Star Wars Jedi - Survivor

Négy évvel ezelőtt a Fallen Order minősége és tartalma minden egyszemélyes, kaland-FPS-rajongó hitét visszaadta a műfajba. Mivel szinte teljesen egyszerre jelent meg a  Tears of the Kingdommal - és a Zelda nálam mindent visz -, döntenem kellett; nagy lelkesedésemben el is feledkeztem csekkolni a gépem teljesítményét és amíg nem eszközöltek frissítést, csak köhögött alatta (azóta helyreállt a világ rendje, kivittem a Zeldát is, így összeálltak a csillagok).

A játék

Calt a sorsfordító döntés óta kétségek gyötrik. A nagy csapat dolga végeztével szétszóródott (mindenki lenyugodott/letáborozott/feladta az ügyet/a maga ügyleteit bonyolítja - vagy mégsem?), egyedül benne erősödött egyre a vágy, hogy visszaállítsa a Jedi-rendet, de erre természetesen nem képes egyedül, fel kell kutatnia az arra alkalmas személyeket, akikkel tényleg közös a cél (és ő tényleg próbál mindenkire szép szóval hatni, de a történet utolsó szeletére már ő se bírja ki ép ésszel), hiszen többen többféleképpen próbálkoznak párhuzamosan (évszázadok óta), többek közt, egy nem is olyan eldugott paradicsom rejtekében. Kétes hírneve révén, az ifjú ismét rabságba kerül - ezzel akaratlanul hatalmas szívességet tettünk mindenkinek, hiszen amíg gyakorlatilag mindenki ránk volt állva, a többiek békében újraszervezhették magukat. A komplikált, az A New Hope-ot idéző, ám sikeres menekülést követően, beépített cimboránk oldalán, régi jóbarátja, Greez otthona felé veszi az irányt, a kissé viharviselt Mantisen (aminek tulajdonosa bizonyára nem fog örülni, ráadásul nagyon furcsa a teljes legénység nélkül, de gyakorlatilag minden úgy van, ahogy hagytuk - tele szép emlékekkel). Ha már ott vagyunk, lerendezünk néhány helyi ügyletet és miközben mindössze szeretnénk kikupálni űrhajónkat, felveszünk egy évszázadokat késő, ám még mindig aktuális küldetést, aminek nagyobb a jelentősége, a jelenre gyakorolt hatása, mint gondolnánk - amire apránként befut a komplett baráti társaság.

Hasonlóságok és különbségek
az előző részhez képest

Megtartották, ami jó és feljavították, ami döcögött - utóbbit szerintem mindenki tudja, miről beszélek: a kritikus gyorsutazás. Rengeteg időt megspórolunk egy-egy fárasztó küldetésszakasz után, ráadásul számtalan úticélból szemezgethetünk - ez a létező legjobb, amit tehettek a játékkal. Egyúttal a shortcutok is szépen megszaporodtak és konzisztensebbek lettek. Jócskán bővült a meditációs kör funkciója, a mozgástár már-már tényleg Jedi Academys magasságokba tör és kaptunk egy vagon régi-új Jedi-képességet, ami vérbeli Star Wars-életérzést biztosít (ha már Jedi Academy, egy ponton ugyanúgy kell kerülgetni a vészjóslóan köröző homoki kukacot); megjelent a testreszabhatóság, letisztult a térkép (hasznos funkciókkal bővült, például visszatekerhetjük az útvonalunkat és, ha kényelmes kedvünkben vagyunk, ismét erősen a Doomra hajazva, felfedhetjük az összes lootot) - ezeket mind-mind kifejtem a maguk paragrafusában. Kis BD eddig se tétlenkedett, nagyon bátran viselkedett, most új trükköket rejt a "tarsolyában". Újdonság az opcionális mellékküldetések felvétele (akár a Serious Sam 4-ben), a toborzás és ezáltal új minijátékok és kihívások behozása, valamint az alaposan rejtőzködő erő-időpróbák (melyek ügyességünket és harci tudásunkat teszik próbára) - keresd a gyanús, lila portálokat (első blikkre szimpla health/Force essence-nek tűnnek), amik rengeteg értékes tapasztalati ponttal vagy éppen egyedi, máshol nem elérhető perkekkel gyarapítanak, sikeres teljesítés esetén (ezekről is később).

 

Az irányítás és a harc

A készítők nem aprózzák el a dolgokat, rögtön a legelején csokorba fogják az alapvető támadási formákat, egy improvizációs csata kereteiben, néhány önfeláldozó Stormtrooperrel. Ezek persze csak az alapok, ahogy a főhős érik, mint a jó bor, egyre több manőverre tesz szert, hogy ellenfelei csak pislognak. Hálistennek minden, az előző részben magunkévá tett trükkre emlékszünk (nem csak mi, a kicsi droid is), úgy mint falon futás (ha valaki menőzni szeretne, végigszánthatja Coruscant fényújságjait), drótkötél-csúszka, mindkét irányba, double jump, slice, stb. A macskaügyességű fiúról már-már azt hinnénk, a világ összes akrobatikus mozdulatát elsajátította, mégis képes meglepni minket: "plafonra mászik" (nem csak, ha felidegesítik), az assassinok-inspirálta horoggal vagy éppen a jámbor madárdinó barátságával. Drága Merrin olyan jó hatással van az ifjúra, hogy jelenlétében még két trükk mesterévé válik, nevezetesen a dashelés, amivel még egyet toldhatunk, az amúgy sem kicsi ugráshosszon, valamint a lézerfalakon (legyen zöld vagy piros) való áthatolás (el se tudtam képzelni, milyen hackeléssel tudjuk feloldani). Ha inkább szilárd talajjal a lábunk alatt érezzük magunkat biztonságban, finoman szelídítsünk meg egy arra alkalmas varázslényt (ez lehet sokszínű Nekko vagy éppen komikusan cuki, nyurga Spammel). Említett teremtmények extra jótékony előnye, hogy hátukról dobbantva képesek vagyunk "nyusziugrásra", ezáltal még egy szinttel feljebb lépni. A fém mászólapok és kötélhágcsók meghódítását izgalmassá teszi, hogy sok esetben árammal vannak futtatva. Ahogy már érintettük, Jedi lovagunk egyre képzettebben forgatja a lézerkardot, összesen 5 állás van a repertoárjában, ám ezekből, a BioShock Infinite módjára, csak kettőt tathat magánál és akkor csereberélheti meg, ha checkpointon halad át. Ezek közt szerepel Kylo Ren ikonikus kardja és végre-valahára, pisztoly!!!! - ez a Fallen Order óta hiánycikk, amíg az ellenfél vígan lődözhetett. A Doom mintájára, úgy lehet újratölteni, ha kézitusára folyamodsz. A block metert fokozottan szemmel kell tartani, ugyanis az ellenséges töltények le tudják szívni, ilyenkor megtántorodunk és kis időre sérülékennyé válunk. Ha egyszerűen a természetre szeretnénk bízni, egy határozott mozdulattal lökjük ellenfelünket a Koboh-n található (mindenkire ártalmas), fojtogató kék gömbökbe (amikor félreszaladnak a lézerre, teljesen olyanok, mint a Rayman Legends molyai).

 

Társaink, segítőink

Korábbi bejegyzésemben kizárólag BD-1-t vettem lupé alá, azonban az apró robotnak le kell mondania az egyetlen segítő megtisztelő pozíciójáról. Természetesen továbbra is ő a legfontosabb, hiszen olyan távcsövet vetít elénk, mellyel nem kell meresztgetnünk a szemünket, sőt, a Breath of the Wildhoz hasonló jelölőket bökhetünk a térképre - melyekre igen csak szükségünk van, amilyen szinten kitágult a világ, annyi tenni-látnivaló van és csak 6 szín! Mivel a kicsi droid továbbra sem hajlandó lemondani - a néha őt bajba keverő - szkennelési mániájáról, minden korábban bemért adatot (legyen élőlény vagy tereptárgy) felismer a messzelátó. Továbbá, szét tudja spriccelni azt a nem túl bizalomgerjesztő, fekete trutyit, mely vezeti az egyetlen anyagot, ami le tudja bontani azt, a lézert. Alapszinten már korábban is "hackerkedett" (lásd: Slice), ezt most bámulatosan továbbfejlesztette, az elektromos hálózatok megbabonázásával - így a hatástalanított terminálok például újabb ládákat oldanak fel, pont, mint a Skyward Swordben. Kicsiny csapatunkhoz csapódik régi cimboránk, az ingatag Bode, az apa, aki jó pillanataiban amellett, hogy jetpackjével játszi könnyedséggel szálldos, falelemeket tud futóképesre fordítani, illetve a harcba is besegít; az áldott jó Cere, akinek egy rövid, ám annál velősebb jelenetben a bőrébe bújhatunk; valamint életünk szerelme, a megtért sivatagi tündér, akinek teleportációja révén szintén nincs gondja a helyváltoztatással, emellett horgokat teremt a semmiből, eggyé teszi, ami eltörött és leány a gáton, ha konfliktusra kerül sor.

A fejlesztés és a képességek

Szorosan kapcsolódnak a meditációs körhöz, mely apránként fedi fel kibővült feladatkörét: eleinte úgy tűnik, továbbra is skillpointok lekezelésére és röpke szusszanásra alkalmas, ám idővel megszerezhetjük a kardmanővereket, a vadiúj a perkeket, átismételhetünk bármilyen mozdulatot, amire csak szükségünk lenne és elegendő állomás esetén gyorsutazhatunk. A hagyományos kategóriákat törött kőtáblák ölelik körül, melyek a szál előrehaladtával mutatkoznak meg, friss képességeket és fejlesztéseket feltárva. A perkekről érdemes tudni, hogy három helyet tölthetnek ki, ám egyes elemek többet is igényelhetnek, így ügyesen kell sáfárkodnunk, egy nagyon erős vagy több, de hasznosabb kombinációval. Nekem az az érzésem, hogy ez a játék sokkal jótékonyabban osztogatja az esszenciákat, felturbózva a fejlődés rögös folyamatát. Aki ízig-vérig Star Wars-rajongó, annak feltűnhetett, hogy az Erő elég haloványul kiaknázatlan maradt - utoljára a Mysteries of the Sith-ben birtokoltuk a teljes katalógust. Örömmel üdvözölhetjük köreinkben a rég elfeledett Persuasiont, melyet emberen és "állaton" egyaránt alkalmazhatunk (ha ellenállna az illető, Fallout-féle feleletválasztós technikákkal is rásegíthetünk). A Slow különösen kiemelt szerephez jut, folyton kéznél van, ám elég hosszú a cooldownja. 

A nyeremények és a testreszabhatóság

A Survivor idejekorán bőszen osztogat rejtélyes ásványokat (a szemfüleseknek), melyekről jóval később derül ki, mire használhatók. Persze nem ezek az egyetlen javak, melyeket jártunkban-keltünkben (vagy speciálisan ennek szentelt felfedezőutakon) begyűjthetünk - minden esetben más-más árus színe elé kell járulnunk, hogy kamatoztatni tudjuk: a kristálydarabkákból "kifizethetjük" a stylistot, a fodrászt és a borbélyt (öltözékeket, arcszőrzetet és frizurát) - talán ez a legszórakoztatóbb és leglátványosabb; a rejtélyes CD-ket Zee már egyel hasznosabb perkekkel és BD-1-alkotóelemekkel jutalmazza, hogy a kis droid is minél csinosabb legyen a küldetésen. Kicserélhetjük a szemét, a "fülét", az egész buksiját, a törzsét és a lábacskáit, ráadásul, ha útközben "Pantone-palettánk" bővítésére is odafigyeltünk, 3 árnyalatban újraszínezhetjük minden porcikáját, illetve afelől is dönthetünk, mennyire legyen viseletes a fémpáncélja. A harmadik és egyben utolsó, az ósdi tekercs, mellyel gyakorlatilag kiválthatjuk, ha elmulasztottuk a szivárvány minden színének feltérképezését vagy új elemekkel szeretnénk bővíteni a lézerkardunkat (itt szintén beállíthatjuk a rozsdásságot). Különösebb ráhatása egyiknek sincs, pusztán esztétika. Körülbelül a játék felénél jöttem rá, mit jelentenek a csoportosuló, zöld szentjánosbogarak - azokat a pontokat jelzik, ahol Greez számára - immár nem (csak) barátsága elnyerése céljából, egzotikus növénymagvakat gyűjthetünk. Továbbra is jelen vannak a Force- és Health-essence-ek, harmadik opcióval megtoldva - néhány erőtér szimplán jókorát lendít a pontjaidon, hogy megüsd a következő szintet.

Női szemmel

A rengeteg technikai nehézség ellenére egyre erőltettem a Survivort, mert tudtam, hogy megéri. Mint több posztomban említettem, engem sem az apróbb lagok, sem a low res nem izgatnak, ám a rendszeres kifagyások (Tomb Raider-deja vu), néhány precíziós feladat teljesíthetetlensége és az ezekből adódó hatmillió újrakezdés sajnos próbára tették a türelmemet, ezért akármennyire bántam (a "pénzkidobást"), egy időre kénytelen voltam parkolópályára tenni. Szerencsére, időközben a kiadó kidobott több patchet, illetve fel lettem homályosítva, hogy a laptopom turbó-gombjával is meg lehet noszogatni - így még egyszer, utoljára nagy levegőt vettem, elölről végigtoltam (egészen meglepődtem, milyen sokáig jutottam) és megkezdődhetett a normális, zökkenőmentes végigjátszás. Második rész lévén már sok mindent elvárnak tőlünk - például, hogy a becsapódni készülő droidokat/bombákat jól el kell lökni vagy hogy vedd észre azokat az észrevehetetlen, szűk réseket; de a gyűlölt, agresszív őrrobotot is viszontláthattam, az 5. percben. Legnagyobb örömömet továbbra is abban leltem, hogy a jócskán megnyúlt univerzum minden pici szegletét átfésültem (engem már a legeslegeslő helyszínnel megvettek, Coruscant örök klasszikus, főleg, hogy jó kis Dark Forces II-vibe-ot hoz; de a bazaltorgonák is lenyűgöztek, meg Koboh, úgy általában, a tündértavakkal). Esküszöm, nem mindig tudatosan, de legnagyobb hányadukba így is belebotlottam - kimaxolásra sosem törekszem, mert elunom félúton. Ismét azt a jól bevált taktikát alkalmaztam, hogy jó nagyot haladtam a fő küldetéssel, majd újonnan megnyílt képességeimmel elkalandoztam megnézni a hátrahagyott tájakat és órák múlva tértem vissza. Ezért, ha megkérdezték tőlem, hol tartok, rendszerint nem tudtam válaszolni. Bár összességében sokkal kiterjedtebb minden helyszín, hiányoltam még több új bolygó felfedezésének lehetőségét (tudom, ez nem a Starfield [2023]) - eddig is nagyon élveztem, ha új környezetekben barangolhattam. Az előző részen felbátorodva, feljebb toltam a nehézségi fokozatot (amott vagy Story Mode-ban ,vagy Padawanként nyomtam, már nem is emlékszem), ami hiba volt, hiszen meglepően több kihívást jelentettek és gyakorta vissza kellett vennem a jóból, főleg bossfightok/bounty hunter-fightok/Bedlam Slasherek/BX-ek esetében (nem várt létszámban voltak jelen az új, bosszantóbbnál bosszantóbb  csatlósok). Őket szerencsére jól ellensúlyozták a bájosabbnál bájosabb, pozitív és negatív karakterek, úgy mint Pili, Skoova vagy Bilemaw - tudom-tudom, ellenség, de legszívesebben megöleltem volna. Első ránézésre igencsak megijesztett, hogy esetleg egy exkavátorral kell "puszta kézzel" szembeszállnom, eléggé final bossfightnak tűnt, aztán a világ legeslegepikusabb, ügyességi-menekülős jelenete lett belőle, amitől  tátva maradt a szám és fülig érő mosollyal csináltam végig (annak ellenére, hogy nem mindig láttam, mit kell csinálni). Még mindig csodájára járok annak a pillanatnak, amikor a homokviharban meg kellett küzdenem egy AT-ST-vel úgy, hogy legutolsó stimem végére jártam és összesen két hitem volt. Amikor keserű feladás után másnap visszaléptem, csodával határos módon visszatért az összes gyógyszerem, így tovább tudtam vinni a fonalat. Apropó, plusz HP: nagyon-nagyon tetszett az új animáció ennek megkaparintásakor, ahogy a két főhős egyszerre nyomja meg a gombokat, majd összeüti a könyökét.

Utóhatás

Megjelenés éve: 2023