BioShock Infinite (Season Pass)

A BioShock Infinite világa, hangulata és története teljesen magával ragadott. Miután megvettem, gyors egymásutánjában kétszer is kivittem, de még mindig édeskevés volt. A kívánságlistámon ott csücsült egy ideje a két kiegészítő, a Burial at Sea, Episode 1 és 2 és most egy Season Pass-leárazással sikerült az egészet egyben megkaparintanom (nagy meglepetésemre, egy harmadik tételt, a Clash in the Cloudsot is tartalmazta a csomag).

Rayman Legends

Az elmúlt évben rohamtempóban pótoltam a lemaradásomat, a legújabb Rayman-részeket illetően, hiszen beruháztam a Rayman Originsre, a Rayman 3-ra, a Rayman Legendsre, illetve a Rayman Adventuresre - utóbbi kettőre, mindössze egyetlen hónap leforgása alatt. Visszatartó erő volt, hogy a Legends és az Origins mennyire hasonlítanak, de annyira magával ragadott a demó, hogy egy percet se gondolkoztam.

Pixelhősök - Sinclair ZX Spectrum, 1. rész (játékgyűjtemény)

2013-ban Beregi Tamás Pixelhősök című könyvét kaptam a születésnapomra, amit azóta már négyszer kiolvastam és most kezdtem el ötödször. Nagyon örültem, hogy a videojátékok történelmét a kezdetektől végigkövetve a legnagyobb kedvencemről, a nem túl közismert MDK-ról is szó esik benne. A hozzá járó CD-melléklet több, mint 100 játékot tartalmaz, én pedig belevetettem magam, kipróbáltam őket és kiemeltem azokat, amik a legjobban tetszettek. Nagyon-nagyon élveztem a pixeles, kezdetleges, csak néhány színnel operáló játékokat, elképesztő hangulatuk van! Négy nagy csoportra oszlanak: spectrumosokra, dososokra, amigásokra és commodore-osokra. Első körben jöjjenek a spectrumosok - azaz egy részük.

DIY - Kikwi (The Legend of Zelda) (plüssfigura)

A gyönyörűbbnél gyönyörűbb cosplayeket nézegetve ,nekem is kedvem szottyant a varrogatáshoz - igaz, csak kicsiben. Kedvenc figuráimat már többször, több formában - gyöngy, gyurma - próbáltam elkészíteni, most a textillel próbálkozom. Az egyik legkedvesebb, legbájosabb figurát választottam, egy Kikwit, a The Legend of Zelda-sorozatból. Őt viszonylag egyszerűen el lehet készíteni. A megvalósításban néha több opciót is kínálok, vastag betűvel jelöltem azt a megoldást, amit én alkalmaztam. A varrás kétnapi, összesen körülbelül 5-6 órányi munkámba telt.

BioShock Infinite

Amilyen nagy kérdőjel volt számomra a BioShock, olyan egyértelmű volt a folytatás, mely esetemben a BioShock Infinite. Teljesen lenyűgözött a tempója, a látványvilága és természetesen, a felhővárosos téma, amivel rögtön meg lehet fogni (lásd, Star Wars vagy éppen, Deadcore).

Fly'N

A Steam megneszelte, hogy egyszer, régen játszottam a Botaniculával és feltételezve, hogy amaz bejött nekem, felkínált egy, a megszólalásig hasonlító, varázslatosan cuki, rajzolnivaló kalandjátékot, ami telitalálat volt: rögtön megragadott a finom, lágy színeivel, édes hőseivel és a stílusával.

Botanicula

Már a csöppnyi kép felhívta a figyelmemet a játékra, amikor pedig belekattintottam és megláttam a Rayman Originses grafikát és a tündéri, miniatűr növény- és bogárhősöket, rögtön tudtam, hogy kell nekem ez a cseh játék.

Tiny & Big - Grandpa's Leftovers

Mostanság különösen vonzanak az olyan játékok, amelyek első ránézésre furcsának és bizarrnak tűnhetnek, ám valamilyen különös oknál fogva, rettentően megkapó a hangulatuk és/vagy a grafikájuk - gondolok itt az Abe's Oddysee-re.

Dishonored

Ezt a játékot úgy ajánlották, hogy garantáltan fog tetszeni, hiszen gyakorlatilag az Assassin's Creed és a BioShock összegyúrva, amikért külön-külön is odavagyok, meg vissza. Egy ideig húzódzkodtam, a lehangoló pestis-korszak ígéretétől, illetve attól, hogy nem igazán vagyok jó lopakodásban, de győzött a kíváncsiság.

Assassin's Creed III

A Ubisoft 30. születésnapja alkalmából, 2016 júniusától kezdve, fél éven át, minden hónapban ingyenesen letölthetővé tette egy-egy klasszikus játékát. Nagy-nagy örömömre, decemberben az Assassin's Creed III-ra került sor.

Serious Sam 3 - Before First Encounter

Amíg tűkön ülve várjuk - a most már tényleg bármikor befutó - Serious Sam 4-et - amit szépen bejelentettek, aztán nagy róla a hallgatás -, addig a legjobb barátommal úgy döntöttünk, hogy újra végig megyünk az egész sorozaton, a legelejétől (hiszen bőven van időnk), DLC-stül, sőt egy idáig "bontatlan" epizódot is kaptam tőle.

Portal 2

Miután ezredszer is kijátszottam az egyet, felkutattam YouTube-on, az összes létező béta-verziót / playthrough-t/ glitchet / speedrunt / titkos helyek / trükkök videót, ami csak elérhető volt a kettőhöz és sokáig áhítatosan csodáltam távolról, szentül meggyőződve arról, hogy ez nekem magas. Hogy-hogy nem, Steamen éppen volt egy 50%-os leárazás, így úgy döntöttem, megkockáztatom és belecsapok a lecsóba.  A vásárlást nem bántam meg, azóta le se tudom tenni a játékot.

Assassin's Creed - Revelations

Mindössze 5 perc után (a kezdeti nehézségek ellenére), olyannyira beleszerettem a Brotherhoodba és általa, az egész sorozatba, hogy tudtam, ezzel "örökké" szeretnék játszani. Azóta sorra falom az epizódokat, bár nem feltétlenül sorrendben: AC III, Syndicate, Black Flag (2013) és csak most kanyarodtam vissza a Revelationshöz. Ezúttal egyetlen szó döntött: Isztambul.

Rayman Origins

Első ránézésre finomnak, törékenynek, amolyan inkább nézni kell, mint játszani típusnak tűnt. Vizsgaidőszak kellős közepén mutatta a legjobb barátom és rögtön megfogott, a Tim Burton-ös címfelirattal, a színeivel, a fényeivel, a szépségével, tökéletes kidolgozottságával. Hiába, Rayman egyik részében sem lehet csalódni.

BioShock 2

Nem tisztségem sorban végigvinni a játékokat - lásd, Assassin's Creed. A BioShock-sorozat hatalmas szerelem, de mivel elég vegyes kritikákat hallottam a kettőről - annak ellenére, hogy alapjában véve tetszett kívülről -, egy ideig ott tátongott a betöltetlen űr, a BioShock és a BioShock Infinite között; inkább vártam egy jó kis akciót és akkor szereztem be.

Assassin's Creed - Brotherhood

Annak ellenére, hogy a lopakodós, open-world játékok nem igazán az én műfajom, jó ideje szemezek az Assassin's Creed-sorozattal, mert odavagyok a koncepciójáért és a grafikájáért. Karácsonyra egy kis pénzt és azt az útravalót kaptam, hogy szerezzem be magamnak.

Serious Sam HD - The Second Encounter

A meglehetősen mozgalmas első rész után egy percig nem volt kérdéses a folytatás,.

Machinarium

Első látásra nem pattant ki a szikra, pedig már akkor találkoztunk, amikor a "nagytesót", a Botaniculát szereztem be - ami szerelem volt első látásra. Akkor nem igazán fogott meg a seszínű, kissé poszt-apokaliptikus környezet és a fura, mechanikus figurák. Kis idő elteltével, újra belefutottam és már teljesen máshogy néztem rá, hirtelen nagyon megtetszett és összességében elmondhatom, hogy imádom az Amanita Design játékait!

Serious Sam HD - The First Encounter

Szokás szerint, a legjobb barátom mutatta, nemrég ezt a játékot, kérdeztem is, hol rejtegette idáig ezt a zseniális szösszenetet. Pont valami ilyesmire volt szükségem, annyi szép, finom indie után, mint az Ori and the Blind Forest, a Seasons After Fall vagy a Botanicula, amiket utoljára játszottam. 

BioShock

A BioShockot jó ideje pakolgatom, ki-be a steames kosaramból, ízlelgetem, kóstolgatom, nézegetem, mert kettős szájízzel állok hozzá: nem tudtam eldönteni, hogy teljesen és totálisan le vagyok nyűgözve vagy inkább viszolygást és némi félelmet vált ki belőlem. Műfaját tekintve shooter - idáig oké, viszont ízig-vérig horror RPG is egyben, ami pedig nagyon nem az én világom... az a csodálatos környezet mindent felülír...

Portal

Egy megosztott Steam-fióknak hála ismerhettem meg ezt a klasszikust, amiről fél füllel már rengeteg jót hallottam és nagyon kíváncsivá tett - a koncepciója amúgy is megragadott (pont úgy, mint az Assassin's Creed esetében), így mondanom sem kell, azonnal beleszerettem.

The Witcher (Enhanced Edition)

Néhány évvel ezelőtt a The Witchert kaptam karácsonyra, attól az ismerősömtől, aki a The Neverhoodot is mutatta. Akkor még sehol se voltam az Assassin's Creedtől vagy a Zeldától, nem igazán jött be a szerepjáték, így eleinte nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, de egy kis kitérő és miután másodszor (vagy harmadszor) is fáradhatatlanul, újra felcsaptam, mára mondhatni, egészen megkedveltem a műfajt.

Serious Sam 2

A gépem újrarakásakor, a mappák között böngészve, egyszer csak egy magányos, szerényen rejtőzködő Serious Sam 2-re lettem figyelmes. Meg mernék esküdni rá, hogy láttam korábban is, ám mivel megzavart a sok kettes, elkönyveltem The Second Encounternek, amit már kijátszottam. Most komolyan, mire fel ez a sok kettes??

Shadow of the Colossus (PS2)

A 2017-es, budapesti Video Games Live-koncerten (ami nekem már a harmadik alkalom volt) hangzott el - többek közt - a Shadow of the Colossus egyik (főcím?) dala, miközben a kivetítőn lenyűgöző képek villództak a játékból. Szerelem volt első látásra.

The Legend of Zelda - The Minish Cap (Game Boy Advance)

A The Minish Cap azóta rajta van a képzeletbeli kívánságlistámon, mióta - nem is tudom, hogy a The Game Theorists YouTube-csatornáján vagy valaki összefoglaló videójában, melyben Zelda-dungeonokat vetett össze - először megpillantottam a tündéri Picorikat (vagy Minishokat). Szerelem volt első látásra, így a kontextus hiánya és a kevés fellelhető információ ellenére se voltam rest kideríteni, melyik részben szerepelnek.

Serious Sam - Next Encounter (Game Cube)

Nem fordulhat elő, hogy sehogy se férjek hozzá az egyik (ha nem a) legkedvesebb játéksorozatom legkecsegtetőbb epizódjához - amely anno egyetlen bizonyos, retro konzolra volt kiszállítva - és maradjon egy árva 3D-s rész, amivel nem játszottam. Mivel korábban sikeresen izzítottam, a szintén emulátoros, imádatos Shadow of the Colossust, egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a Next Encountert is "szóra tudom bírni".

Rayman 3 - Hoodlum Havoc

Már nagyon régóta gondolkozom a Rayman 3-on, ugyanis bár imádom a platformereket, maradok a 2D-k hűséges híve - talán, a Croc 2-ből eredő, nem túl pozitív tapasztalatok miatt (bár Spyrót vagy a 102 kiskutyát kifejezetten szerettem). Mostanában sokat néztem a Game Grumps-csatornán a Majora's Mask-végigjátszást (2000) - illetve, időközben kivittem az Ocarina of Time-ot -, így valahogy egészen szimpatikusnak tűnt. Mivel Rayman az egyik - ha nem a - legkedvesebb játékom a világon, úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt.

Star Wars Jedi Knight - Jedi Academy

A Mysteries of the Sith utáni lázas keresgélés óta tudok a Jedi Knight-sorozatról, de néhány képet elnézve, előre elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg túlságosan egy kaptafára mennek és nem érdemes megnézni őket, külön-külön (lásd: Descent-Forsaken) - ráadásul, a MOTS számomra úgyis mindent visz. A legjobb barátom nemrég elővarázsolta az egészet és meggyőzött, hogy próbáljam csak ki, én pedig azóta azt kérdezgetem, hogy miért nem mutatta már jóval korábban.

Star Wars Jedi Knight - Jedi Outcast

Végre rászántam magam és adtam egy esélyt a teljes Jedi Knight-sorozatnak, hogy bebizonyíthassa, minden része megéri, a maga pénzét. A Dark Forces II-ből és a Jedi Academyből fakadó, több mint pozitív tapasztalaton felbuzdulva, nyugodt szívvel vágtam neki az utolsó darabnak ...

Stronghold Crusader

Természetesen soha, semmi nem ütheti ki az Age of Empires II-t a nyeregből, de mivel hasonló történelmi-stratégiai játék, ezért ezt is megnéztem magamnak. Most jöttem rá, hogy hosszú évek óta, következetesen rosszul írom a nevét, nincs i betű, a második szóban. Azért szeretem, mert a kedvenc korszakomba, a középkorba, konkrétan a keresztes háborúkba kalauzol.

Hang in, in the hangar! (novella a Mysteries of the Sith-hez)

Ismét pályaleírás, ezúttal kicsit másként. Míg a Maradj, de készüljben! (MDK) és a Megint Doki küldöttben (MDK 2) a külső narrációra, a saját reakcióimra és a háttértörténetre koncentráltam, addig itt befelé fordulok, azonosulok a hősnővel: miket lát maga körül, hogyan látja, mit érez, mire gondol, miközben végrehajtja a küldetést? Ismét a végigjátszó videót hívtam segítségül és azt végignézve gondolkodtam el, hogyan festhet a 11-es pálya, a Mysteries of the Sith Mara Jade-ének fejében.

Megint Doki küldött (novellacsokor az MDK 2-höz)

Az előző rész után úgy belejöttem az improvizatív írásba, hogy az előzmények után, ezúttal nagyobb fába vágom a fejszémet és hasonló kommentárokat készítek az MDK 2 mind a kilenc (!) pályájához (a korábbi epizód csak hat pályából állt) - a tizediket nem vittem ki, mert nem igazán tetszett, ezért marad ki. Itt nem álltunk meg, később egy másik játékra is kiterjedt az irkálás, nevezetesen a Mysteries of the Sith-re. Ezek az írások még bőven az előtt születtek, hogy elindítottam ezt a blogot.

Flipperek (játékgyűjtemény)

Világéletünkben imádtunk flipperezni a legjobb barátommal, csak "sajnos", olyan sokkal játszottunk, hogy a felének nem emlékszem a nevére. Persze, mindig ő volt az ügyesebb és ő nevelt le arról, a rossz szokásomról, hogy teljes súlyommal, egyszerre rátenyereljek, mindkét ütő gombjára. Máig emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először értem el az egymilliót! Engem nem igazán érdekelnek a különböző lépések, egy-egy feladat teljesítéséhez, csak szeretek játszani.