Bár az Age of Empires II - Definitive Editiont már jó pár évvel ezelőtt megkaptam a legjobb barátomtól (ő pedig cserébe az HD Editiont [2013] tőlem), bevallom, jobbára még mindig az eredeti verziót nyúzom, ám időnként kíváncsiságból lejátszom egy-egy meccset a javított kiadásból is.
Újdonságok az eredeti részhez képest
A csordultig töltött Definitive Edition nem csupán vizuális púder - az kifejezetten az HD Edition (2013) reszortja volt (talán ezért nem tartott meg sokáig). Amikor azt hittük, nem létezik olyan letűnt vagy máig létező népcsoport - uralkodó/államférfi/hadvezér -, aki ne képviseltette volna magát, a fejlesztők, világ csodájára, képesek voltak újabbakat előhúzni a tarsolyukból - biztosan nagyon fel kellett túrniuk a történelemkönyveket, hiszen valószínűleg a 95%-át kiaknázták. Bámulatos a törődés és a szűnni nem akaró energia a kiadói csapat részéről - nyilván tisztában vannak az örökséggel! A Definitive az új kampányok mellett hemzseg a játékélményen javító, audiovizuális "foltozásoktól", de muszáj volt villantani is - a pusztán dekoratív elemek sem hiányozhatnak. A jól ismert dallamok sosem hagytak kívánnivalót maguk után, de modernre hangszerelve még gyorsabban dobban a rajongói szív - itt már nem lehet mellényúlni. Bár én nem multizok (nem vagyok versengős típus, eleget Overwatchoztam anno), le merem fogadni, hogy a CaptureAge intézménye hatalmas segítség az aktív rankereknek. Segítségével töviről-hegyire kielemezhetik az örökkévalóságnak rögzített meccseiket és felkészülhetnek belőlük (egyébként a normál ütközetek statisztikái is bővebb lére lettek eresztve). Minden Elo megtalálja a számára érdekes tartalmat: a feltörekvő bajnokok tematikus, időre pörgő útmutatókkal sajátíthatják el a "csínokat és bínokat", mielőtt belevetik magukat a farkasverembe.
A fő menü
A definitive editionök fő ismérve (amiért nagyon szeretjük őket), hogy az eredeti kincsesbánya mellett rengeteg extra tartalmat kínálnak. Az Age of Empires külön dicséretet érdemel, ugyanis például, ha a The Forgotten (2013), az African Kingdoms (2015) és a Rise of the Rajas (2016) kiegészítők egyszerre vannak meg, jól átláthatóan, közvetlen egymás alatt helyezkednek el a nyitólapon és egyszerű kattintással váltogathatunk köztük (a BioShock Infinite Season Passével, de Rayman 30. évfordulós kiadásával is alaposan megszenvedtem e téren, mert általában ki kell lépni és kívülről letölteni, nem röppennek be maguktól). Manapság egyáltalán nem bánjuk, hogy nincs lehetőség saját fotó csatolására a profilunkban, ugyanis számtalan játék-beli elem - címer, állatka vagy történelmi egyéniség - várja, hogy büszkén reprezentálhasson minket. Néhányuk ritka ereklye, bizonyos achievementek teljesítésével vagy szezonális, limitált eseményeken való részvétellel zsebelhető be. A jócskán megszaporodó "kampánypiac" új tálalásban tárul-járul elénk: míg korábban békésen elfértek egyetlen lapon (kisebb létszámban, ugye), a készítők mostanra leleményes könyvjelzőfülekbe rendezték őket, kontinensek szerint (amiket néha még tovább osztottak, égtájak alapján). Ez a régi motorosoknak kisebb fejvakarásra adhat okot, amennyiben egy régi témát szeretnének leporolni, először ugyanis végig kell gondolniuk, melyik földrész történelmének szeletkéje volt...
Eredeti interface vs. új interface
A HUD
A városvezetés és a hadviselés hatványozott figyelmet és multitaskingot kíván a modern gamer stratégáktól. Valljuk be, nagyon ráfért már egy kis gatyába rázás a felhasználói felületre. A fejlesztők számos módon igyekeztek enyhíteni a vizuális súlyt (néha inkább növelni, lásd, másodlagos és opcionális küldetések vagy az összes kutatás-fejlesztés folyamatos képernyőn tartása). Haladjunk körbe, kezdjük felülről, a bal széléről! Apró figyelmesség, hogy mindig a címadó nemzet jellegzetes motívumai ékesítik a képernyő négy sarkát diszkréten. Korábban saccperkábé, a "tömeg" méretéből lehetett tájékozódni, hány falubeli szorgoskodik a bokorerdőben, a tanyán vagy éppen a favágótelepen (aki nagyon lelkes, kijelölte és/vagy leszámolta). Manapság senki sem menekül árgus szemeink elől, akár dolgozzon, akár nem. Minden nyersanyag statisztikai kimutatást kap a "felhasználókról", így könnyen megteremthető a kiegyensúlyozott gazdaság. Amennyiben közelednénk a populációs plafonhoz, az ikon idejekorán elkezd sárgán (a figyelmeztetések színe) villogni, hogy időben nekikezdhessünk a "lakásprogramnak". Alább találjuk az összes, de összes korszerűsítés kurrens állapotát, valamint a verbuválódó hadtesteket, valós időben (akár a Red Alertben). Talán a legütősebb innováció a képernyő alsó harmadában terpeszkedő információs sáv mobilissá válása, amire valójában nincs is folyamatosan szükség: akár teljesen össze is csukható, jelentős látóteret felszabadítva. Félig ide tartozik, félig nem, hogy a HP mostantól adott nép választott színével jelölődik, ami némi félreértésre adhat okot... (baráti szövetség piros energiacsíkkal, ellenséges erők zöld színűvel, stb.)
Audiovizuális és játékmenet-újítások
Alapjában két kategóriára lehet osztani: a menedzselés korszerűsítése, illetve a mindennemű "alattvalók" képességei. Akárhányszor nyitottam ki anno a Red Alertet, soha, de soha nem zavart, hogy a túlbuzgó narrátor mindent közvetít (igazából ez a védjegye), míg jelen esetben alaposan meglepődtem, hogy a valószínűleg - egyébként üdvözletes - akadálymentesítő funkció mindent belekiabált a csendbe és rettentő nehezen lehetett kikapcsolni. Hatalmas áldás viszont a zoom, ugyanis rövidlátóként számtalanszor kellett meresztgetnem a szememet a képernyőn történtekre, de most egyszerűen megkukkolhatom, ha valaki lustálkodik; hogy teljesítenek a katonáim közelharcban (az ingatlanok és karakterek kidolgozottabb részletein is érdemes elidőzni) vagy kipánolhatok és távolról gyönyörködhetek a birodalmamban, netalántán jobban átlátom a csatateret. A városalapítás is sokkal gördülékenyebb: az úgyszintén sárgával kijelölt létesítmény "alapkövének" letételekor valóságos koordináta-rendszer rajzolódik fel, figyelembe véve a domborzatot és a többi objektum elhelyezkedését. Háborúban több épület-kontrollcsoport is meghatározható, egyetlen gombra, attól függően, szükség esetén melyik létfontosságú elemhez szeretnénk nagyon gyorsan visszaugrani. Minden ház aranyos csillogásban pompázik, melyben épp forr-formálódik valami, legyen az újonnan toborzott egység vagy a tudásfa egyik ága - de a hősök is ilyen "aurával" rendelkeznek, így rögtön kiszúrhatóak a tumultusban. Apropó, államférfiak: nem olyan egyszerű elveszíteni őket - ha megsebesülnek, nem haláloznak el azonnal, hanem rövid kényszerpihenő után (tábori orvoslás) mehetnek vissza harcolni (régen ez a küldetés elvesztésébe is kerülhetett), valamint gyógyító kezekkel is rendelkeznek. Mind a civil, mind a harcos egységek sokkal intelligensebbek lettek: a büszke leventék már nem sújtják rá az utolsó csapást adott ellenséges kvártélyra, hanem otthagyják, még mielőtt látványosan összeomlana. A földművesek végre megértették és magukévá tették a vetésforgó intézményét: automatizált malmaik képesek önállóan bevetni a kiszáradt talajt, így nem kell a háború közepén pitiáner "házimunkával" foglalkozni. A hatékonyság végett terméseiket leadhatják a hozzájuk legközelebb eső, alkalmatos ponton és végszükség esetén a legközelebbi alkalmas ingatlanban keresnek menedéket. A kijelölés kimaxolásával sajnos még mindig hadilábon áll az Age of Empires: továbbra is "csak" 50-60 személyt tud egyszerre kezelni ráadásul a csoportos verbuválást is visszanyesték kicsit - egyszerre már csak 14-et lehet hozni, a megszokott15-höz képest. Tiszteletteljes említést érdemelnek az HD Edition (2013) nyomában járó olyan eye candyk, mint új állatfajták: malac, tehén, liba (nem mindből nyerhető ki hús); vízesések, szobrocskák, csontvázak, varázslatos szárazföldi és vízi flóra, röpködő pillangók és madarak, de ezeket inkább mindenki fedezze fel magának!
Zoom in - zoom out
Kiadás éve: 2019
(Készítés eredeti éve: 1999)