Hoyle Classic Board Games

Gyerekkorunk - és az internet előtti idők - klasszikus társasjátékai, immár digitálisan, digitális ellenfelek ellen, ha épp nincs senki a közelben, aki leülne velünk játszani.

Maradj, de készülj! (novellacsokor az MDK-hoz)

Századszor is nekiültem, hogy kijátsszam az MDK-t, szerintem minden idők legjobb játékát, ám ezúttal körülbelül kétszer-háromszor annyi időbe telt, hiszen körülbelül képkockánként állítottam meg és rögtön papírra (monitorra) vetettem, az adott jelenet láttán, az agyamba tóduló, első, vicces gondolatokat, így született ez a "kis" szösszenet, majd mindezen felbátorodva a folytatása (és egy hasonló kísérlet, a Mysteries of the Sith-tel). A videókat csak utána ér megnézni!

Star Wars Jedi Knight - Dark Forces II

Annak ellenére, hogy kisebb fenntartással közeledtem a Jedi Knight-sorozat felé - mert buta módon, előre beskatulyáztam őket -, a Jedi Academy nagyon-nagyon jó felütésnek bizonyult és kellemesen csalódtam a Star Wars-FPS-ek eme kis családjában - ráadásul, ez az epizód kísértetiesen emlékeztet a legeslegkedvesebb darabomra, a Mysteries of the Sith-re (nem véletlenül), úgyhogy miért is ne?

MDK

Annak ellenére, hogy évezredek óta ez a világon a legeslegkedvesebb játékom, magam se tudom pontosan, mit is szeretek benne annyira. Talán azt mondanám, hogy rendkívül egyedi a látványvilága és egyszerűen lenyűgöző, teljesen magával ragadó a hangulata, a világa. Szerintem a legjobb barátomon és rajtam kívül senki, legalábbis, nagyon kevesen ismerik.

Oddworld - Abe's Oddysee

Éppen az MDK bejegyzését szerkesztettem és képeket keresgéltem, amikor - talán a hasonló hangulat / stílus / műfaj apropóján - hirtelen és megmagyarázhatatlanul, Abe bukkant fel a képernyőn és rögtön megfogott az a különös, borongós hangulat (ugyanez történt a Fallout 1-nél [1997] is).

Quake (SNES)

Egy gamer barban töltött, jókedvű, őszi délutánon, gyanútlanul SNES-en megkezdve, majd teljesen beszippantva, otthon, PC-n felvéve a fonalat (sebaj, úgyis csak a kettes pályáig jutottam), életemben először találkoztam ezzel a klasszikussal, mely valahogy sosem ért utol (illetve, én a műfajjal sem voltam tisztában, valamiért mindig RPG-nek vagy talán point-n-clicknek hittem, amolyan Diablo-jellegűnek [1997]).

The Adventures of Lomax

Mivel mindig is imádtam Raymant, egyértelmű volt, hogy ami ennyire hasonlít rá, azt csak szeretni lehet. Ez a játék, melyet a legjobb barátnőm mutatott nekem (akár a Jazz Jackrabbit 2-t). Meglepő volt a felismerés, hogy a Psygnosis nem csak a Lemmings-sorozatért, hanem a Wipeoutért is felel.

Star Wars - Shadows of the Empire

A Shadows of the Empire (röviden SOTE, mint az egyetem) bejegyzésének már számtalanszor nekiültem, de aztán mindig elvetettem, mivel gyerekkorom borzongós, nem túl szépemlékű falatkájáról van szó, melyről - a Tomb Raider IV-hez (1999) hasonlóan (ott is egy-két későbbi próbálkozás kellett, hogy összebarátkozzunk valamilyen szinten) egyetlen visszatérő rémálmot őrzök - a "pókokat" a mocsaras vízben...

Astérix és Obelix

Kedvenc képregényhőseim minden mennyiségben jöhetnek: láttam az összes, róluk készült rajzfilmet, animációs filmet, filmet és ez a játék is nagyon jól sikerült - csak a tényleges képregény hiányzott a gyűjteményemből, de időközben azt is sikerült beszereznem (angolul). Ha jól emlékszem, egy gyerekkori barátnőm mutatta, ugyanaz, akivel mindig Simseztünk (2000).

Red Alert

Most játszottam vele életemben először, teljesen egyedül - egész nyáron, megállás nélkül -, annak ellenére, hogy már legalább százszor asszisztáltam hozzá, a legjobb barátomnak és jó 15 éve ismerem a játékot (így kb. fejből vágom az egészet).