Red Alert 2

Egy egész nyarat szántam arra, hogy megértsem és kibogozzam az egyet. Már kiskoromban is találkoztam futólag a kettővel (és a hárommal, de akkor azt gondoltam: hű, ami ennyire modern, az valószínűleg nagyon összetett és nem nekem való). De, ha már MDK-MDK 2, Portal-Portal 2, és Rayman-Rayman Origins (utóbbinál szintén sokat haboztam, hasonló okokból), mindenki önálló poszttal, akkor ő is kap egy esélyt.

Hasonlóságok és különbségek 

az előző részhez képest

Ha nem látnám a jobb oldali, kockás menüsort, meg nem mondanám, hogy egy fészekaljból vannak. Na, pontosan itt lett nagyon sok minden kijavítva, például csoportokra bontották az épülettípusokat (főépületek-bázisvédelem), illetve a hadászati egységeket (gyalogosok-járművek), így nem kell hosszasan letekernünk, csak mert a rendszernek pont nem azt volt kedve legfölülre rakni. Az a kategória, amiben elkészült valami, még villog is és egyszerre több szakaszban lehet egyidejűleg alkotni. Hála Istennek, azt is kiküszöbölték, hogy végre nem csak egyetlen egységet lehet hozni, hanem több típust, akár párhuzamosan. Az Age of Empires II-vel ellentétben, nem kell egy epikus csata közepén hazafutnunk, hanem rögtön, bőségesen pótolhatjuk a veszteséget vagy hozhatunk erősítést, a távolból. Ezúttal, viszont hiányolom az egyből, hogy nem lehet ugyanazt a küldetést több szempontból, több szögből is megközelíteni. Ugyanúgy állást foglalhatunk a Szovjetek vagy a Szövetségesek mellett, ám az egészet megspékelték egy tutoriallal, ami nagyon hasznos, a két rész közötti élesváltás után. Tanyának továbbra sem áll be a szája, de a túloldalon is megszületett, hasonlóan vagány tükörképe, Crazy Ivan, aki egy sarlóval futkározik. A hölgy azóta elsajátította az úszás különleges képességét, így akár Búvár Kund módjára süllyesztheti el a Szovjet hajókat. A kém elképesztő kapacitással gazdagodott: már nem egyszerűen láthatatlan, hanem képes felvenni annak az alakját, akivel utoljára találkozott, legyen ez ember vagy állat, így igazi animágus módjára változtatgatja alakját, bár a kutyákat sajnos nem mindig lehet becsapni. Nem ő az egyetlen, aki alakváltásra képes: az egyik Szövetséges tank képes magát fának (!) álcázni. Zseniális. Sokszor nem is tudom eldönteni, melyik oldal felszerelése és technikája a klasszabb: az, hogy a a Szövetséges Ore Truck képes veszélyben hazateleportálni vagy az, hogy a Szovjet meg is tudja egyedül védeni magát? A legjobb mindkettejükben, hogy a kőkemény drágakövekből is képesek aranyport varázsolni. A mérnökemberek folytatták tanulmányaikat, az épületfoglaláson kívül már arra is használhatóak, hogy összerakjanak egy romokban heverő hidat. Ha Szövetségesek vagyunk, hadseregünkhöz, többek között, jetpackes katonák (az egyik kedvencem) és G.I.-ok (nem Joe-k) is csatlakozhatnak. Utóbbiak erősebbek, ha gyökeret vetnek és barikádot vonnak maguk köré. Szovjet oldalon kicsit ijesztőbb a helyzet, ott ugyanis a katonák radioaktív dolgokat sugároznak, megráznak vagy fényes "pórázzal" kötik össze, megszállott és megszálló elméjét. Egységeink bizonyos hadműveletekért előléptetést kapnak, gondolom ilyenkor a lövőerejük is megnő.

 

Grafika és hangok

A grafika összehasonlíthatatlanul javult és csodálatos lett, akár a Rayman Originsben! Éppen ebből adódott az első sokk, hogy az épületek és az egységek döntő többségét egyáltalán nem sikerült elsőre felismernem. Sokkal kiforrottabbak lettek, ráadásul fel is nagyították őket. A környezetet nagyon látványosan dobja fel az aszfaltút és végre némi domborzat is felfedezhető. Nappalok és éjszakák váltják egymást, hol végig egészen sötét környezetben kell bolyongani (de azért néha felüti a fejét egy-egy fénycsóva), hol pedig verőfényes napsütésben munkálkodunk. A készítők békés, családi házakkal, parkoló autókkal, benzinkutakkal, felhőkarcolókkal, McDonald's-okkal teszik otthonosabbá a borongós környezetet. Az ott lakókat legalább annyira nem zavarják a lakóhelyük mellett épülő, modern, katonai bázisok, mint őseiket a földből szivárgó gázok. Rendőrautók is cikáznak az utcákon, akik ahelyett, hogy a rosszfiúk nyakára járnának és a mi oldalunkra állnának, csak kanyarognak össze-vissza. Békeidőben vicces animációkat láthatunk a katonáktól, például a mérnök nyújtózkodik vagy Tanya feldobja a pisztolyait a levegőbe. A technikusok nem is lehetnének fásultabbak, látszólag nagyon unják a munkájukat. Természetesen, a háttér egy pillanatig sem marad csendben, a Forsakenhez hasonlóan, igen zajos a játék: a tehenek múznak, a rendőrautók szirénáznak, a tenger hullámzik és néha-néha keresztbe szeli a képernyőt egy-egy repülőgép vagy megszólal a sziréna.

  

Érdekességek

• Természetesen, több tervezet is volt a lemezborítóhoz, ezek közül néhány, amik végül nem kerültek kiválasztásra:

Forrás: cncz.com

• Ebben, a színfalak mögötti videóban megtekintheted, hogyan szellemül át a színész Yurivá 

• Betekintést nyerhetünk Tanya és Yuri néhány jelenetének forgatásába

• Nagy ritkaságnak számító, eredeti E3-as felvétel a játékról

• Egy rövid dokumentumfilmet is bemutattak, hogy készült a Red Alert 2

• A Neoseeker oldalán rengeteg koncepciós rajzból mazsolázhatunk

• A Contsruction Yardhoz, a Barrackshoz és a Tesla Reactorhoz elvileg terveztek egy vészhelyzetben felhúzható pajzsot, ami leállította volna a termelést. Ezek végül nem kerültek be a játékba. (CNCZ) 

Női szemmel

Nagy meglepetésemre, a Red Alert 2 szokatlanul könnyű volt, nagyon hamar belejöttem. Talán éppen azért, mert olyan jól sikerült letisztáznom a Red Alertet. Csak gyorsan ki kellett találnom, hogy a csúcsszuper, új grafika alatt melyik régi, jóval szürkébb épületek rejtőznek és már mehet is a játék! Bár a küldetések továbbra sem túl fantáziadúsak, akár a Rogue Squadronban (építs bázist és dózerolj le mindenkit), elképesztően kreatív a háttérsztori és én az Age of Empires II óta nagyon jól elvagyok a bázis körüli szöszmötöléssel és fészekrakással. Csodálkoztam is, hogy milyen olajozottan ment a küldetéssorozatok legnagyobb része. Mondjuk igaz, hogy Tanya egyedül mászkálós-robbantgatós vagy csakis gyalogosokkal levős - beöltözős - kutyák elől menekülős, ráadásul időre menő küldetéseiben még mindig nem vagyok a topon és csak sokadik próbálkozásra szoktak sikerülni. Gyerekkoromból, amúgy nem túl sok mindenre emlékszem, annyira tartottuk a két lépés távolságot. Csak olyan igazán látványos jelenetek maradtak meg, mint a neonzöld, pusztító gáz az atomrobbanás után, a megbütykölt időjárás vagy az óriáspolip, ami játékhajóként kezeli és kíváncsian vizsgálgatja. a komoly csatahajókat. Meg persze, a spanyol színű menü. Nagy örömömre, már az összes szovjetbarát népnél tenyésztik a kutyát. Viszont nem ők az egyetlen állatfajta, ami végigkísér minket: a fürdőzők nagy örömére, krokodilok bujkálnak a homokban és tehenek legelésznek békésen, miniatűr legelőkön. Az én kedvenceim mégis, a tündéri jegesmacik és az édes, okos delfinek, akik képesek leállítani a csúnya, undorító polipokat. Azt a gusztustalan, alattomos géppókot viszont utálom, amit kb. lehetetlen kilőni, olyan pici és percek alatt megtöri az egész seregemet. A narrátorok között ezúttal is találtam kellemes hangot - bár sajnos a kémé már nincs meg, pedig azt nagyon szerettem -: a pszicho-izével operáló overálos sejtelmesen suttogó hangját.

Készítés éve: 2000