Videojátékok női szemmel
Négy évvel ezelőtt a Fallen Order minősége és tartalma minden egyszemélyes, kaland-FPS-rajongó hitét visszaadta a műfajba. Mivel szinte teljesen egyszerre jelent meg a Tears of the Kingdommal - és a Zelda nálam mindent visz -, döntenem kellett; nagy lelkesedésemben el is feledkeztem csekkolni a gépem teljesítményét és amíg nem eszközöltek frissítést, csak köhögött alatta (azóta helyreállt a világ rendje, kivittem a Zeldát is, így összeálltak a csillagok).
A 2019-ben beújított Nintendo Switchem "beérni látszik" - eredetileg Zelda-konzolnak, a Breath of the Wild első és második epizódjának szántam (időközben bepotyogott egy-egy Link's Awakening- és Skyward Sword-feldolgozás, amiket csöppet sem bántam). Szépen kiböjtöltük és nem is lehetett volna tökéletesebb az időzítés, két nappal a névnapom előtt (a másik ilyen, anno, a Siberian Mayhem volt, melyet pontosan a születésnapomra datáltak)!
.jpg)
Akármilyen idegtépő is volt az a két hónap (!), ami alatt sikerült kivinnem pár évvel ezelőtt az alapjátékot, lehetetlen volt letenni, ezért szó szót, újrajátszás co-opot követett (igyekeztem ismerősi körben is terjeszteni, de nem volt egyszerű, mert a legtöbbekhez előbb jutott el a "rossz" híre) és újabb heteket dedikáltam a kiegészítőre az életemből. Főleg, hogy évekig kellett rá várnunk, addig, amíg egy időre el is feledkeztem róla és akkor vásároltam meg, amikor nagy meglepetésemre már jó ideje kinn volt a piacon.