Rayman Origins

Első ránézésre finomnak, törékenynek, amolyan inkább nézni kell, mint játszani típusnak tűnt. Vizsgaidőszak kellős közepén mutatta a legjobb barátom és rögtön megfogott, a Tim Burton-ös címfelirattal, a színeivel, a fényeivel, a szépségével, tökéletes kidolgozottságával. Hiába, Rayman egyik részében sem lehet csalódni.

BioShock 2

Nem tisztségem sorban végigvinni a játékokat - lásd, Assassin's Creed. A BioShock-sorozat hatalmas szerelem, de mivel elég vegyes kritikákat hallottam a kettőről - annak ellenére, hogy alapjában véve tetszett kívülről -, egy ideig ott tátongott a betöltetlen űr, a BioShock és a BioShock Infinite között; inkább vártam egy jó kis akciót és akkor szereztem be.

Assassin's Creed - Brotherhood

Annak ellenére, hogy a lopakodós, open-world játékok nem igazán az én műfajom, jó ideje szemezek az Assassin's Creed-sorozattal, mert odavagyok a koncepciójáért és a grafikájáért. Karácsonyra egy kis pénzt és azt az útravalót kaptam, hogy szerezzem be magamnak.

Serious Sam HD - The Second Encounter

A meglehetősen mozgalmas első rész után egy percig nem volt kérdéses a folytatás,.

Machinarium

Első látásra nem pattant ki a szikra, pedig már akkor találkoztunk, amikor a "nagytesót", a Botaniculát szereztem be - ami szerelem volt első látásra. Akkor nem igazán fogott meg a seszínű, kissé poszt-apokaliptikus környezet és a fura, mechanikus figurák. Kis idő elteltével, újra belefutottam és már teljesen máshogy néztem rá, hirtelen nagyon megtetszett és összességében elmondhatom, hogy imádom az Amanita Design játékait!

Serious Sam HD - The First Encounter

Szokás szerint, a legjobb barátom mutatta, nemrég ezt a játékot, kérdeztem is, hol rejtegette idáig ezt a zseniális szösszenetet. Pont valami ilyesmire volt szükségem, annyi szép, finom indie után, mint az Ori and the Blind Forest, a Seasons After Fall vagy a Botanicula, amiket utoljára játszottam. 

Fallout 3 (GOTY Edition)

Miután véget ért az Assassin's Creed Origins, készen álltam egy újabb eposzra (csak nem ugyanebből a sorozatból - bár az Odyssey [2018] még hátra van). Emlékeztem, hogy az Epic-fiókomban lapul egy korábbról ingyenesen behúzott Fallout 3 - és bár a Fallout 4 után sem lettem a sorozat legvérmesebb rajongója, kellemes emlékeket hagyott bennem az a fél év, amit beleöltem.

BioShock

A BioShockot jó ideje pakolgatom, ki-be a steames kosaramból, ízlelgetem, kóstolgatom, nézegetem, mert kettős szájízzel állok hozzá: nem tudtam eldönteni, hogy teljesen és totálisan le vagyok nyűgözve vagy inkább viszolygást és némi félelmet vált ki belőlem. Műfaját tekintve shooter - idáig oké, viszont ízig-vérig horror RPG is egyben, ami pedig nagyon nem az én világom... az a csodálatos környezet mindent felülír...

Portal

Egy megosztott Steam-fióknak hála ismerhettem meg ezt a klasszikust, amiről fél füllel már rengeteg jót hallottam és nagyon kíváncsivá tett - a koncepciója amúgy is megragadott (pont úgy, mint az Assassin's Creed esetében), így mondanom sem kell, azonnal beleszerettem. Ezt tartom az első, úgymond "modern" játéknak, amivel a sok-sok retro után játszottam és ami kinyitotta az ajtót és az érdeklődésemet az újabbak felé.

The Witcher (Enhanced Edition)

Néhány évvel ezelőtt a The Witchert kaptam karácsonyra, attól az ismerősömtől, aki a The Neverhoodot is mutatta. Akkor még sehol se voltam az Assassin's Creedtől vagy a Zeldától, nem igazán jött be a szerepjáték, így eleinte nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, de egy kis kitérő és miután másodszor (vagy harmadszor) is fáradhatatlanul, újra felcsaptam, mára mondhatni, egészen megkedveltem a műfajt.