The Legend of Zelda - Oracle of Seasons

Folytattam kalandozásaimat és még beljebb merészkedtem, a Zelda-univerzum berkeiben: másodszorra is nekifutottam a klasszikus, legeslegelső résznek (1986), amivel kezdtem az ismerkedést, de akkor még nem jött be, most viszont annál inkább; ellenben a Zelda II-t (1987) gyorsan átugrottam, mert furcsa volt, nem ideillő, a túlméretezett főhős és az oldalnézet ... utána következett a Link's Awakening, ami azt hiszem, a kedvenc epizódommá lépett elő (bocsi, Ocarina of Time): imádtam a tündéri grafikát, a misztikus háttértörténetet és a végig konzisztens küldetéseket - ezen élmények nyomán folytattam, jelen darabbal, ami szerencsére nagyon hasonlít hozzá, mintegy annak meghosszabbítása.

Megint Doki küldött (novellacsokor az MDK 2-höz)

Az előző rész után úgy belejöttem az improvizatív írásba, hogy az előzmények után, ezúttal nagyobb fába vágom a fejszémet és hasonló kommentárokat készítek az MDK 2 mind a kilenc (!) pályájához (a korábbi epizód csak hat pályából állt) - a tizediket nem vittem ki, mert nem igazán tetszett, ezért marad ki. Itt nem álltunk meg, később egy másik játékra is kiterjedt az irkálás, nevezetesen a Mysteries of the Sith-re. Ezek az írások még bőven az előtt születtek, hogy elindítottam ezt a blogot.

Happyland Adventures

Minden idők legbabább játéka, amit egy általános iskolai osztálytársam/barátnőm mutatott, ugyanaz, aki az Alley Catet és a Timon & Pumbaa-t is. Emlékszem, mennyire felnéztünk a nővérére, hogy tudta az összes titkos helyet - amikre egyébként, tíz év után, én is hibátlanul emlékszem, hála a jó tanításnak.

Video Games Live-koncert

Ha azt állítom, hogy most pipáltam ki a bakancslistám első és legnagyobb tételét, akkor ezzel mindent elmondtam.

MDK 2

Ha nem ugyanazok lennének a szereplők, meg se lehetne állapítani, hogy ez ugyanaz az MDK: a játék teljes arculatváltáson esett át, úgy is mondhatnám, hogy jobban az új évezredhez igazították, ezáltal vagányabb, színesebb és modernebb köntöst kapott, miközben nem vesztette el a magával ragadó atmoszféráját.

Giants Citizen Kabuto

Mivel az MDK készítőinek csoda kezei alatt született, rögtön ráharaptam, viszont nem ez az első köröm vele: régebben olyan idegtépően elakadtam egy ponton - valahol a sniperes "sorfalnál" -, hogy mérgemben letöröltem. Talán nem a legjobb felvezető, mégis mélyen bevésődött az emlékezetembe ez a rendkívül hangulatos világ (a Shiny-játékok sajátja) és évek múltán, már békével, újra eszembe jutott.

Age of Empires II - The Conquerors

A gyerekkori-aranykori triász tagja, közvetlenül a Red Alert és a Rogue Squadron mellett. Gyakorlatilag a véletlen hozott össze minket: 8-9 éves lehettem, amikor egy külföldi vakáció alkalmával, strandfocizás fejében nyertem egy CD-t, tele játékdemókkal és hogy-hogy nem, pont az Age of Empires-ön akadt meg a szemem, pedig korábban sosem hallottam róla. Érdekes módon ez ismét "csak" egy DLC, akár a Mysteries of the Sith, de elég, hogy örökre beleszeressek a sorozatba.

Sheep

Nagyon cuki és nagyon egyszerű játék, ahol a stresszfaktort maximum, a bárányok makacssága és a visszaszámláló órácska jelenthetik.

102 Dalmatians - Puppies to the Rescue

Ezzel még egészen kicsiként játszottunk, egy gyerekkori barátnőmmel, ugyanazzal, akivel a Tom & Jerryt, (1991) illetve a The Simset (2000) is. Akármilyen régen is volt, tisztán emlékszem minden pici részletére, főleg arra, hogy a kis pöttyös csak szaggatott nyusziugrásokkal tudott haladni és valami térkép is dereng, amit az egyik pálya megoldásához kellett (volna) megjegyeznünk, de inkább lerajzoltuk egy külön fecnire, úgy, mint anno a Lomaxhoz a kódokat.

Spyro 3 - Year of the Dragon

Míg a The Floor is Jellyt Markiplier, addig a Spyro 3-at Jacksepticeye egyik videójában pillantottam meg - jobban mondva, utóbbi esetében a bájos thumbnailre és a Crock 2-vel való, tagadhatatlan hasonlóságra figyeltem fel (amit szintén nagyon szeretek), így magából, a videóból nem is láttam sokat, mert rögtön "elindultam" megkeresni ezt az édes játékot.