Kedvenc képregényhőseim minden mennyiségben jöhetnek: láttam az összes, róluk készült rajzfilmet, animációs filmet, filmet és ez a játék is nagyon jól sikerült - csak a tényleges képregény hiányzott a gyűjteményemből, de időközben azt is sikerült beszereznem (angolul). Ha jól emlékszem, egy gyerekkori barátnőm mutatta, ugyanaz, akivel mindig Simseztünk (2000).
Mindenekelőtt, hat évtized (és megannyi szeretetteljes pillanat) után, a tündéri Ideaflix, a biztonság kedvéért, még egyszer elugatja nekünk, ismétlésként, gyönyörű, mesekönyv-szerűen megrajzolt illusztrációkkal, a római-gall konfliktust, melyet 0-99 éves korig már mindenki régóta fúj. Szerintem azt nem nagyon kell részleteznünk, hogy miről szól a játék és kik bukkannak fel benne, annyit viszont érdemes tudnunk, hogy mi, maguk dönthetjük el, kedvünkre, melyik főhőst szeretnénk a porondra küldeni (nekem mindig is Obelix volt a kedvencem) - amennyiben viszont ketten játszunk, egy barátunkkal, mert ilyet is lehet, "le kell bokszolnunk", ki kivel szeretne lenni, itt ugyanis együtt kell haladnunk és együttműködnünk, pl. egyszerre befejezni a pályát. Nagyon vicces tud lenni, ahogy a fürge, pici Asterix előrefut, a lomha Obelix pedig próbálja tartani a tempót - amikor egymás mellé kerülnek, akkor viszont úgy tűnhet, mintha a másik láb alatt lenne és el akarná taposni, de erről szó sincs. Ebben az epizódban szinte minden spin offra van utalás, amit csak eddig kiadtak: lásd, az Olimpia vagy a Kleopátra-küldetés (ezekből film is készült), illetve kiválóan visszaadja a filmélményt, akár a Reszkessetek, betörők!
A játék
Mindenekelőtt, hat évtized (és megannyi szeretetteljes pillanat) után, a tündéri Ideaflix, a biztonság kedvéért, még egyszer elugatja nekünk, ismétlésként, gyönyörű, mesekönyv-szerűen megrajzolt illusztrációkkal, a római-gall konfliktust, melyet 0-99 éves korig már mindenki régóta fúj. Szerintem azt nem nagyon kell részleteznünk, hogy miről szól a játék és kik bukkannak fel benne, annyit viszont érdemes tudnunk, hogy mi, maguk dönthetjük el, kedvünkre, melyik főhőst szeretnénk a porondra küldeni (nekem mindig is Obelix volt a kedvencem) - amennyiben viszont ketten játszunk, egy barátunkkal, mert ilyet is lehet, "le kell bokszolnunk", ki kivel szeretne lenni, itt ugyanis együtt kell haladnunk és együttműködnünk, pl. egyszerre befejezni a pályát. Nagyon vicces tud lenni, ahogy a fürge, pici Asterix előrefut, a lomha Obelix pedig próbálja tartani a tempót - amikor egymás mellé kerülnek, akkor viszont úgy tűnhet, mintha a másik láb alatt lenne és el akarná taposni, de erről szó sincs. Ebben az epizódban szinte minden spin offra van utalás, amit csak eddig kiadtak: lásd, az Olimpia vagy a Kleopátra-küldetés (ezekből film is készült), illetve kiválóan visszaadja a filmélményt, akár a Reszkessetek, betörők!
A pályák
Megannyi ismerős tájon vonulunk majd végig, miközben útközben felpofozunk pár vaddisznót és egynéhány rómait: erdőn-mezőn, még hajótörést is szenvedünk, aztán szépen, sorban letessékelnek minket, az összes hajóról, amit csak találunk, végigtoljuk a havas tájat, egy szál kisgatyában, bankot "rablunk", időre (ahol széfek és emeletek labirintusában kell megtalálnunk a kijáratot), betörünk éjszaka egy római városba, amiért hordókat vágnak hozzánk, illetve elkalandozunk a romantikus napfelkeltében, a búzamezőn vagy éppen, a svájci erdőkben (ez a kettő az én két kedvenc pályám) vagy, mivel olyan sportosak (és erősek) vagyunk, pár képkocka erejéig betévedünk az olimpiára és itt öregbítjük hazánk hírnevét, a küldetés kellős közepén. A játék különlegessége, hogy a Dzsungel Könyvéhez hasonlóan, több talajszinten végigjárhatóak a pályák - és nem csak kültéren, a pálya tényleges, fő részén, a síkok és a hegyek váltakozásában, hanem le is bújhatunk a föld alá, a pincékbe vagy éppen, egyre feljebb kapaszkodhatunk az árbocon, újabb kincsek (és ellenségek) reményében - de végül, minden út ugyanoda (nem Rómába) vezet.
Ki mások is lehetnének, mint a különböző személyiségű és vérmérsékletű katonák: a mosolygós gyilkos, a gyáva, aki le se áll harcolni, inkább eliszkol vagy az orvgyilkos, aki békés sétát tettet, majd hirtelen ránk ront. Nem hiányozhat a repertoárból a falu bikája sem (csak ő, illetve főhősünk azok, akik a teles pályán sem fáznak, míg mindenki másnak jégcsap nő az orrára), egyesek pedig hatalmasra nyílt pupillákkal és egy lándzsával a kezükben próbálják bokornak vagy farönknek álcázni magukat, abszolút hihetően. Az állatok is összefogtak ellenünk: néha felküldhetünk a levegőbe egy-egy békésen futkározó vaddisznót, de a fán ugrándozó, mosolygós mókuska sem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Máskor kövek potyognak a fejünkre, hordók gurulnak az utunkba, büdös halat vágnak hozzánk, megpróbál elütni egy fogat (melybe a falu bikája fogat) vagy felénk kap egy sirály, tehát senki nem hagy nyugtot nekünk. Ellenfeleinket könnyedén átugorhatjuk, ha sietős a dolgunk vagy bevihetünk nekik egy balhorgot. A humor forrása nagyrészt innen származik, de az is komikus, ahogy Obelix a gravitációval és habtestével dacolva, követ dob egy ingatag deszkára, hogy nagyobbat ugorhasson. A vaddisznót egyszerre sajnálom és nevetek rajta, amikor hősünk egy jól irányzott pofonnal felküldi az égbe, talán egyenesen hazáig, a nyársig repül, mert a termetes gall, ugye így szereti.
Az ellenfelek
Ki mások is lehetnének, mint a különböző személyiségű és vérmérsékletű katonák: a mosolygós gyilkos, a gyáva, aki le se áll harcolni, inkább eliszkol vagy az orvgyilkos, aki békés sétát tettet, majd hirtelen ránk ront. Nem hiányozhat a repertoárból a falu bikája sem (csak ő, illetve főhősünk azok, akik a teles pályán sem fáznak, míg mindenki másnak jégcsap nő az orrára), egyesek pedig hatalmasra nyílt pupillákkal és egy lándzsával a kezükben próbálják bokornak vagy farönknek álcázni magukat, abszolút hihetően. Az állatok is összefogtak ellenünk: néha felküldhetünk a levegőbe egy-egy békésen futkározó vaddisznót, de a fán ugrándozó, mosolygós mókuska sem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Máskor kövek potyognak a fejünkre, hordók gurulnak az utunkba, büdös halat vágnak hozzánk, megpróbál elütni egy fogat (melybe a falu bikája fogat) vagy felénk kap egy sirály, tehát senki nem hagy nyugtot nekünk. Ellenfeleinket könnyedén átugorhatjuk, ha sietős a dolgunk vagy bevihetünk nekik egy balhorgot. A humor forrása nagyrészt innen származik, de az is komikus, ahogy Obelix a gravitációval és habtestével dacolva, követ dob egy ingatag deszkára, hogy nagyobbat ugorhasson. A vaddisznót egyszerre sajnálom és nevetek rajta, amikor hősünk egy jól irányzott pofonnal felküldi az égbe, talán egyenesen hazáig, a nyársig repül, mert a termetes gall, ugye így szereti.
A nyeremények
Erre nem fordítottak túl sok gondot. Ahogy azt már a videojátékokban megszokhattuk, pénzérméket kell gyűjtenünk, de ilyen gyönyörű, csillogó aranyérméket még sose láttam! Mario-módra kell kikocogtatni őket, egy díszes aranydobozból (van, hogy egynél többet rejtenek), de néha szabadon is előfordulnak, a fákon teremve. A kockákra fel lehet ugrani és új magaslatokba lehet velük emelkedni, újabb kincsek után kutatva. Ezen kívül, gyűjtögethetünk csillagokat, hátha egyszer seriffek szeretnénk lenni vagy kiraknánk azokat sorban, az égre és természetesen életet is szerezhetünk: az egyest stílusosan, babérkoszorú fogja közre. Az alap HP is abszolút klisé: a nagyétkű Obelix csirkecombokból töltekezik, de ha néha-néha hozzájut egy egész csirkéhez, aminek (és a vele járó sérthetetlenségnek) úgy megörül, hogy nekünk csak hátra kell dőlnünk, ő pedig magától felpofoz minden szembe jövő, ellenséges szándékút és/vagy rossz arcút. Ami viszont, szerintem már sokkal fantáziadúsabb, az a sajt, mint HP, egy olyan játékban, ahol nem Jerry egér a főszereplő.
Készítés éve: 1996
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése