Astérix és Obelix

Kedvenc képregényhőseim minden mennyiségben jöhetnek: láttam az összes, róluk készült rajzfilmet, animációs filmet, filmet és ez a játék is nagyon jól sikerült - csak a tényleges képregény hiányzott a gyűjteményemből, de időközben azt is sikerült beszereznem (angolul). Ha jól emlékszem, egy gyerekkori barátnőm mutatta, ugyanaz, akivel mindig Simseztünk (2000).

Red Alert

Most játszottam vele életemben először, teljesen egyedül - egész nyáron, megállás nélkül -, annak ellenére, hogy már legalább százszor asszisztáltam hozzá, a legjobb barátomnak és jó 15 éve ismerem a játékot (így kb. fejből vágom az egészet).

The Neverhood

Egy ismerősömmel ajánlottunk egymásnak játékokat (neki köszönhetően találtam rá újra Tarzanra és ismertem meg a The Witcherrel) és végül sikerült rábukkantunk egy olyanra, amivel én még életemben nem játszottam, pedig állítólag, klasszikus - ez a The Neverhood. Utólag rájöttem, hogy Beregi Tamás Pixelhősök c. könyvében már olvastam róla és eszembe is jutott, hogy már ott feltűnt a hasonlósága Earthworm Jimmel.

Timon & Pumbaa's Jungle Games

Az egyik legősibb játékom, amit igen nehéz volt megtalálni, a dzsungeles játékok dzsungelében, végül teljesen véletlenül botlottunk egymásba, akárcsak A Dzsungel Könyvével, amikor már azt hittem, sose fogom megtalálni. Ez is az Alley Cates és happydogos barátnőmtől származik.

Earthworm Jim 2

Tommy Tallaricóra már az MDK óta felnézek, így amikor összetalálkoztam a nevével más játékokban, rögtön tudtam, hogy azokat is meg kell néznem. A 2014-es Video Games Live-koncert utáni meet & greeten ő maga árulta el, hogy mind közül Earthworm Jim a kedvenc projektje. Először az egyel kezdtem, de az valahogy nem nyerte el elsőre a tetszésemet, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy átnyargalok a kettőre. Itt már nem maradt el a hatás, a zene és a humor magával ragadott.

Super Mario World 2 - Yoshi's Island (SNES)

A Link to the Past meghozta a kedvem a Nintendóhoz, így elkezdtem ezekben a berkekben keresgélni. Ismét valami klasszikust szerettem volna kipróbálni, de miután sem a Megaman (1987), sem a Final Fantasy (1987) nem nyerték el a tetszésemet, azt mondtam, rendben, legyen valamelyik Mario (bár inkább aldós vagyok). Elég volt egyetlen pillantást vetnem a Yoshi's Island bájos, kifestőt vagy mesekönyvet idéző grafikájára és máris eldőlt a dolog.

Wipeout

A nevére nem igazán emlékeztem, csak úgy emlegettem, mint azt a vagány, futurisztikus, űrhajóval versenyzős játékot, kiskorunkból. Ismét a legjobb barátomhoz fordultam, eme definícióval, aki persze rögtön tudta, mire gondolok.

Rayman

Kislánykorom szőke hercege, blogom névadója. Máig imádom, amiért olyan kifestőkönyv-szerű, minden nagyon gusztusosan és bájosan van megrajzolva és olyan babavilága van, akár a Jazz Jackrabbit 2-nek és a Croc 2-nek. Ha jól emlékszem, anno sokáig csak a legjobb barátomnak volt meg és ezt rettentően irigyeltem tőle.

Brick games

A falbontós játékokkal úgy állok, mint a flipperekkel, illetve az ügyességi játékokkal: számtalannal játszottam kiskoromban, de már csak a töredékére tudok visszaemlékezni. Kettő, a WinBrick és a Ballistic végig kitartottak mellettem és egy szerencsés véletlennek köszönhetően, nemrégiben egy harmadikat, bizonyos Paranoid nevezetűt is sikerült a felszínre hoznom, de egy még mindig hiányzik a "fantasztikus négyesemből". Csak annyi maradt meg róla, hogy elég barátságtalan, sötét színeket, többnyire okkersárgát használ - ha valaki tud segíteni, mi lehet ez, nagyon hálás lennék.

Descent

A neve már többször felbukkant, életem során, mivel számos, nagyon kedves játékomat (Forsaken, Freespace) nyíltan ez inspirálta, ezért végül úgy döntöttem, megnézem magamnak. Sokáig visszatartó erő volt, hogy pontosan emiatt hittem azt, hogy teljesen ugyanolyan lesz, mint például az Acclaim játéka, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Ja és interplayes, mint az MDK 2, tehát már nem lehet rossz.