Descent

A neve már többször felbukkant, életem során, mivel számos, nagyon kedves játékomat (Forsaken, Freespace) nyíltan ez inspirálta, ezért végül úgy döntöttem, megnézem magamnak. Sokáig visszatartó erő volt, hogy pontosan emiatt hittem azt, hogy teljesen ugyanolyan lesz, mint például az Acclaim játéka, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Ja és interplayes, mint az MDK 2, tehát már nem lehet rossz.

Earthworm Jim

Legeslegelőször természetesen az első résszel próbálkoztam, ám az valahogy nem nyerte el a tetszésemet - valószínűleg azért, mert első körben nem jutottam tovább a kettes pályánál. A második már annál inkább, ezért mivel nem volt elég az Earthworm Jim-humorból, úgy döntöttem, akár Zelda esetében, visszatérek és adok egy második esélyt az első résznek. És lám, tovább is jutottam és ugyanúgy, mint az MDK 2-ben vagy A Dzsungel Könyvében, teljesen új világ tárult elém...

Rodge Rock

A legemlékezetesebb 8-bites játék gyermekéveimből. Akármilyen nevetségesen csúnya is, a Mr. T-re hajazó főhős és szürreális/tök értelmetlen az egész, úgy ahogy van (kicsit úgy, mint Serious Sam), mégis nagyon-nagyon szeretem. Annyira rossz, hogy az már jó. Lehetséges, hogy ez volt az első "komoly" videojátékom.

A Dzsungel Könyve

A dzsungeljátékok rengetegében sem ezt, a '94-es gyöngyszemet, sem a Timon & Pumbaát nem volt egyszerű megtalálni. Nagyon szerettem kiskoromban, annak dacára, hogy sose jutottam benne sokáig, max a 3-as pálya legelejéig, onnantól kezdve viszont teljesen új játék tárult elém, akárcsak az MDK 2 vagy a Shadows of the Empire esetében.

SkyRoads

Élénken él bennem egy bizonyos színes kockás, űrhajós ügyességi játék, melyet anno egy általános iskolai osztálytársam mutatott - a Happydog és a Timon & Pumbaa mellett. Akkoriban nagyon sokat nyúztunk, de a neve sajnos a feledés és az idő homályába merült (de csak a neve, magára, a játékra mindig is emlékeztem és mindig is keresgéltem utána, eddig sikertelenül). Szerencsére, a napokban a legjobb barátommal gyerekkorunk játékairól beszélgettünk (mert még mindig nem aknáztuk ki az összeset) és ő nagyon ügyesen (és nagyon hamar) megtalálta a mi drága, klasszikus SkyRoadsunkat.

Antrun

Nagyon hasonló gyerekkorom másik kedvenc játékához, a Pipe-hoz, ahol sok kis csőelemet kellett a megfelelő irányba beforgatni, hogy összefüggő vízvezeték-rendszert alkossanak és végigcsordogáljon a víz. Na, itt ugyanez történik, csak egy hangyafarm kontextusába áthelyezve.

Észkerék

A klasszikus akasztófa, vetélkedő formájában, magyar fejlesztésben, életem egyik első "videojátéka".

Wolfenstein 3D

Számomra ez a 2. legvéresebb, legnyomasztóbb játék a világon, közvetlenül a Mortal Kombat után, mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon kedves nekem (mondjuk, a játék végeztével mindig keresnem kell valami vidámabb elfoglaltságot, akár Serious Sam esetében). Ugyanúgy általános iskolai informatikaórai gyöngyszem, mint a Dyna Blaster vagy a Terep 2 (1996) - hogy engedhették a tanárok???

Xmas Lemmings

Kiskoromban volt egy nagyon furcsa, sötét hangulatú, Aldóhoz hasonlóan néma játék a gépemen, ez volt a Lemmings. Akkor egyszerűen nem tudtam felfogni, mi értelme annak, hogy kis manók potyognak egy dobozból, majd fel-alá járkálnak egy havas pályán mikulássapkában, miközben célkeresztbe vehetjük őket...

The Legend of Zelda - A Link to the Past

Jobb később, mint soha: csak felnőtt fejjel szántam rá magam, hogy nekilássak az egyik Zeldának, mert legalább egyet illene ismerni. Korábban már próbálkoztam a legelső, '86-os változattal, de nem igazán fogott meg és amúgy sem rajongok az RPG-ért. Szerencsére adtam egy második esélyt a sorozatnak (akár Earthworm Jimnek, a The Witchernek) és mostanra teljesen magával ragadott - olyannyira, hogy azóta plusz 10 epizódon túl vagyok, így kezdem behatóan ismerni a szériát (az "ősatya" 1986-ból, Link's Awakening, mind az eredeti, mind a remake, Ocarina of Time, Oracle of Seasons, The Minish Cap, Breath of the Wild, Skyward Sword, Tears of the Kingdom, A Link Between Worlds és Echoes of Wisdom).