Rayman Adventures (Android)

Hatalmas Rayman-rajongóként nagyon vártam december 3-át, hogy kézhez kapjam a legújabb játékot. Ez a hónap igazi dömping volt, hiszen hosszas tanakodás után, a Rayman Legendsre is beruháztam - csupán 2 évvel a megjelenés után. Félő volt, hogy a mobiljáték túlságosan is hasonlít a legifjabb Raymanre, de annak ellenére, hogy ez életem első okostelefonos játéka, abszolút pozitív élmény.

Wolfenstein - The New Order

Legalább 10+ évnyi kihagyás, plusz a Wolfenstein legutolsó végigjátszása óta anno, a megjelenéskor fontolgattam, hogy megvásárolom ezt az epizódot, de végül elvetettem - sose voltam a sorozat legnagyobb rajongója, mégis inkább vagyok wolfensteines, mint doomos. Ez abban az időszakban történt, amikor "visszatértem" a gaming világába és rácsodálkoztam, micsoda pixeltengerből indultak az egykori, nagy klasszikusok (Zelda, Fallout, Rayman) és milyen csoda lett belőlük, cirka 20 év elteltével.

Child of Light

Jó ideje kacérkodtam a Child of Lighttal, mert bár első látásra beleszerettem a grafikájába, súlyosan ellene szólt a körökre osztott harc, amit még sose csináltam Végül, elsöprő fölénnyel győzött az ellenállhatatlan, lebilincselő mesekönyv-élmény, ami mellett eltörpül egy ilyen, kitanulható apróság.

Valiant Hearts

Ez a játék mesekönyv-szerű, kicsit a Yoshi's Island-re vagy a Feudal Alloyra emlékeztető - bár sötétebb tónusú - grafikájával már rég felkeltette a figyelmemet. Csupa jót hallottam róla, főleg azt emelték ki, hogy vigyázat, könnyfakasztó!

Assassin's Creed - Unity

A Unity jó ideje csücsül a fiókomban, ugyanis amikor a Ubisoft korábbi születésnapja alkalmával minden hónapban ingyenesen elérhetővé tette egy-egy játékát, ezt is behúztam. Bár a francia forradalom az egyik kedvenc történelmi korszakom (sőt imádom Párizst), a multizás tüntető jelenléte, illetve későbbi kiégésem a sorozattal kapcsolatban - melyről itt írok - sokáig visszatartó erő volt, de  eljött az ő ideje.

Deadcore

A Deadcore-t a Steam ajánlotta, az előzményeim alapján és milyen jól tette - gondolták, aki a  Portal 2-t szereti, rossz ember nem lehet. Természetesen, kicsit utánanéztem, mielőtt megvettem, de a BioShock Infinite-hez hasonlóan, teljesen lenyűgözött a tempója és a látványvilága és még az sem tántorított el, hogy a róla szóló kritikák zöme azzal volt tele, hogy eszméletlenül nehéz és frusztráló (mint később a Cuphead).

Monument Valley (PC)

Ezzel a játékkal már jó ideje szemeztem, de ha jól emlékszem, elsőre kizárólag mobil-exkluzív volt, én pedig nem igazán rajongok az ilyesfajta címekért (egyébként sem vagyok erős 3D logikai fejtörőkben). Most, egy évtizeddel később már sikerült PC-re behúznom az Epicről.

The Floor is Jelly

Éppen egy Markiplier-féle gameplayt néztem és azonnal megfogtak a csodálatos színek, illetve az édes főhős.

The Legend of Zelda - A Link Between Worlds

 

Hosszú ideig úgy tűnt, ez a játék "sosem" lehet az enyém (exkluzív, a múlt homályában elenyésző platform, akár tesója, a Skyward Sword esete), így fogtam egy Game Grumps-végigjátszást, hogy legalább részesüljek az élményből. Ez volt az egyetlen, utolsó Zelda, amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni - a Next Encounterhöz hasonlóan, a Serious Sam-sagából. Most jól rászántam az időt és beizzítottam az emulátort - ezúttal sokkal, de sokkal egyszerűbben ment, mint a Shadow of the Colossus esetében. Tökéletes időtkiöltés, amíg várjuk az Echoes of Wisdom megjelenését.

Tomb Raider

Bevallom, sohasem rajongtam a Tomb Raider-sorozatért, de mint mindenki, aki a kilencvenes években született, természetesen én is ismerek egy epizódot személyesen, nevezetesen a Tomb Raider IV-et (1999), amiről annyi emlékem maradt, hogy nagyon sötét, nagyon creepy (nesze neked, Half-Life!) és már az első pályák egyikén elakadtam, mert oktalanul beszaladam egy terembe, egy láthatatlan kapun keresztül és onnan az istenért se tudtam kijönni. Na, innentől nem is próbálkoztam tovább a szériával, de most, hogy rövid időre ingyenesen elérhető a reboot és úgyis bezártságra vagyunk ítélve, úgy gondoltam, nekifutok.