Legoracers

Tulajdonképpen, soha nem voltam, se nagy autóversenyes, se legóm nem volt gyerekkoromban. Az autós játékokról az az utolsó emlékem, hogy a Need for Speed tengerpartos pályáján folyton a szalagkorlátnak csapódok. Ezt a műfajt inkább a bájosabb oldaláról szeretem megragadni, a Legoracersszel (így pótolandó a legózást) és a Revolttal, mini távirányítós autókkal, no meg a különleges, vagányan futurisztikus Wipeouttal. Ha jól emlékszem, ugyanaz a gyerekkori barátnőm mutatta, aki a Tom & Jerryt (1991) és a The Simset (2000) is.

A játék (?)

Mielőtt eldöntjük, hogy egyes egyedül ugrunk neki a sűrűjének, kihívunk másokat vagy esetleg időmérő edzést és bajnokságot tartunk (itt legalább dobogósnak kell lenned ahhoz, hogy továbbjuss, akár a Revoltban), érdemes egy kis gondot fordítani karakterünk testének és lelkének ápolására, illetve a járgány megbütykölésére. Előbbihez, először is öltöztessük fel megfelelően bábunkat! Szabhatjuk a saját képünkre, kérhetjük a gép segítségét és tetszés szerint kombinálhatjuk a különböző sapkákat/parókákat, arcokat, pólókat és nadrágokat. Természetesen lehet látni, mihez mi illik vagy mit szántak, de úgy nem vicces. Így lehetünk, például parókás / koronás / bukósisakos / pici kalapos robot vagy halálfej, esetleg napszemüveges kalóz. A következő lépés az igazolványkép elkészítése - be kell igazítanunk azt a jellegzetes arckifejezést - aki sokat vicsorog, az úgy is marad. Ezek után, végre kézhez kapjuk az autónkat, legalábbis az alapját, a vázát, amit tetszés szerint feldíszíthetünk (agyonrakodhatunk), egymásra polcolt pénztárgép, ék vagy gúla alakú legóelemekkel, pajzsokkal, kardokkal, hordókkal, zászlókkal, lángnyelvekkel, de nem akarom lelőni az összes poént (a gyorsépítés alapértelmezett, sárga-kék-fekete járgánya magában se rossz). Folyamatosan oldhatunk fel újabb és újabb, klasszabbnál klasszabb elemeket (akár a Rogue Squadronban), amelyeket a vesztesek autójáról kaparinthatunk meg. Tegye fel a kezét, aki ezzel ütötte el a játékidő nagy részét!

Mire emlékeztem gyerekkoromból?

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindenre: a vidám zenére az intróban; a kis építőmunkásra; a csilingelve aláhulló, sok-sok legóelemre. A menüre, amit mindig más-más karakter harangoz be. Arra, hogy kis névjegykártyára írhatjuk fel a nevünket (ez valószínűleg a jogsi). Az öltöztetőbabára, aki folyton az arcát tapizza és sose tetszik neki, amit éppen lát. Az összes pályára, a fő karakterekre és a hozzájuk tartozó kocsikra (és azok bizonyos elemeire, amiket különösen imádtam). A pályákra, kívül-belül (még arra is, hogy az ufóson rengeteg turbó van elszórva). És máig, a titkos helyek zömére is (akár a Happydogban).

A pályák

Természetesen nem lehet elkerülni itt sem a kliséket - van jeges és erdős pálya, mint az Obelixnek, hajós, mint Tarzannak, éjszakai kastélyos, mint a  Jazz Jackrabbit 2-nek (aminek mellesleg pont olyan az ege, mint a Shadows of the Empire [1996] kettes pályájának) és nem a könnyűek közé tartozik, de legalább rengeteg kreatív ötlettel van felturbózva. Általában az a jellemző, hogy egy pályán belül váltogatják a külső-belső helyszíneket, akár az MDK 2 hetes szintjén. Nem egyszerű sivatag, hanem bekukucskálsz a piramis belsejébe. Nem egyszerű esőerdő, hanem barlangokban és azték templomokban kacskaringózunk. Nem egyszerű kis kastély, a szép udvarára is kimehetünk. Persze nagyon-nagyon egyedi és zseniális megoldások is vannak, mint az ufós pálya vagy az űrállomással összekötött vulkán, ahol mindössze annyi időnk van leolvasni a színkódot, ami a titkos helyet nyitja, akár az autópályán egy útszéli plakátról. Érdekes módon, nem annyira kocka LEGO-világ az egész, mint azt várnánk. A grafika minősége hagy némi kívánnivalót maga után (több egész pályával együtt kísértetiesen a 102 kiskutyára emlékeztet), mégsem rontja a játék jellegét, hiszen a háttér él és virul, csak sajnos annyira gyorsan kell menni és a versenyre, meg egymásra figyelni, hogy lehetetlen alaposan megszemlélni azt a rengeteg bájos, jól kidolgozott részletet a háttérben, mint például a csontvázat, aki egy kis csillén esik a lávába. Hogyan is viselkedik ez a világ? A távolból egy hajó dobál ránk bombákat, akár a Lomaxban vagy a Rayman Originsben. Egy hatalmas repülő csészealj lebeg fölöttünk és olyan kék sugarakat bocsát ki, amik képesek megragadni és visszahúzni minket, repülőgépek suhannak el felettünk, egy házikó robbantgat a varázspálca intésére vagy egy szellem sétafikál keresztbe, az éjszakai erdőben és amikor keresztezzük egymás útját, megbénít egy pillanatra. Úgy látszik, nem szereti, ha megzavarják. Aztán ott van az a titkos, rajtnál turbóból indítás, ami százból jó, ha egyszer összejön, csak valahogy szorgosan  nyomogatni kell az entert. Annyira nem változatosak a pályák, gyakorlatilag sokszor csak meg vannak fordítva, mint a Revoltban, vagy éjszakaira vannak változtatva. A grafika néhol a Croc 2-re emlékeztet, ugyanis megesik, hogy a semmiből felbukkan valami az orrunk előtt. A játékot nagyon jól eltalált, vidám, hangulatos zene keretezi, sőt külön dicséret illeti a hangeffekteseket a magától robbanó házért, a krokodilok mellet zümmögő legyekért vagy a gusztusosan bugyborékoló láváért - a környezet szinte életre kel. Érdekesség, hogy minden pálya előtt, amíg villámgyorsan betölt, egy pillanatra láthatjuk a teljes terep térképét.

 

A nyeremények

Mi más lehetne, mint pici legóelemek? Négy színt és három típust különböztetünk meg: fegyvereket, védelmet és haladást. A piros és a sárga különböző robbanó- és gátlóeszközök alapja, a kék a pajzs, a zöld a turbó. Eddig nem túl kreatív, a Wipeoutban sokszorosát megtehetjük az ellenféllel. Ezzel és a Revolttal ellentétben, viszont itt mindig rögtön tudjuk, mihez fogunk hozzájutni. Igen ám, de itt jön képbe a jolly joker, az 5. elem, a szivárványszínű fénycsóvával körbevett, fehér kocka, melyek számát emelve és a színesekkel kombinálva, csodákra leszünk képesek. Lássuk, melyikhez mi kell "főzni":

1P - bomba, 1P + 1F = kampó, 1P + 2F = elektromos nyaláb, 1P + 3F = 3 rakéta

 1S - olajtócsa; 1S + 1F = dinamitos hordó; 1S + 2F = mágnes; 1S + 3F = múmia

 1K - pajzs; és ahogy egyre több a fehér, egyre erősebb és színesebb a pajzsunk

1Z - turbó; 1Z + 1F = gyorsabb turbó; 1Z + 2F  = repülés; 1Z + 3F = teleport

Női szemmel

Mivel nem különösebben rajongok az autóversenyekért, jobban lekötött a baba- és kocsitervezés. Komolyan, ez jobb szórakozás, mint maga, a rali! Szeretek hosszasan elszöszmötölni és gondosan kiválasztani a ruhakollekciót vagy klasszabbnál klasszabb elemeket tornyozni az autómra és közben bosszankodni, hogy mi minden nem fér rá, amit szeretnék. Még arra is emlékeztem, hogy a homokszínű ing, piros kendővel, a kék a pénzeszacskóval és az a középkori, kicsit háromszöges, tollas, Robin Hoodos vagy Pán Péteres sapka a kedvenc kiegészítőim. Ha pedig kocsidekoráció, akkor azok a kis kockák és oszlopok, egyiptomi hieroglifákkal, űrhajós adatokkal vagy térképpel. Természetesen, sose maradhat el a hordó, a drágakő, a zászló, a kisebb vagy nagyobb kincsesládika és az abszolút kedvenc, a papagáj. A kalóznak és a régésznek vannak a legjobb cuccai. A pályák közül nehéz eldönteni, melyik a kedvencem, könnyebb felsorolni, hogy melyikeket nem szeretem. Ha mégis választani kéne az előbbiből, akkor a vulkános-űrhajóállomásost mondanám, utóbbira meg van példa bőven, például a jeges, az éles kanyarjaival vagy az azték erdős, a múzeummal, ahol a sarokelemek jócskán megnehezítik a kanyarodást. Én általában kevés színkombinációt alkalmazok, szeretek mindig magamnál tudni egy bombát, mert így könnyen jobb helyezést érhetek el, ha valaki előre akarna furakodni vagy elpöttyintek egy olajcseppet, pontosan annak az orra elé, aki szorosan rám tapadva jön. Persze, leginkább arra megyek, hogy minél többet teleportálhassak (a köztes turbókat nem annyira szeretem, mert nehéz irányítani a repülő kocsit). Itt is lehet aljasság szerint rangsorolni. A legutálatosabb dolog a múmia, ami zöld zuhanyrózsaként vesz körül, megbénít, majd pár másodpercen át átveszi feletted az irányítást és megállít, visszahúz vagy a falnak csapkod. Azt viszont le merem fogadni, hogy elsősorban mindenki, aki valaha játszott vele, a zöldekre ment, ezen belül is a teleportra, amivel jókora előnyre lehet szert tenni. Ennek megvannak a maga hátrányai, mert sose tudhatod, pontosan hol fog lerakni és nem épp egy falnak ütköztet-e. Amikor viszont nem te teleportálsz, hanem más, nagyon vicces látni, ahogy az illető hirtelen eltűnik egy sötétkék burok alatt. Hogyha a piros származékai vannak nálunk, könnyen kifüstölhetjük ellenfelünkből - és ő is belőlünk -, amit eddig összekuporgatott. A kampót nagyon óvatosan kell használni, ugyanis ha nincs elég hely amellett, akibe kapaszkodunk, akkor nekiütközünk és ezzel csak őt lökjük előre. Úgy vettem észre, a gép stratégiája az, hogyha ő az első, folyamatosan pajzsokat szed fel, ami nem is rossz ötlet (viszont azt nem észleli, ha a te pajzsod működik, ugyanúgy lövöldözik rád). Nagyon bosszús tud lenni az ember, ha valaki épp az orra előtt szedi fel, amire pályázott. Mielőtt elkezded a játékot, lehetőséged van egy gyakorlópályán kipróbálni és begyakorolni az összes kombinációt.

Készítés éve: 1999