Red Alert

Most játszottam vele életemben először, teljesen egyedül - egész nyáron, megállás nélkül -, annak ellenére, hogy már legalább százszor asszisztáltam hozzá, a legjobb barátomnak és jó 15 éve ismerem a játékot (így kb. fejből vágom az egészet).

A játék

Őszintén szólva, én sosem kaptam el igazán a háttértörténetet (nem érdekelt annyira, lekötött a bázisépítés) - pedig érdemes lett volna, hiszen történelmünk teljes, alternatív újraértelmezése (akár a Wolfenstein), melyben Einstein visszautazik az időben és teljesen megakadályozza Hitler összes későbbi rémtettét, mellyel persze újabb konfliktusokat és háborúkat zúdít a XX. századi emberiségre - innentől még jobban összegubancolódik, úgyhogy nem is szeretném ennél jobban kifejteni. A játék különlegessége, hogy sok másiktól eltérően, mindkét nagyhatalom szempontjából végigvihetjük, ugyanazt a meglehetősen részletes történetszálat (később, a Red Alert 3-ban [2000] ezek mellé egy harmadik szemszög, a japán is bekapcsolódik): mindenkinek megvannak a saját egységei, épülettípusai, időnként végső csapásként bevethető szuperfegyverei (ebben is nagyban kiemelkedik, egyéb stratégiai videojátékok mellől), mintegy "ultija" és harcmodora és csak nagyon kicsi közöttük az átjárás. A küldetések között ugyanúgy találunk egyéni vagy kiscsapatos (akár időre menő) gerillaakciókat, mint mozgolódásokat és hosszas, stratégikus bázisépítéseket (földön - vízen - levegőben) - akár az Age of Empires II-ben - egy későbbi bekezdésben ki is fejtem a teljes felhasználható repertoárt, méghozzá ezzel a játékkal összehasonlítva -, sőt nem ritka, hogy egy-egy extra esemény vagy támadás időpontja visszaszámlálóval van beharangozva. Ezen felül, a Red Alert híres a máig élő és működő multiplayeréről (amihez csak regisztrálni kell az oldalon és letöltheted ingyen a játékot), melyben a főszáltól eltérően, nem csak összefoglaló néven Szovjetekként vagy Szövetségesekként harcolunk, hanem különböző, konkrét, hozzájuk politikailag köthető nemzetek iránt kötelezhetjük el magunkat.

Mire emlékeztem gyerekkoromból?

Mindenre! A harsány és vagány Tanyára, a kutyusokra a pici házikókban, az oroszoknál,  az időnként meglepetésszerűen előtűnő, csupa jóval tömött (pénz, egészség), ciánzöld varázsdobozra, a tengeralattjáróra, amire állítólag azt hittem, hogy delfin, a "húsvéti tojás" drágakövekre, a kém hangját kölcsönző, bársonyos férfihangra, a Mission Accomplished / Failed bemondásokra, a szabadidejükben kínjukban guggoló katonákra és civilekre, a gesztenyepüré-szerű összekötő hidakra, a realisztikus menükép után végül gyermekrajzosan megépülő épületekre...

Ugye, te is az ő hangján olvastad fel?

Red Alert vs. Age of Empires

Az Age of Empires II nem titkoltan a legkedvesebb RTS-em és úgy gondoltam, megnézem, mi minek feleltethető meg. A bázisközpont a szilárd, befogadó- és védekezésképes Town Center helyett mobilis, csukható-nyitható Construction Yard, melynek emberek helyett leginkább az épületek elkészültéhez lesz jól látható köze. Mindkét esetben bányászunk, itt Mining Campben, ott Ore Refineryben, de mindkét esetben kétféle ércet / nyersanyagot, az egyik esetben humán erőforrással, a másik esetben önvédelemmel és gépiesítve. A Barracks és a Dock szinte teljesen stimmelnek. A War Factory gyakorlatilag egymagában összefog három különálló épületet, a másik játékból Siege Workshop, a Stable és az Archery Range együttvéve. Ez nem az egyetlen eset, az előrehaladott  Technical Center a modern University + Blacksmith kombó. A modern korban természetesen már nem Watch, hanem Flame Towerekkel és Tesla Coilokkal tartjuk a frontot. A korábbi papok két funkcióját két új tisztség vette  át: a "hittérítést", azaz az ellenséges épületek átfordítását a mérnökök, a gyógyítást a tábori orvosok végzik. Ebben a korban, értelemszerűen már hanyagoljuk a lovasságot és az íjászokat, helyette gránáttal és rakétákkal felszerelt katonákat küldünk harcba. Mindkét játékban közös, hogy homály fedi a térképet, ám ha nincs radarod és véletlenül elmászol a sötétbe, kínkeserves visszatalálni. Abban is hasonlítanak, hogyha túl nagy létszámú a hadsereg, nem lehet az egészet egyszerre a kívánt pontra irányítani. Ami nagy különbség (és könnyedség), hogy nem kell különböző típusú, egyéb nyersanyagokkal sakkoznunk, csak a pénz számít (milyen ironikus), bár az meglepett, hogy az Ore Truck a War Factoryból pöfögött ki, pedig nem is hadászati egység. A Red Alert nagy előnye, hogy nagyon gyorsan és nagyon olcsón hoz katonákat és kutyákat, nagy hátránya, hogy abnormálisan sok idő kilőni egy embert (még, ha egyszerre egy egész hadseregnyi tank is megy neki). Amit viszont hiányolok, az a fölöslegessé vált emberek eltávolításának lehetősége - az épületeket, bezzeg gond nélkül eladhatjuk. Ugyanitt, nagy újítás a kém, a sérthetetlenség és a különböző szuperfegyverek, pl. atombomba bevezetése, további hátrány, hogy nem (mindig) enged normális falakat építeni. Az idősebb játékban, hála égnek, nem kell külön az épületekre kattintani, ha új egységeket szeretnénk hozni vagy új technológiát szeretnénk kifejleszteni és nem is kellenek munkásemberek az építkezéshez, mindent a mindentudó menüből intézünk.

Érdekességek

• Bár a Red Alert eredetileg csak bővítményként készült volna el, olyannyira sikeres volt a koncepció, hogy önálló játék lehetett belőle (IMDb)

• A Chronosphere "ledobásakor" nagyon kicsi az esély egy különleges, mindent elnyelő örvény előcsalogatására - itt megnézheted, hogy zajlik, ha esetleg nem találkoztál volna még vele (CNCZ)

• Tanyának eredetileg lett volna egy Megan nevű társa, aki mindenben az ő tökéletes ellentéte (CNCZ)

• A játéknak két asztali gépes verziója kering a piacon: a DOS-os, alacsonyabb és a Win95-ös, magasabb felbontással rendelkező (RA.Afraid)

• Két promóciós reklám készült a Red Alerthez, melyek az MTV-n futottak (Frank Klepacki, YT)

• A játékzenékre specializálódott, szimfonikus zenekar, a Video Games Live feldolgozta a Hell Marchot - az élő fellépésen maga, a zeneszerző is megjelent ... (Frank Klepacki, YT)

• ... aki egyébként, a stúdió szűkös költségvetései miatt (szinkron)színészi feladatokat is vállalt a Red Alertben (CNCZ)

Női szemmel

A Red Alert az egyik kedvenc gyerekkori játékom, még ha nem is vagyok profi benne, egyszerűen hihetetlenül jó a hangulata. Emlékszem, régen, amíg a legjobb barátom játszott, én komplett háttérsztorikat találtam ki a seregünkhöz és elneveztem az összes kutyát - amikor újra elővettem felnőttként a játékot, első dolgom volt utánanézni, mely nemzetek birtokolnak ebeket (az máig fájdalmas nekem, ahogyan elveszítjük őket, akár az Empires barijait). Nem csak anno ismertem fel  elsőre nehezen az épületeket vagy hogy melyik katonát / járművet / technológiát éppen mi ellen használhatok (a menü feléhez szerintem nem is szoktam hozzányúlni, van néhány, jól bevett egységem), ez a probléma még most, az újrapróbálkozáskor is fennáll. Nekem mindig is nagy nehézséget jelentett, hogy egyszerre kell kontrollálnom a hadseregemet, a hajóimat (eddig jó, eddig már szinte megszoktam ezt a kettősséget), sőt a helikoptereimet is, ha éppen vannak. Én leginkább a földön érzem magam biztonságban, a mezei katonákkal és tankokkal. Meglepően konstatáltam, hogy nem is olyan egyszerű előkeríteni a gyakorlópályát, hiszen nem standard / quick game / practice, hanem az akkor még számomra ismeretlen (sehol máshol) skirmish néven futott - én kérek elnézést, hogy nem úgy kerestem. Először csak az AI-jal szerettem volna gyakorolni-feleleveníteni, de aztán gondoltam egy merészet és megnyitottam egy online meccset úgy, hogy körül se néztem alaposan előtte. Mialatt elkezdtem élesben visszakeresgélni, mi mi is volt, szépen le is rohant az ellenfelem. Ekkor egy kis technikai segítségért fordultam a legjobb barátomhoz, aki ennek a játéknak máig aktív művelője / hozzáértője és miután megtudtam, hogy elsődlegesen a védelemre és a pénzforrásokra kell koncentrálni, máris jobban ment a dolog és néhány perccel tovább bírtam - de én amúgy is inkább a single playeres, sokáig szöszölős, felkészülős "support" típus vagyok az RTS-ben, bármelyik is legyen az. Biztos multiplayerben is nagyon furán néztek rám (ezt még a monitoron át is éreztem), de mekkora büszkeség volt, amikor lassacskán learattam a legelső győzelmemet, hat ember felett szépen, egyesével - és utána mentem is vissza szépen skirmishezni, hiszen csak ki akartam próbálni, még mindig inkább a kampány köt le leginkább, azon belül is a bázisosok,  mert az egy emberrel osonós-kutyákat kerülgetős részeket máig nagyon nehéznek tartom. Különben is, gusztustalannak tartom, hogy simán megengedett és profik közt gyakran alkalmazott az egymás szájába való építkezés, illetve nem tudom, ők hogy tudnak ennyire fantasztikusan gyorsak lenni mindenben...

 

 

Készítés éve: 1996