Earthworm Jim

Legeslegelőször természetesen az első résszel próbálkoztam, ám az valahogy nem nyerte el a tetszésemet - valószínűleg azért, mert első körben nem jutottam tovább a kettes pályánál. A második már annál inkább, ezért mivel nem volt elég az Earthworm Jim-humorból, úgy döntöttem, akár Zelda esetében, visszatérek és adok egy második esélyt az első résznek. És lám, tovább is jutottam és ugyanúgy, mint az MDK 2-ben vagy A Dzsungel Könyvében, teljesen új világ tárult elém...

Rodge Rock

A legemlékezetesebb 8-bites játék gyermekéveimből. Akármilyen nevetségesen csúnya is, a Mr. T-re hajazó főhős és szürreális/tök értelmetlen az egész, úgy ahogy van (kicsit úgy, mint Serious Sam), mégis nagyon-nagyon szeretem. Annyira rossz, hogy az már jó. Lehetséges, hogy ez volt az első "komoly" videojátékom.

A Dzsungel Könyve

A dzsungeljátékok rengetegében sem ezt, a '94-es gyöngyszemet, sem a Timon & Pumbaát nem volt egyszerű megtalálni. Nagyon szerettem kiskoromban, annak dacára, hogy sose jutottam benne sokáig, max a 3-as pálya legelejéig, onnantól kezdve viszont teljesen új játék tárult elém, akárcsak az MDK 2 vagy a Shadows of the Empire esetében.

SkyRoads

Élénken él bennem egy bizonyos színes kockás, űrhajós ügyességi játék, melyet anno egy általános iskolai osztálytársam mutatott - a Happydog és a Timon & Pumbaa mellett. Akkoriban nagyon sokat nyúztunk, de a neve sajnos a feledés és az idő homályába merült (de csak a neve, magára, a játékra mindig is emlékeztem és mindig is keresgéltem utána, eddig sikertelenül). Szerencsére, a napokban a legjobb barátommal gyerekkorunk játékairól beszélgettünk (mert még mindig nem aknáztuk ki az összeset) és ő nagyon ügyesen (és nagyon hamar) megtalálta a mi drága, klasszikus SkyRoadsunkat.

Antrun

Nagyon hasonló gyerekkorom másik kedvenc játékához, a Pipe-hoz, ahol sok kis csőelemet kellett a megfelelő irányba beforgatni, hogy összefüggő vízvezeték-rendszert alkossanak és végigcsordogáljon a víz. Na, itt ugyanez történik, csak egy hangyafarm kontextusába áthelyezve.

Észkerék

A klasszikus akasztófa, vetélkedő formájában, magyar fejlesztésben, életem egyik első "videojátéka".

Wolfenstein 3D

Számomra ez a 2. legvéresebb, legnyomasztóbb játék a világon, közvetlenül a Mortal Kombat után, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon kedves nekem (mondjuk, a játék végeztével mindig keresnem kell valami vidámabb elfoglaltságot, akár Serious Sam esetében). Ugyanúgy általános iskolai informatikaórai gyöngyszem, mint a Dyna Blaster vagy a Terep 2 (1996) - hogy engedhették a tanárok???

Xmas Lemmings

Kiskoromban volt egy nagyon furcsa, sötét hangulatú, Aldóhoz hasonlóan néma játék a gépemen, ez volt a Lemmings. Akkor egyszerűen nem tudtam felfogni, mi értelme annak, hogy kis manók potyognak egy dobozból, majd fel-alá járkálnak egy havas pályán mikulássapkában, miközben célkeresztbe vehetjük őket...

The Legend of Zelda - A Link to the Past

Jobb később, mint soha: csak felnőtt fejjel szántam rá magam, hogy nekilássak az egyik Zeldának, mert legalább egyet illene ismerni. Korábban már próbálkoztam a legelső, '86-os változattal, de nem igazán fogott meg és amúgy sem rajongok az RPG-ért. Szerencsére adtam egy második esélyt a sorozatnak (akár Earthworm Jimnek, a The Witchernek) és mostanra teljesen magával ragadott - olyannyira, hogy azóta plusz 10 epizódon túl vagyok, így kezdem behatóan ismerni a szériát (az "ősatya" 1986-ból, Link's Awakening, mind az eredeti, mind a remake, Ocarina of Time, Oracle of Seasons, The Minish Cap, Breath of the Wild, Skyward Sword, Tears of the Kingdom, A Link Between Worlds és Echoes of Wisdom).

Ügyességi játékok

Ebben a bejegyzésben azokat a retro játékokat gyűjtöttem össze, amik önálló poszthoz túl rövidek, együtt viszont nagyon jól mutatnak és mind egy kategóriába tartoznak: ügyesség- és képességfejlesztőek. Ezekkel játszottam, amíg nem volt internet.