Mivel taktikai csapatjátékról van szó, okvetlenül fontos, hogy ne némán üljünk egymás mellett, hanem hangoljuk össze a műveleteket - az Abe's Oddysee-hez hasonló, előre megírt, egy gombnyomásos, tömör parancsokkal megnoszogathatjuk a groupot, hogy ne fusson mindenki százfele, üdvözölhetjük egymást, megköszönhetjük, ha kisegített a másik (ajánlatos gyakran használni), S.O.S-jeleket adhatunk le a healereknek, illetve ami talán a legfontosabb, közölhetjük az ultink állapotát, az esetleges kombinációk (és nagyobb hatékonyság) mérlegelésére; de ha igazán együttműködőek akarunk lenni, a chatablakban vagy a mikrofonban hosszabban és bővebben is kifejthetjük a véleményünket, egy társunknak, az egész csapatunknak vagy akár az ellenfélnek is, a meccs teljes időtartama alatt - ne felejtsünk el gyakran (mindig) GG-zni, köszönjük meg a szép healeket és ismerjük el szemből azt, aki olyan sokszor, olyan taktikásan levett minket vagy társainkat!

Tippek a mainjeimmel

Mercy (190 óra):

Igyekezz mindig fedezékből (vagy pajzsos tank mögé állva) gyógyítani!
Mindig fogj rá valakire, így ha leesnél vagy veszélyben vagy, könnyen ki tudod húzni magad!
Osszátok fel a feladatokat a másik healerrel, ne mindenki ugyanazt gyógyítsa!
Használd ki, ha egy társad magasan áll/repül vagy vegyél lendületet tőle!
Tank is your priority!!! (healer is your second priority)
Mérlegelj a rez-ek előtt - például, ha valaki egy Bastion előtt vagy ellenséges gyűrűben, tűzvonalon halt meg, ne próbáld újraéleszteni! (lásd, előző pont)
Addig érdemes rezelni, amíg a respawn-idő el nem érte a felét, utána már nem - kivéve, ha épp a ponton halt meg az illető, amit éppen foglaltok
Ha éppen nincs más kritikus eset, azt védem, aki ultizik
A gyors szárnyalást picit le tudod lassítani a space-szel
Ha bajban vagy, gyorsan húzd ki magad (a te túlélésed a legfontosabb), majd még útközben fordulj hátra és folytasd a gyógyítást!
Mozogj folyamatosan
Ne tarts rá túl sokáig egy emberre, csak hozd ki a kritikusból, többet és gyorsabban tudsz gyógyítani, ha váltogatod!
Mindig maradj egy kicsit hátul, hogyha érzed, hogy ulti jön, ne ragadj be, tudj gyógyítani
Ha valaki tudja magát gyógyítani, hagyd!
Ha ultizol pontfoglaláskor, maradj olyan magasságban, hogy te is részt vegyél a contestben!

Zarya (115+ óra):

Nagyon sokan nem tudják, de buborékos Zaryára, illetve ellenfélre nem lövünk, hiszen a mindkettőbe becsapódó lövedékek pont az ő lövőerejét növelik.
Éppen ezért, ha D.va rakétazáport ont rád, egy Bastion vagy egy turret szeme elé kerülsz, bátran maradj ott, mert nagyon jól feltölt!
Rövid a védelmi idő, tudd, mikor kell visszavonulni!
Robbanékony, ellenséges ulti esetén maradj a magnál, várd meg az utolsó utáni pillanatot és csak akkor vess ki pajzsot magadra és egy társadra!
Pajzsok lebontásához az elsődleges fegyvert javaslom.
Tömegbe, messzire másodlagos fegyverrel lövünk, amit ellépve ívesen tudunk megküldeni
Adj pajzsot annak, aki legelöl van/ultizik/ráultiznak/nagyon szorult helyzetben van!
Zaryával előrelátóan kell játszani - küldj pajzsot az után, akiről sejted, hogy hamarosan veszélyben lesz (pl., egy charge-oló Rein)!
Magadnak csak vészhelyzetben, az utolsó utáni pillanatban keríts védelmet (vagy, ha ellenséges gyűrűben vagy és/vagy úgy érzed, kellene növelni a lövőerőt)!
Maradj kicsit hátrébb, hiszen neked kell felügyelned és védened a csapatot!
Te olyan hős vagy, aki ráér felhasználni az ultiját - érdemes olyan szituációkra tartogatni, amikor pontot foglaltok vagy közelítetek a payloaddal a végállomáshoz, ezáltal meg tudod akadályozni, hogy az ellenfél megközelítsen vagy közbelépjen
Mint minden tank, vigyázz nagyon a healereteikre!

Női szemmel

A legelején a legizgalmasabb kérdés, persze a megfelelő, legtesthezállóbb hős kiválasztása volt, a több, mint bőséges kínálatból - régi "FPS-rókaként", hogy-hogy nem, hamar megtaláltam magamnak Soldiert, akit azóta nagyon kigyakoroltam és máig őt tartom fő mainemnek. Természetesen az elején sok mindenkivel próbálkoztam, még Lúcio volt az, aki mellett egy ideig hűségesen kitartottam - bár akkor még fogalmam sem volt a wall ride-okról és a vicces boopokról. Akik nagyon-nagyon nem mentek az elején, azok Pharah, Mei és Hanzo - Mei-vel manapság úgy vagyok, hogy vagy nagyon jó vagy nagyon rossz periódust fogok ki, ha egyszer elkapom a tempót. Anno én is a tutoriallal kezdtem, de nagyon hamar félbehagytam és azt mondtam, oké, vágjunk neki élesben, majd megtanulom - és így is lett, tényleg quick playből tanultam a legtöbbet! Eleinte senki nem nőtt, Soldieren kívül a szívemhez, de miután mindenkit végigpróbáltam, kikötöttem Zarya mellett - és annak ellenére, hogy sokáig itt sem volt fogalmam a buborékok működéséről, egyszerűen ösztönösen jól ment (azóta még jobban, mióta tudatosan és taktikusan tudom használni a pajzsokat); az pedig, hogy teknősös skinje is van (a legeslegklasszabb), csak még közelebb hozta hozzám. Bár ő mindig is jól ment, egy időre őt is félretettem, majd nemrég újra elővettem. Nagyon hamar elsajátítottam - és kinéztem magamnak -, viszont a support kasztot, melyben majdnem mindenkit egészen jól tudok kezelni. Mercytől eleinte ódzkodtam (annak ellenére, hogy könnyűként van csillagozva), hiszen a rez óriási hatalom és felelősség a kezében, de rájöttem, hogy nem kell túldimenzionálni és mára ő is az egyik mainemmé lépett elő, sőt belé töltöttem a legtöbb játékórát, őt választom a legtöbbször, ha attackra megyünk. Még szinte a legelején, ahogy megütöttem a küszöbszintet, kíváncsiságból kompetitíveztem egyet-kettőt, de ott, akkor és utoljára, úgy elvették a kedvemet a negatív kommentek. Szokásommá vált hetente egyszer letolni néhány Mistery Heroes meccset, melyeknek szintén rengeteget köszönhetek, többé-kevésbé minden hőst sikerült kezelhetővé fejlesztenem, már nincs olyan, akivel ne tudnék mit kezdeni. Például, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok jó vele, nagyon szeretek Widow lenni és rengeteget is fejlődtem, már ha csak a 8-38% célzási arányomat nézem, amire elég büszke vagyok. Egyébként Moirával és Roadhoggal is mindig nagyon jók az eredményeim, de velük valahogy nem érzem a kötődést, így nem igazán szoktam őket választani. Attackra (amit jobban preferálok) leginkább a mainjeimmel megyek, esetleg néha D.vával, Iliosra mindenképp Lúcióval (esetleg Roadhoggal), hogy mindenkit leboopolhassak; defense-re healernek általában Zent választom (beugrósnak Moirát), DPS-nek Meit, Widow-t, néha esetleg Ashe-t, tanknak Reint vagy Orisát (ha fogadó escort van, akkor viszont Zaryát). Bár szabályait és játékmódját tekintve elég egyszerűnek, akár "unalmasnak" is hathatna hosszútávon az Overwatch, én nagyon élvezem, hogy mindig más a comp, a játékosok szintje, aktuális lelki állapota, hogy ismét a mainjüket választják vagy épp gyakorolni szeretnének valakit, az összedolgozás mértéke, a helyszín, amit kikapunk, hogy rögtön ránk pusholnak-e, már a respawnnál, stb. - sosincs két egyforma meccs. Jelen teszt megírásáig pontosan két és fél éve játszom, 1000+ órám van a játékban és silver 5 szinten állok.

Álljon itt egy viszonylag friss POTG-em, Lúcióval

Utóhatás

Egykori és jelenlegi mainjeimet számos fanarton megörökítettem: