Mire emlékeztem gyerekkoromból?
Hú, de régen kellett ilyenekről írnom, ugyanis "manapság" (az elmúlt 6-7 évben) átnyergeltem a modern játékokra - modern alatt értem a Portaltól felfelé, ugyanis számomra ez volt az első ilyen. Annak ellenére, hogy a Jedi Outcast mellett ez a másik legkevésbé kedvelt epizódom a sagából (valószínűleg hasonló okok miatt, pedig hatalmas rajongó vagyok), feltűnően sok minden megmaradt és felidéződött, példának okáért a legelső pálya, amit sokan istenítenek (mindjárt megnézzük, hol láthattuk korábban; nekem egyébként formabontó módon az imperialos tetszett legjobban, üdítő volt logikai feladványaival és platformelemeivel, ilyennek kellett volna lennie az egésznek!), a kéznyomatos ajtógombok, az AT-ST, mint - igen hatásos - első mini boss; és természetesen a már említett, felejthetetlen polipok (magyar hangjuk: Dianoga, de az összes ilyen tengeri borzalmat gyűlölöm) - mint kiderült, ez az utolsó pályák egyike, így teljesen biztos, hogy a legjobb barátom végigjátszásában láthattam, mivel én sose jutottam el idáig - közelmúltbeli kísérleteimben is maximum Boba Fettet tudtam megkörnyékezni (azt is csak cheattel, mert meguntam, hogy baromi sokáig eljutottam, mindig rontottam és már nagyon szerettem volna látni a továbbiakat, amiket korábban még sose volt alkalmam) - hamarosan azt is kifejtem, miért. Belegondolva, nincs olyan játék, aminek valaha szerettem volna a csatornás pályáját (lásd, The Witcher, Serious Sam, de még Zelda se kivétel)... a jelenben inkább az volt az egyetlen problémám, hogy jól eltévedtem a csövekben.
Hasonlóságok és különbségek
más Star Wars-játékokhoz képest
Bár a SOTE még mindig nem lett "kebelbarátom", nem lehet megvádolni, hogy ne lenne változatos (kicsi, zárt és üres világa ellenére legalább hamar le lehet darálni): barna-bús, néma főhősünk (sajnos most nem Kyle Katarn, de kire is emlékeztet annyira...?) nem kizárólag gyalogszerrel vág neki a kiterjedt univerzumnak, hanem jetpacket kap a hátára, mint Rodge vagy Max, az MDK 2-ben, botkormányt ragad és (többszörösen) űrhajópilótává avanzsál (tiszta X-Wing Alliance [1999]), de még versenyjárművet is kormányoz a sivatagban - ezekben abszolút a Jedi Academy ifjú padawanjainak lábnyomába lép. Sőt, néhány teljesen átlagos szint stage-ekből tevődnek össze, a bossfightok mintájára (ezek gondolom, egyfajta loading screennek feleltethetőek meg). És akkor a megfejtés az első pálya népszerűségére, amit szerintem már mindenki kitalált, egy az egyben át lett véve a klasszikus Rogue Squadronból, melynek gyakorlatilag ez a signature move-ja, amit persze nem bánunk, mert tényleg epikus (és idegesítő, amikor precíziónk ellenére társunk bekiabálta, hogy elengedett a kábel, esetleg beszólt, ha véletlenül eltaláltuk...). A szintek "lusta" "kikopizása" (no, meg az instruáló droid társ) sem idegenek a sorozattól - mivel nagyrészt ugyanazokon az ikonikus helyszíneken vagy azokat érintve játszódnak, hogy felismerhető és konzisztens legyen (ha egyet láttál, az összeset láttad).
SOTE vs. Rogue Squadron
SOTE vs. X-Wing Alliance
.jpg)
SOTE vs. Mysteries of the Sith
Az irányítás
Kritikák elmosó hulláma illette, méghozzá teljesen jogosan. Még abban a klasszikus korszakban vagyunk (ami nem szolgál mentségére), amikor - az eredeti Dark Forces módjára - az egér tologatása egyszerre szolgál a karakter irányítására és a kamera elforgatására (szigorúan oldalirányba), ami teljes mértékben összezavarja a kontrollnál ülőt, ezáltal a főszereplő mozgása is furán darabos lesz. Nem egyszer azért estem le, önhibámon kívül, mert akármilyen finoman toltam meg az egeret és tapadtam a (szikla)falra, egy pici extra mozdulattól Dash egyszerűen letáncolt a párkányról (fent említett játék remasterjében szerencsére kijavították ezt az ellentmondást) vagy éppen szana-szét lőttek, amíg sikerült az illető felé kormányoznom magam. Az sem segít sokat, hogy szokás szerint számtalan fókusz áll rendelkezésünkre - külsö és belső nézet, hátulról, kicsit közelebbről, szemből avagy felülről (repkedésnél ajánlatos, hogy magad alá tudj nézni, van-e talaj). De a helyzet jetpackkel vagy (verseny)űrhajóban sem jobb: előbbi esetében tejes sebességgel zuhanunk a föld felé, a gomb elengedésével, amennyiben nem támogatjuk meg "gázpedállal", ellenkező esetben a főhős "életképtelenül" szálldogál, amíg a talajra nem vezetjük - ezért rettentő kényelmetlen (és kiegyenlítetlen) a levegőben vívott harc, mondjuk a második AT-ST vagy a sajátját mérföldekkel ügyesebben kezelő Boba Fett ellen. Arra is figyelni kell, hogy ne fogyjon ki a szufla, amikor túl magasan vagyunk, mert a lebegés is viszi ám! A hajómobil kezelése legalább a legegyszerűbb gyorsulási versenyekéhez közelít: lehet sebesebben, illetve kevésbé sebesebben menni; ellenben amikor kiszállunk az űrbe, túlérzékeny, nem túl messzelátó, "kapkodó" célkeresztbe kell vennünk a TIE-fightereket (és elszabadult aszteroidákat) - nekem ez is mindig többedik próbálkozásra jött össze.
A nyeremények és a képességek
A Force 100%-os távolléte számomra nagyon idegen bármilyen Star Warsos megnyilvánulásban - vagy csak túlságosan megszerettem a képességeimet anno a Mysteries of the Sith-ben - ebben a Dark Forces II is majdnem elbukott, de hálistennek Kyle időközben felfedezte Jedi-erőit, annak minden árnyalatával. Az ősi trükk viszont itt is bevethető: a dobozok szinte minden esetben valamilyen kiszerelésű HP-t rejtenek (a picikék is, amikre guggolva kell lőni), emellett a nehezebb szakaszokra tartalékolható a ritka holló invulnerability; de a kvázi secreteknek betudható (ám nem azoknak címkézett), minél több challenge-pont begyűjtésével (kisebb taktikai-ügyességi-távolsági próbák fejében) az életek száma is növelhető (a szemetes pályán feltűnően bőségesen osztogatják, konkrét one-upokkal együtt, mondjuk szükség is van rájuk), ugyanis egyszerű halandó vagy (akár ülsz valamiben, akár nem), ha elfogynak, kezdheted az egészet elölről. Amíg nem jön el a vég, szerencsére random checkpointokra rak vissza, ennyire azért nem szúr ki velünk. Amennyiben te sérülsz, igazi retro módon elszíneződik az életed - sárga palettáról indulva, először narancsra, majd egyre pirosabbra; amennyiben viszont a másik, aki nagyobb nálad és mondjuk boss, százalékos romlásnak indul az állapota (ez is annyira old school).
A fegyverek, a harc
és az ellenségek
Arzenálunk a korábbiaktól sokkal szegényesebb: az emblematikus lézerfegyverrel (sajnos nem lézerkarddal, mert azunk nincs és nem is lesz - a Fallen Orderben pont az ellentettje volt a problémám, nem volt semmiféle lőfegyverem, fénykardomat kiegészítendő) indítunk, majd idővel kalandvágyból elkobozzuk ellenségeink suss gunját és rakétalövőjét, mely készlettel a játék 90%-ában kell operálnunk, majd a legvége felé engedélyt kapunk a speciális, kicsit szűkmarkúbban osztogatott, ellenben pusztító eszközökre, úgy mint a villanásnyi momentum, ami mindenkit kiirt vagy a "jegesítő". Az ammo minden hagyományostól eltérően nem számszerűen fogy, egészen nulláig, hanem amint kiürül a csuszka (ekkor kisebb erővel tüzel), magától visszatöltődik, így sosem maradunk töltény nélkül. Lőni sem úgy szoktunk általában, hogy kattintgatni kelljen, mint jelen esetben - kell is szorgosan, ugyanis a katonák elég kemények és Dash a legkisebb találatot is nagy üvöltéssel fogadja (hasonlóan, mint Kyle, ha esik egy métert) -, hanem folyamatosan az egér bal gombján pihentetjük az ujjunkat. Meglepően sok a bossfight, úgy pályánként-két pályánként (na, azért még nem egy Cuphead vagy Shadow of the Colossus, de több, mint egy átlag Star Wars-játékban), ellenségeink pedig legtöbbször nem is emberformájúak, hanem droidok, lépegetők vagy egyéb undorító, mélytengeri teremtmények (el is felejtettem hálistennek, "mama" Dianoga mennyire undorító, de isteni érzés volt végre revansot venni rajta, gyerekkorom rémálmaiért); de azok a kis kamerák/tornyok is nagyon köcsögök, amikről sose lehet tudni, honnan lőnek. Szerencsére akár szeretnénk, akár nem (én szeretem), autotargetünk van, ami a nagyon-nagyon messzi célpontokat is tűpontosan kiszúrja.
Észre se vettem, mennyire megszaporodtak kedvenc Star Wars-játékaimmal kapcsolatos bejegyzéseim, így Serious Sam és Zelda mintájára álljon íme egy hiánypótló tematikus toplista:
#1: Mysteries of the Sith (DLC)
#2: Dark Forces II
#3: Rogue Squadron
#4: Fallen Order
#5: Jedi Survivor
#6: Jedi Academy
#8: Jedi Outcast
#9: Shadows of the Empire *
Készítés éve: 1996