Journey (PC)

A 2018-as, The Game Awards számomra legszívdobogtatóbb, bombaként berobbanó bejelentése végre kézzelfogható valósággá vált: annak a csodálatos, eddig örök elérhetetlennek tűnő, PS-exkluzív játéknak a PC-re való áthozása, ami után már nagyon-nagyon régóta ácsingóztam.

Feudal Alloy

Első látásra beleszerettem a játék hagyományos, kézi rajzos (a Valiant Heartsot idéző) grafikájába és az édes főhősbe (akár az Unravel esetében), az pedig hab volt a tortán, hogy a legeslegkedvesebb korszakomban, a középkorban játszódik. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy szinte az elejétől végigkövethettem a játék formálódását, ugyanis részt vehettem a zárt alfa-tesztben.

Forbidden Land (kreatív fotózás)

Még hónapokkal ezelőtt, egy teljesen átlagos kirándulás alkalmával bukkantam rá a tökéletes Shadow of the Colossus-fotóhelyszínre. Akkoriban még csak Phaedrám volt készen gyurmából, ezért eredetileg csak neki szántam, de azóta "megszületett" Celosia, így természetesen közös photoshootot csaptunk.

Spyro - Reignited Trilogy (PC)

Régóta visszatérő szívfájdalmam, hogy az elmúlt években (évtizedekben?) méltatlanul mellőzik dédelgetett platformer műfajomat -  néhány évvel ezelőtt üde (édeskevés) szellő volt a Cuphead. 2018 tájékán - kis technikai ránoszogatással (sose sajnálom rá az időt) - volt szerencsém az eredeti Spyro 3-hoz, amit bájossága révén rögtön a szívembe zártam. Jó ideje szemezek a felújítással, amit egy Steam-akció keretein belül be is húztam. Pont ilyen kedves játékra volt szükségem a Jedi Survivor, de főleg a Quake után - amíg vártam a Dark Forces Remastert.

Light of the Colossi (rajzsorozat)

A Shadow of the Colossus nagy hatással volt rám, ezért úgy döntöttem, hogy úgy "dolgozom fel", hogy szentelek neki egy fanart-sorozatot. A projekt kb. két hónapot vett igénybe.

Chuchel

Nagyon megörültem, hogy új játékkal jön idén az Amanita Design, ugyanazzal a jól megszokott, édes, jellegzetes grafikai stílussal, amit annyira szeretek. Hónapok óta kíváncsian követtem a kicsi játék teasereit és fejlődéstörténetét és már az első képekből tudtam, hogy imádni fogom. A cseh stúdió, anno a Botaniculával megnyerte a szívemet.

Wolfenstein II - The New Colossus

Miután újonnan fellángolt a Wolfenstein-szerelem (a Doom már apránként labdába rúghat mellette) és megint átélhettem a klasszik, jó sztorialapú FPS-játékok rég nem látott varázsát - pedig még alig kezdtem el a The New Ordert, de az akción belül gyorsan behúztam a The New Colossust is, mert tudtam, hogy nem elég a jóból (egyéb epizódok is vannak a tarsolyomban, de őket majd később, sorban fogom beszerezni).

Assassin's Creed - Origins

Tíz évvel ezelőtt hatalmas Assassin's Creed-rajongó voltam, sorra daráltam a részeket - sosem sorrendben, hanem ahogyan kedvem tartotta -, de 4.5 rész (Brotherhood, Revelations, Assassin's Creed III, Syndicate és Black Flag (2013) után zuhanórepülést vett a lelkesedésem és kezdtek egy kaptafára menni. Bár az erősen vérfrissített Originst még megvettem a megjelenésekor (vonzott az egyiptomi téma) és bele is tettem néhány órácskát, nem volt az igazi. Az utolsó próbálkozás óta eltelt négy évben újra felütötte fejét a nosztalgia, így még egyszer belevágtam.

The Legend of Zelda - Breath of the Wild (Nintendo Switch)

Még sose fordult elő velem, hogy első látásra annyira, de annyira végtelenül beleszeressek egy játékba, hogy a fő platformomat is lecseréljem - egyetlen játék, illetve a sorozat - kedvéért, hiszen úgy döntöttem, a Switchemet megteszem Zelda-konzolnak (pedig mindig úgy képzeltem, hogyha egyszer konzolt veszek, az PlayStation lesz, már a játékkínálat alapján).

Pixelhősök - DOS, 3. rész

A sor végén kullogva már csak egy nyúlfaroknyi poszttal zárják a dososok sorait az utolsó fecskék és ezzel át is rágtuk magunkat Beregi Tamás Pixelhősök című könyve CD-mellékletének ezen a platformján, így egyet máris "kivégeztünk" a négyből.