Sosem voltam különösebben jó Red Alertben, de gyerekként szerettem nézni, ahogy a legjobb barátom (profi módon) játszik vele, illetve gyakran az online téren túl is továbbszőttük a történetet - olykor a saját szánk íze szerint kanyarintva.
A játék
A Wolfensteinhez hasonlóan merész labdát csap fel, miszerint Einsteinnek sikerül visszatérnie a múltba és elébe mennie Hitler összes rémtettének, mellyel nemhogy feloldozást ért el, hanem még borzalmasabb (?) konfliktusokat szabadított a XX. század emberére (ha lehet fokozni) - mert mindig van még egy sátáni alak. A polkorrektség jegyében - a Haegemonia (2002) módjára - tetszőlegesen mindkét fél, a Szovjetunió és a Szövetségesek haditanácsának élére állva is megpróbálhatjuk megérteni és megemészteni az újraírt (lehetetlen) sorsot - sőt, évekkel később, a Red Alert 3-ban (2008) egy harmadik, a japán perspektíva is utat tör magának. A két nagyhatalmi csoportosulás eltérő harcmodorral és divíziókkal rendelkezik, ezen felül az elköteleződő nemzetek (brit, francia, német, görög, ukrán) is bedobnak egy-egy bónuszt a közösbe (nagyobb lövőerő, gyorsabb egységek, olcsóbb fejlesztés). A fő kampány levezénylése mellett lehetőség van "hadgyakorlatra", virtuális géphadvezér(ek) ellen, a legelszántabbak pedig a multiplayer "nyílt" csataterén is megmérettethetik magukat a dicsőségért. A missziók merően eltérnek az Age of Empires-ben látottaktól, ugyanis tobzódunk infiltrálásban, osonásban és egymás kifigyelésében, persze a direkt konfliktusokat sem mellőzzük - ilyen szép tankokkal hogy is lehetne! A felek alig várják, hogy csúcstechnológiai vívmányaikat (kiváltképp hírhedt, signature "ultijaikat", a "közös" találmányon, az atombombán kívül) a tengereken és a légtérben is megcsillogtathassák. A játékot pezsgő életben tartják a rajongók: a ma is gőzerővel működő honlapon, röpke regisztráció fejében, hadüzenetet küldhetünk a tettre kész opponenseknek. Még 2020-ban berobbant az ünneplőbe öltöztetett remaster, melybe az eredeti alapjáték mellé becsomagolták összes kapcsolódó kiegészítőjét is.
Mire emlékeztem gyerekkoromból?
A harsány és vagány Tanyára; az orosz kutyusokra, a pici házaikban, akiket elneveztem; a tengeralattjáróra, amire állítólag azt hittem, delfin; a "húsvéti tojás" gyémántokra; a kém hangját kölcsönző, bársonyos férfihangra; az összes narrátori bemondásra, intonációstul; a szabadidejükben "guggoló" katonákra és a "gesztenyepüré"-szerű, sáros, összekötő hidakra...
 |
| forrás: Open RA |
A bázisépítés
Mivel modern időket élünk, hasábfa és kőszikla helyett leginkább az anyagiakra (arany, drágakő) és az elektromos áramra (ami igen komoly biztonsági protokollt igényel) támaszkodunk (a pályákon random megjelenő szerencsecsomagokból is kinyerhetünk nagyobb összegeket, illetve ha nagyon nagy mákunk van, egész hadtesteket). Előbbiből (ha túlcsordulna, csak raktározzuk el!) finanszírozzuk a hadseregünket (a "banki egyenleg" a képernyő tetején csekkolható), a (második epizódban [2000] szinte a felismerhetetlenségig korszerűsített) gyárépületeket és fejlesztéseket, míg utóbbinak köszönhetik a (mobil)generátorok és (lég)védelmi eszközök zavartalan működésüket, de nélküle a "garázsajtók" sem tudnának felgördülni. A középkori, túl bonyolult hadviselés jócskán letisztult: "elbocsátottuk" az építkezésért felelősöket és nemes egyszerűséggel, a bal oldali oszlopból lehet ömlesztve szemlézgetni a megépíteni kívánt installációkat, nem kell egy epikus csata közepén hazafutnunk. A kicsit bővítettebb kezdőcsomag ezúttal a bázisközpont, melyet néhány erőmű, ércfinomító, barakk és tankgyár kísér, aztán jöhet a többi. Mivel egyik fél sem bízik a másikban, nagyon fontos a radargömbök telepítése, hogy tudjuk, ki merre vándorol és telepszik le. Ilyen komoly bázisokat már nem lehet pusztán falakkal és kapukkal védelmezni (bár azokra is szükség lesz): orosz részről meglehetősen agresszív távoltartásra bíró eszközök a tűz- és áramköpő tornyok, míg az európai államok inkább "csak" álcázzák sajátjaikat a bejáratnál. Az ezerkilencszázas évekre az ember meghódította, mi több, igába hajtotta a légteret, ezért mindenki számára nagyon fontos a légi folyosók tisztán tartása (akár a potyautasoktól). A nyugati nemzetek profi módon sajátították el a megtévesztés művészetét, többek közt építészetükben, fals konstrukció-csalikkal ("városháza", tankgyár, dokk és radar) olykor fölöslegesen lefoglalva ellenlábasaikat.
Egy Szovjet (B) és egy Szövetséges (J) bázis
Az egységek és a harcmodorok
Érdemes megvizsgálni, melyik fél milyen taktikával áll a háborús konfliktushoz: a Szovjetek ahogy tudták, kimaxolták a tankokat - ez alkotja a seregük magját - és olyan őrült kombinációkig merészkedtek (védőtornyaik és katonáik is hozzájuthatnak ezekhez a technológiákhoz), mint elektromos lövedék, aknák vagy robbanóanyag - de ha a mammuttankjukat még bevonják "ultijukkal", a sérthetetlenséggel, akkor jön az apokalipszis! A vizeken nem különösen jeleskednek, egyetlen vízi egységük, a tengeralattjáró szerzett csak kétes hírnevet magának. Nem átallottak harcias németjuhászokat is átképezni, akik gond nélkül átharapják az ellenség torkát. A Szövetségeseket sem kell félteni: ők nem annyira szeretik nyíltan rendezni a nézeteltéréseket, inkább hírszerzőket, ügynököket és tolvajokat alkalmaznak előszeretettel; sérültjeikről pedig szakképzett orvosi gárda (régi kori support/healer) gondoskodik. Inkább őket tekinthetjük a tengerek urának, különböző típusú hadihajóikkal, ellenben a légteret eléggé félik és alaposan felszerelkeztek ellene. A másik fizikai fölényét ultijukkal igyekeznek kompenzálni: a Hopp-porhoz hasonlóan képesek több ezer kilométerrel arrébb meglepetést okozni, hirtelen feltünésükkel, aztán amint végeztek vagy bajban vannak, uzsgyi haza! Egyetlen sunyi technikát azért megosztanak: magasan képzett mérnökeik képesek átprogramozni a másik tábor óvatlanul hagyott épületeteit (vagy megjavítani saját tulajdonukat, ha a Service Depot túlcsordulna munkával).
Red Alert vs. Age of Empires
Úgy gondoltam, érdekes lenne megnézni a két RTS közötti párhuzamokat: szilárd, védekezésképes Town Center helyett mobilis, összecsukható Construction Yard az origó. A bányászbiznisz szüntelen dübörög, itt Mining Campben, ott Ore Refineryben, egyik időszakban humán, a másikban gépesített (minimális önvédelemre képes, eredetileg "hadászati" címkéjű jármű). A Barracks és a Dock 100%-osan megegyeznek. A War Factory egymagában összefog három önálló "iparágat" - Siege Workshop, Stable és Archery Range; ugyanígy, a Technical Centerben egyesül a tanulás (University) és a fegyverkezés csiszolása (Blacksmith). A modern korban természetesen nem Watch, hanem Flame Towerekkel és Tesla Coilokkal tartjuk a frontot. A papok két funkcióját két új egység vette át: a "hittérítést" a mérnökök, a gyógyítást a tábori orvosok. Ebben a korban értelemszerűen hanyagoljuk a lovasságot és az íjászokat, helyette gránáttal és rakétákkal felszerelt katonákat küldünk harcba. Mindkét játékban közös, hogy homály fedi a térképet, ám ha nincs radarod és véletlenül elmászol a sötétbe, kínkeserves visszatalálni. Abban is hasonlítanak, hogyha túl nagy létszámú a hadsereg, nem lehet az egészet egyszerre a kívánt pontra irányítani. Amit hiányolok az idősebbik játékból, az a fölöslegessé vált emberek eltávolításának lehetősége - ellenben a haszontalanná vált épületekből gond nélkül, bármikor pénzt csinálhatunk. Jelentős különbség, hogy a két oldal nem csak különböző perköket, hanem merően eltérő harcmódot kíván.
Érdekességek
- A Red Alert eredetileg bővítményként jelent volna meg, de olyannyira sikeres volt a koncepció, hogy önálló játék lehetett belőle (IMDb)
- A Chronosphere "ledobásakor" van rá egy nagyon kicsi esély, hogy előcsalogassunk egy különleges, mindent elnyelő örvényt (CNCZ)
- Tanyának eredetileg lett volna egy Megan nevű társa, aki mindenben az ő ellentéte (CNCZ)
- A játéknak két asztali gépes verziója kering: a DOS-os, alacsonyabb és a Win95-ös, magasabb felbontással rendelkező (RA.Afraid)
- Két promóciós reklám készült a Red Alerthez, melyek az MTV-n futottak (Frank Klepacki, YT)
- A játékzenékre specializálódott szimfonikus zenekar, a Video Games Live feldolgozta a Hell Marchot - az élő fellépésen maga, a zeneszerző is megjelent... (Frank Klepacki, YT)
- ...aki a stúdió szűkös költségvetései miatt (szinkron)színészi feladatokat is vállalt a Red Alertben (CNCZ)
Női szemmel
Végre rászántam magam, hogy leporoljam a legalább 20 éves, begyöpösödött tudásomat és életemben először egyedül veselkedjek neki. Mivel gyerekkorunkban számtalan küldetést és meccset végignéztem, úgy gondoltam, nem jelenthet gondot. A legjobban a multiplayer izgatta a fantáziámat, de azért minimális időre előbb alászálltam a Skirmishbe (milyen buta neve van!), hogy szokjam a szántást, de csak a feltétlen szükséges ideig maradtam. Talán nem meglepő, hogy az első néhány körben, csak amíg bemelegedtem, máris lerohant az ellenfelem, de hála istennek, ez a közösség nem olyan toxikus, mint az Overwatch, ahol rögtön elkezdték firtatni, miért bénázom és miért nem a mainemmel vagyok (azzal voltam, igaz elég alacsony szinten). A monitoron át is éreztem, hogy furán néznek rám, de megköszönték a meccs végén a játékot. A lényeg, hogy én nagyon élveztem és boldogan bontogattam a szárnyaimat, majd néhány óra után learattam első győzelmemet (!) - mégis felszedtem anno ezt-azt, ahogy ott kucorogtam a legjobb barátom mellett! Ami számomra különös nehézséget okoz a játékban az, hogy már maga, a földi bázis és seregek menedzselése is néha meghaladja a képességeimet, hát még ha kötelezően ki kell hajózni a tengerre és/vagy figyelni az esetleges légi támadásokra - ha nem volt muszáj, nem éltem vele. Bár kettejük közül az Age of Empires az abszolút győztem számomra (talán azért is, mert a középkort preferálom erősen, a modern történelemmel szemben), de a Red Alert, kedves emlékként mindig is nagyon-nagyon közel állt a szívemhez.
Készítés éve: 1996