Videojátékok női szemmel
Négy évvel ezelőtt a Fallen Order minősége és tartalma minden egyszemélyes, kaland-FPS-rajongó hitét visszaadta a műfajba. Mivel szinte teljesen egyszerre jelent meg a Tears of the Kingdommal - és a Zelda nálam mindent visz -, döntenem kellett; nagy lelkesedésemben el is feledkeztem csekkolni a gépem teljesítményét és amíg nem eszközöltek frissítést, csak köhögött alatta (azóta helyreállt a világ rendje, kivittem a Zeldát is, így összeálltak a csillagok).
A 2019-ben beújított Nintendo Switchem "beérni látszik" - eredetileg Zelda-konzolnak, a Breath of the Wild első és második epizódjának szántam (időközben bepotyogott egy-egy Link's Awakening- és Skyward Sword-feldolgozás, amiket csöppet sem bántam). Szépen kiböjtöltük és nem is lehetett volna tökéletesebb az időzítés, két nappal a névnapom előtt (a másik ilyen, anno, a Siberian Mayhem volt, melyet pontosan a születésnapomra datáltak)!
Amióta az eszemet tudom, mindig szenvedélyesen rajongtam a kezdeti ceruzarajzokért, az első (akár elvetett) ötletekért és vonalakért, melyek 3D-be való, mozgolódó, színes-fényes átalakulását csodálattal vegyes tisztelettel figyelem - rettentő érdekes és inspiráló, miből lesz a cserebogár. Amint tudomást szereztem, a szinte az összes kedvenc játékomhoz elképzelhető, 200+ oldalas művészeti albumok létezéséről, megszállottan kezdtem gyűjteni ezeket. Ebben a bejegyzésben saját kollekciómat fogom bemutatni (aki hasonlóra adná a fejét, szívből ajánlom a Dark Horse kiadót). A lista folyamatosan bővül!