Flipperek (játékgyűjtemény)

Világéletünkben imádtunk flipperezni a legjobb barátommal, csak "sajnos", olyan sokkal játszottunk, hogy a felének nem emlékszem a nevére. Persze, mindig ő volt az ügyesebb és ő nevelt le arról, a rossz szokásomról, hogy teljes súlyommal, egyszerre rátenyereljek, mindkét ütő gombjára. Máig emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először értem el az egymilliót! Engem nem igazán érdekelnek a különböző lépések, egy-egy feladat teljesítéséhez, csak szeretek játszani.

Psycho Pinball (1994)

Megint jöttem a kis definíciómmal: melyik az a flipper, amelyik(ben) ... tudod, van egy vonat a képernyő tetején, meg 3 sín és vigyáznod kell, hogy egyiken se üssön el. Na, ennyiből persze, hogy nem lehetett kitalálni, de a Google-képkereső és a véletlen megint összehozott minket, akárcsak a Mysteries of the Sith-tel. Így már az egészre emlékeztem: hogy soha nem lehet egészben látni a táblát (ami kicsit zavaró), hogy cuki, színes és babás, mint a Rayman, mind a 4 világra, teljes egészében, a tengeri csikóra, meg a rózsaszín elefántra, arra, hogy lehet Black Jackezni és egy máig ijesztő bohócfejjel kezdődik. A vízi világ megy a legjobban (az alsó ütők melletti rész a türkizzöld fallal, buborékokkal és algákkal, az ugyanebben az évben kijött Rodge-t idézi), a boszis a legrosszabbul, a Psychónak meg nincs sok értelme, de az igazi kedvencem a vadnyugatos (azért kicsit brutális, ahogy az elszalasztott golyónál felakasztja magát a csikó).

 

 

 

Timon & Pumbaa (1995)

Neki van önálló posztja, de a tágabb családi körhöz is idesorolom, a rend kedvéért.

The Timeshock Table (1997)

A Fantastic Journey idősebb testvérkéje, a Pro Pinball-fészekaljból, egy haloványabb kísérlet, a nagy klasszikus előtt - legalábbis, szerintem ez a kevésbé emlékezetes. Vele játszottam kevesebbet, valahogy nem fogott meg annyira, mint a másik.

Fantastic Journey (2000)

Az egyetlen, aminek mindig is tudtam a nevét, a színes-szagos, vibráló, csodálatos Fantastic Journey, a világ legjobb flippere, a lila szíves majommal és sárkánnyal, a kis kazánházzal, aminek olyan jópofa hangja van, az öreg proffal és fiatal segédjével (vagy ördögi vigyorát nézve, a gonosszal - kicsit olyanok, akár az MDK párosa), akik egyben a narrátorok, kristálygyűjtögetős küldetéssel (ami közben valami olyasmit szajkózik, hogy million) és kör alakú csapóajtóval, amiből előcsalható a hajó, a léghajó, a fúró, meg a tengeralattjáró. Egyszerűen imádom a vidám, pörgős zenéjét, ami egy idő után, angyalian megnyugtatóvá válik és segíti a koncentrálást. Emlékszem, mindig eszeveszetten kerestem a fehér nyilakat, amik elvesztek a nagy tarkaságban, hova kell lőni, hogy teljesítsek egy feladatot.