Assassin's Creed - Unity

A Unity jó ideje csücsül a fiókomban, ugyanis amikor a Ubisoft korábbi születésnapja alkalmával minden hónapban ingyenesen elérhetővé tette egy-egy játékát, ezt is behúztam. Bár a francia forradalom az egyik kedvenc történelmi korszakom (sőt imádom Párizst), a multizás tüntető jelenléte, illetve későbbi kiégésem a sorozattal kapcsolatban - melyről itt írok - sokáig visszatartó erő volt, de  eljött az ő ideje.

Deadcore

A Deadcore-t a Steam ajánlotta, az előzményeim alapján és milyen jól tette - gondolták, aki a  Portal 2-t szereti, rossz ember nem lehet. Természetesen, kicsit utánanéztem, mielőtt megvettem, de a BioShock Infinite-hez hasonlóan, teljesen lenyűgözött a tempója és a látványvilága és még az sem tántorított el, hogy a róla szóló kritikák zöme azzal volt tele, hogy eszméletlenül nehéz és frusztráló (mint később a Cuphead).

Monument Valley (PC)

Ezzel a játékkal már jó ideje szemeztem, de ha jól emlékszem, elsőre kizárólag mobil-exkluzív volt, én pedig nem igazán rajongok az ilyesfajta címekért (egyébként sem vagyok erős 3D logikai fejtörőkben). Most, egy évtizeddel később már sikerült PC-re behúznom az Epicről.

The Floor is Jelly

Éppen egy Markiplier-féle gameplayt néztem és azonnal megfogtak a csodálatos színek, illetve az édes főhős.

The Legend of Zelda - A Link Between Worlds

 

Hosszú ideig úgy tűnt, ez a játék "sosem" lehet az enyém (exkluzív, a múlt homályában elenyésző platform, akár tesója, a Skyward Sword esete), így fogtam egy Game Grumps-végigjátszást, hogy legalább részesüljek az élményből. Ez volt az egyetlen, utolsó Zelda, amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni - a Next Encounterhöz hasonlóan, a Serious Sam-sagából. Most jól rászántam az időt és beizzítottam az emulátort - ezúttal sokkal, de sokkal egyszerűbben ment, mint a Shadow of the Colossus esetében. Tökéletes időtkiöltés, amíg várjuk az Echoes of Wisdom megjelenését.

Tomb Raider

Bevallom, sohasem rajongtam a Tomb Raider-sorozatért, de mint mindenki, aki a kilencvenes években született, természetesen én is ismerek egy epizódot személyesen, nevezetesen a Tomb Raider IV-et (1999), amiről annyi emlékem maradt, hogy nagyon sötét, nagyon creepy (nesze neked, Half-Life!) és már az első pályák egyikén elakadtam, mert oktalanul beszaladam egy terembe, egy láthatatlan kapun keresztül és onnan az istenért se tudtam kijönni. Na, innentől nem is próbálkoztam tovább a szériával, de most, hogy rövid időre ingyenesen elérhető a reboot és úgyis bezártságra vagyunk ítélve, úgy gondoltam, nekifutok.

Guacamelee! (Gold Edition)

Teljesen véletlenül találtam rá a Guacamelee 2 (2018) friss, ropogós, Paris Games Week-es bejelentésére és olyannyira megtetszett (volt spanyol szakosként úgy érzem, kötelező), hogy első lépésként, azon nyomban pótoltam a hiányosságomat és rákerestem az első epizódra, mert ismét valami kedvesebbre és vidámabbra vágytam, a BioShockok és a Serious Samek után.

BioShock Infinite (Season Pass)

A BioShock Infinite világa, hangulata és története teljesen magával ragadott. Miután megvettem, gyors egymásutánjában kétszer is kivittem, de még mindig édeskevés volt. A kívánságlistámon ott csücsült egy ideje a két kiegészítő, a Burial at Sea, Episode 1 és 2 és most egy Season Pass-leárazással sikerült az egészet egyben megkaparintanom (nagy meglepetésemre, egy harmadik tételt, a Clash in the Cloudsot is tartalmazta a csomag), pedig nagyon-nagyon ritka, hogy fizetős extra tartalmak megvételére vetemedjek, lásd Cuphead.

Rayman Legends

Az elmúlt évben rohamtempóban pótoltam a lemaradásomat, a legújabb Rayman-részeket illetően, hiszen beruháztam a Rayman Originsre, a Rayman 3-ra, a Rayman Legendsre, illetve a Rayman Adventuresre - utóbbi kettőre, mindössze egyetlen hónap leforgása alatt. Visszatartó erő volt, hogy a Legends és az Origins mennyire hasonlítanak, de annyira magával ragadott a demó, hogy egy percet se gondolkoztam.

Pixelhősök - Sinclair ZX Spectrum, 1. rész

2013-ban Beregi Tamás Pixelhősök című könyvét kaptam a születésnapomra, amit azóta már négyszer kiolvastam és most kezdtem el ötödször. Nagyon örültem, hogy a videojátékok történelmét a kezdetektől végigkövetve a legnagyobb kedvencemről, a nem túl közismert MDK-ról is szó esik benne. A hozzá járó CD-melléklet több, mint 100 játékot tartalmaz, én pedig belevetettem magam, kipróbáltam őket és kiemeltem azokat, amik a legjobban tetszettek. Nagyon-nagyon élveztem a pixeles, kezdetleges, csak néhány színnel operáló játékokat, elképesztő hangulatuk van! Négy nagy csoportra oszlanak: spectrumosokra, dososokra, amigásokra és commodore-osokra. Első körben jöjjenek a spectrumosok - azaz egy részük.